valamely folyam tengerbe ömlésénél az iszap lerakodása által keletkezett szárazföld. Csak olyan folyóvizek torkolatánál képződik, melyek nem a nyilt oceánba, hanem valamely beltengerbe v. oly tengeröbölbe ömlenek, ahol az ár és apály közötti különbség csekély. Ott ugyanis, ahol a dagály magasra emelkedik, az árhullám behatol a folyóba és vizét földuzzasztja, minek következtében az apálykor beálló vizszin-sülyedés azután erős áramlást idéz elő a folyóból a tenger felé, mely amannak fenekét mintegy kisöpri. A dagály által visszatorlasztott folyóviz elejt ugyan hordalékából, miért is szabályozatlan állapotban az ilyen folyók legalsó szakasza zátonyok képzésére és egyéb elfajulásokra hajlandó; de egyrészt éppen azért, mert a viz már a torkolat fölött megszabadul hordalékának egy részétől, másrészt pedig azért, mert az ár és apály változása és ezzel együtt a folyásnak apálykor beálló meggyorsulása legerősebb a torkolatnál, itt nem képződnek szigetek. Máskép áll a dolog az ár-apály nélküli tengerekbe ömlő folyóknál. Ezek hordaléka - a viz folyása mindinkább lassabbodván a betorkolás után - lerakódik és ott marad, mert itt hiányzik az apálykor előálló öblítési folyamat. Minthogy pedig a folyó a legtöbb és legsulyosabb hordalékot sodrának irányában szállítja: ennélfogva itt nő leggyorsabban a lerakodás és teteje itt emelkedik legmagasabbra; mig egyszer valamely hosszantartó árviz annyire felnöveli, hogy magasabb lesz a folyó kisvizénél, mely igy kényszerítve van a széleken képezni magának uj medret s két ágra szakadva ömleni a tengerbe. Ennek folytán a lerakodás alakja némileg hasonlóvá válik a görög nagy d-hez (Delta): innen kapta nevét.
Akár egyenlő maradjon a két ág vezető-képessége, akár pedig a helyi viszonyok folytán csak az egyik fejlődjék főággá, az előbb leirt folyamat ismétlődik. A torkolatnál megint zátony, majd sziget képződik, mely ismét a folyó sodra, közepe irányában nő leggyorsabban s ez ujból két ágra szakad. Midőn pedig ily módon folyásának irányában már messzire feltöltötte a tengert: oldalvást gyakran könnyebb és közelebb lefolyást talál ebbe és itt készít magának uj medret. A deltaképződésnek nagy hátrányai vannak. Az iszaplerakodás következtében a folyó feneke a tenger felé folytonosan emelkedik, ugy hogy nagyobb hajók egyáltalán nem juthatnak be. Másrészt annak következtében, hogy a folyó maga előtt szüntelenül feltölti a tengert, a torkolat eredeti helyétől mindig beljebb halad: a folyó hossza tehát egyre növekedvén, a viz szine emelkedni kénytelen. A Pó p. még a történelmi időszak kezdetén Adria városnál ömlött a hasonnevü tengerbe, holott torkolata most 22 km.-nyire van attól. Mig tehát azelőtt a Pó vizszine már a város mellett elérte a tenger szinét, addig most csak 22 km.-rel odább szállhat le addig. A deltát képező folyók vizszine tehát a legalsó szakaszon folytonosan emelkedik, mert a régi torkolat helyén való emelkedés egy bizonyos távolságra fölfelé is visszahat. A deltaképződés ez utóbbi káros hatását megszüntetni nem lehet. Szerencsére e hatás rendkivül lassu, csakis évszázadok alatt válik jelentékenyebbé és igy most még csak ama folyóknál kell ellene küzdeni, melyeknek szabályozása - mint p. a Póé - már szintén több évszázad óta folyik. A hajózáshoz szükséges vizmélységet ugy szokták előállítani, hogy az e célra kiképezendő ágat párhuzamos töltések közé veszik, melyeket egész a folyás előtt levő zátonyig meghosszabbítanak. Az ily módon összeszorított folyóviz eleven ereje - ha a párhuzamos töltések távolsága el van találva - rendesen elegendő a kellő vizmélység előállítására és föntartására; de a kitüzött cél gyorsabb elérése végett kotrógépeket is szoktak alkalmazni. Igy járt el az 1856. összeállított európai dunaszabályozási bizottság az u. n. Szulina-ág hajózhatóvá tétele céljából; valalmint Eads kapitány is a Missziszippi torkolatának szabályozásánál, melynek végrehajtását 6 millió koronáért vállalta el. Az u. n. déli torkolatot az előtte levő zátonyig érő 4,5 km. hosszu, végeik felé kissé összetartó töltések közé fogta, minek következtében az addig 2,5 m. vizmélység 7 m.-en is fölül emelkedett, illetve a folyó ennyire mélyítette le fenekét. A delták földje keletkezésüknél fogva rendkivül termékeny; azonban legtöbbször mocsarakkal és elhagyott mederrészekkel van tele s általában a folyó és a tenger áradásai ellen csak nehezen védelmezhető.
Ezt az ötvényt 1883. Dick Sándor találta fel. Összetételére nézve tulajdonképpen vastartalmu sárgaréz. Van benne 55-56 % réz, 40-41 % cink és 0,8-1,2 % vas. Az öntött és hengerelt delta fém egész pontos összeállítása a következő:
öntött deltafém
|
réz |
cink |
vas |
mangán |
ólom |
foszfor |
nikol |
|
55,94 |
41,64 |
0,87 |
0,81 |
0,72 |
0,01 |
nyomok |
hengerelt deltafém
|
réz |
cink |
vas |
mangán |
ólom |
foszfor |
nikol |
|
55,82 |
41,41 |
0,86 |
1,38 |
0,76 |
nyomok |
0,06 |
Először a megolvadt és vörösizzásig hevített cinkben feloldják a vasat és a keletkező 81/2 % vastartalmu cinkvasötvényt a többi fémmel összeötvözik. A delta fém a vörös melegben kovácsolható, szilárdsága öntve mm2-kint 33,1 kg., hengerelve pedig 45 kg., de fölemelkedik 53 kg.-ra is. Nyulása 18-42 %. Foszfor-, réz és a mangán-réz hozzáadásával egynemüségét tetemesen növelhetjük. A delta fém a sósviz hatását jobban állja mint a Muntz fém (lásd e szót) ezért hajóborításokra is használják. Rozsdaállósága miatt csapokat, szivattyu- és géprészeket és bányabeli drótköteleket, ujabban pedig disztárgyakat is készítenek belőle.
a válltól a karcsonton tapadó és akközben kihegyesedő háromoldalu vastag, erős izom. Tőle befelé van a nagy mellizom; ezzel felfelé kiszélesedő hasadékot fog közre: a Mohrenheim féle árkot. A deltaizom a kart vizszintesirányban megtartja.
papirsárkány alaku négyszög vagyis oly négyszög, melyben két szomszédos oldal a és b egymással egyenlő s a másik kettő c és d szintén egymással egyenlő, de a másik kettőtől különböző. A diagonálisok egymásra merőlegesek.
Deltoid-dodekaéder
szabályos rendszerbeli krisztályalak (deltoid-tizekettős), a triakisz-oktaédernek tetraéderes feles alakja. 12 deltoid lap zárja be: élei szimmetrikusak, van 12 egyenlő hosszabb és 12 egyenlő rövidebb s amazoknál tompább éle. Csucsai 3 félék: 6 egyenlő szimmetrikus négy élü (ezeken végződnek a tengelyek), 4 egyenő, szabályos, háromélü tompa és 4 egyenlő, szabályos, háromélü hegyes. A Paraméter viszonya, illetőleg jele: +mO/2 és -mO/2
Sokféle D. volna lehetséges, de kristályokon eddig csakis egyfélét észleltek s pedig azt, ahol a hosszabb élek szöge 82°10', a rövidebbeké 162°39'. A tetraedit ásványon elég gyakori.
(ejtsd: deltúr) Miklós Felix, francia iró, szül. Párisban 1822 szept. 8. A Louis le Grand nevü kollégiumban nyert első kiképeztetését, azután több liceumban tanult. 1871. akadémiai felügyelő és Walton alatt a közoktatásügyi miniszterium kabinetfőnöke lett. Tudományos művei közül nevezetesebb: Les ennemis de Racine au XVIIe siecle (4 kiadás, Páris 1884).
(ejtsd: dölük) János András, francia fizikus szül. Genfben 1727 febr. 8., megh. Windsorban 1817. Genfben a kétszázak tanácsának tagja volt, később az angol királynő előolvasójává nevezték ki és a göttingai egyetemen a filozofia és geologia tanárává; de soha sem lakott Göttingában, hanem fölváltva Londonban, Berlinben, Hannoverben és Braunschweigban tartózkodott. A jenai csata után állandóan Angolországba költözött. Itt főképen geologiával foglalkozott, de e mellett számos fizikai kisérletet is tett. Recherches sur les modifications de l'atmosphare stb. (2 köt. Genf 1772) c. művében bebizonyítja, hogy a barometer kiforralása szükséges, azonkivül kisérletekkel kimutatja, hogy a higany sokkal alkalmasabb a hőmérőnél való alkalmazásra, mint a borszesz, melyet azelőtt erre a célra használtak. A testek kiterjedését Ramsden módja szerint mérte a mikroszkop és mikrométer-csavar segítségével. D. fedezte fel 1772. a viz sürüségének maximumát és annak hőmérsékletét (41°) Fahrenheitre határozta meg. Továbbá azt találta, hogy a viz 41°-tól le 32°-ig (azaz a fagypontig) épen annyira terjed ki, mint 41°-tól 50°-ig; de ezen kiterjedés csak százhatvanad része annak a kiterjedésnek, a mennyire a viz a fagyponttól a forráspontig terjed ki. Nouv. Idées sur la Météorologie (2 kötet 8°, Páris 1787) cimű értekezésében behatóan foglalkozik a légköri vizgőz magaviseletével. D. az atomisztikus fizika lelkes hive volt. Egyéb munkái közül említendők: Essai sur la pyrométrie et l'aréométrie (London 1779); Lettres physiques et morales sur l'histoire de la terre et de Phomme (La Hage, 1778-1780).
(lat.) a. m. kigunyol, megcsal.
(franc., ejtsd: délüzs), árviz, vizözön. Szólásmód: apres nous le d éluge, a. m. utánunk jöhet a mi akar; azzal mi nem törődünk.
(ejtsd: dölön-montó) Péter, francia politikus, szül. Allemand du-Drot-ban 1845 jun. 5. Ügyvéd volt Marmandeban és Vicameireben és 1879. képviselővé választották. 1881 és 1885. ujból megválasztván, az opportunisztikus Union républicaine legkitünőbb tagjaihoz tartozott. 1888 ápr. a Floquet-kabinetben közmunkaügyi miniszter lett, 1889 febr. 21. tárcáját Ives-Guyot-nak adta át.
(lat.), a. m. kigunyolás, ámítás.