(ejtsd: delvó) Alfréd, francia iró, szül. Parisban 1825., megh. u. o. 1867 máj. 3. 1848 Ledru-Rollin akkori belügyminiszter titkára volt. 1850 óta az irodalomnak élt. Művei: Histoire de la révolution de Février (1856); Les murailles révolutionnaires (1851, 2 köt.); Les barrieres de Paris (1857); Histoire de la campagne d'Italie (1859); Les Cytheres parisiennes (1864); Dictionnaire de la langue verte (1865, 1867); ő irta az Excentricités du langage français c. munka legnagyobb részét (Loredan-Larcher után); Le fumier d'Ennius (1865); Gérard de Nerval, sa vie et ses oeuvres (1865); Les lions du jour (1866); Les sonneurs de sonnet (1840-66, 67); Henry Murger et la Boheme (1866). D. adta ki a Bibliotheque bleue-t (1859-60, 3 köt.) és a Collections des romans de chevalerie, mis en prose française moderne (1869, 4 köt.).
(ejtsd: delvó) Lőrinc, belga szobrász, szül. Gentben 1695., megh. Nivelles-ben 1778 febr.24. Plumier Dieudonné tanítványa volt Brüsszelben, 1717 óta Londonban dolgozott, 1727-33 az antik művészeteket tanulmányozta Olaszországban és 1734. VI. Károly udvari szobrásza lett. Művei a brüsszeli és genti templomokban vannak elhelyezve. Legjobbak közöttük a szószék a genti szt. Bavon-templomban és Péter Pál s a négy nagy latin egyházatya szobra a namuri székesegyházban.
egy a diadochithoz hasonló ásvány, mely a Visé melletti Verneauban (Belgium) terem vesealaku tömegekben; anyaga viztartalmu foszforsavas vas; gyantafényü, fekete, vöröses- s sárgásbarna szinü; Dumont (1840) nevezte el Delvaux tiszteletére, ki azt legelőször találta.
(ejtsd: delviny), Henrik Gusztáv, francia hadtudományi író, tiszt és hadiszer-feltaláló, szül. Hamburgban 1799., megh. 1876 okt. 18. Nevezetessé lett különösen a francia katonaság hadiszereinek tökéletesbítése által, és azok közé tartozott, kik legelőször sürgették, hogy a gyalogság vontcsövü fegyverekkel láttassék el; célszerü robbanó lövegeket, revolvereket, mentő készülékeket s tábori jelző röppentyűket talált fel, melyekkel a francia hadsereget nagyobbrészt fel is szerelték. A hadtudományi irodalomban számot tesznek következő művei: Exposé d'un nouveau systeme d'armement pour l'infanterie (Paris 1836); Observations sur un nouveau modele de carabin rayée et sur le feu des tirailleurs en Afrique (1836); Sur l'emploi des belles cylindro-coniques évidées (Paris 1843. és 1849.).
(törökül Delonia), város és járási székhely D. Albániában, Argirokasztro török szandsákságban, 70 km.-nyire Janinától, domboktól körülfogott termékeny sikság mellett, a Pavla egy kis mellékvizénél, a Santa- Quaranta-öböltől 3 órányira, mintegy 6000 lak., olajfa és szezámtermeléssel: mellette meredek sziklán álló erősség, amely időnként egy basa lakóhelyéül szolgál.
azon egyenes, melyben a délkör a horizontot metszi. Két végpontja a dél és észak pontokat jelöli ki, és a mennyiben kis téreken belül a föld görbültsége észrevehetetlen, a földi délköröknek is csekély részéül tekinthető. A D. majdnem minden csillagászati megfigyelésnél, geodéziai műveletnél és gyakorlati irányításnál ismertnek tételezendő fel: főbb kijelölési módjai a következők: a sarkcsillag puszta iránya a szükséges javítások tekinteten kivül hagyásával a D.-t nálunk legfölebb 2 foknyi hibával adja; nagyobb közelítést enged a mágnestű, ha a mágneses elhajlást számításba vesszük. Még nagyobb közelítést szolgáltat a gnomon, azaz egy függőleges pálca vizszintes alapon, melynek látópontja körül több koncentrikus kört húzunk. Megjelöljük a pálca 2 árnyékirányát, mikor az árnyék vége ugyanazon kört délelőtt és délután érinti, akkor ezen két irány felezője a délvonal. A többszörös körök csupán a pontosság fokozására szolgálnak. Elvben ugyanazon de a kivitel tekintetében sokkal pontosabb módszer a következő: teodolittal megfigyeljük a Napot délelőtt, mikor tetszőleges magasságban van, s leolvassuk a távcső helyzetét a vizszintes körön; tegyük ugyanazt, mikor délután a Nap ugyanazon magasságot éri el; akkor a két leolvasás közepese adja a távcső helyzetét a délvonal mentén.
l. Djoma.
szónak és államférfiu Athénben. Tehetséges férfiu volt, de nem szilárdelvü és megvesztegethető. Alacsony származása ellenére csakhamar Demosthenes vetélytársának közdötte föl magát, ki ellen az olynthi háboru alkalmával kezdett müködni, s kinek halálára is befolyással volt. Chaeronéanál macedoniai fogságba esett s itt megnyerte Fülöp király kegyét, ki őt viszont a macedoniai érdekeknek nyerte meg. Később a Phokion segítségével rábirta Nagy Sándort, hogy ez Athént megkimélje. Ennek a királynak a kegyét is megnyerte, ki pazar életének költségeit sokszor fedezé. Munychia elfoglalása alkalmával kétes szerepet játszott, s midőn az Antipater tudomására esett, ez fiával, Demeas-szal együtt Kr. e. 319. v. 318. kivégeztette őt. Plutarch szerint D. Athén romlása volt, Quintilian pedig oly jeles szónoknak tartá, mint Periklest. Elveszett beszédei már Cicero korában sem voltak ismeretesek. V. ö. Lhardy, De Demade oratore atheniensi (Berl. 1834).
(gör.) a. m. népvezetés. A görög demlokraciáknak sajátos terméke, mely különösen Athénben a közjót veszélyeztető és aláásó fokra hágott. Az az elv divott u. i. Athénben, hogy a hivatalok hatalmi körét lehetőleg korlátozzák és az összes ügyeket a népgyülés hatáskörébe vonják. A szólás-szabadság védelme alatt ily módon egy oly fajta halatom keletkezhetett, mely pusztán a személyes tekintélyen és különösen az ékesszóláson alapulva, tetszése szerint vezette a könnyelmü népet. A démagóg minden hivatalos felelősség nélkül tehette azt a néppel. Amig a régi erkölcsök virágzottak és élt a népben a törvénytisztelet, addig a visszás állapot veszedelmes D.-ja nem lépett előtérbe, és Periklés alatt Athén ereje a hellén élet virágzása tetőpontjára jutott. De már Periklés ledöntötte a D. utolsó gátjait, és kevéssel halála után már Kleón áll az állam élén. A törvénytisztelet megszünt, pártszakadások keletkeztek és a tömeg leggonoszabb szenvedélyek lettek egyesek nagyravágyásának rugói.
(franc.), a vonós hangszerek kezelésénél a. m. az egyik állásból a másikba átmenni, ami a kéz csusztatása által történik.