(Nagy-, Mettersdorf. Dumitrea mare) kisközség Beszterce-Naszód vm. jádi j.-ban, (1891) 1635 német lak.
1. comes, III. Bélától kapta a németujvári apátság várrá alakított épületét, kivel e miatt hiában perelt a panonhalmi apát s hiában közösítette ki őt a pápai követ. Alkalmasint ő volt az a főtárnokmester, ki 1217. II. András keresztes hadjárata alkalmával Bethsaida alatt állítólag magát az egyiptomi szultán testvérét is megölte s fejét bemutatta a szövetséges fejedelmeknek, mint ezt nyiltan említi IV. Bélának egy 1246. évi oklevele.
2. D., Bitérnek, a Balassák ősének, Miklós nevü testvérétől származó unokaöccse. A XIII. sz. végén és a XIV. sz. elején egyik legjelesebb magyar hadvezér, 1284-1300-ig zólyomi, 1298. emellett még pozsonyi főispán is. III. András királyunk leghivebb embere. Őt küldte 1298. András király apósának, Albert német királynak segítségére s a göllheimi ütközetben hadaival együtt nagyon kitüntette magát. Királya halála után, kihez csatlakozott, ismeretlen. 1306., ugy látszik I. Károly hive volt, de csakhamar elhagyta és 1312. Amadé nádor fiával együtt föllázadt ellene. Sáros várát hősiesen védelmezte a király serege ellen. A rozgonyi csatában ő volt a hütlenek egyik vezére. Itt is esett el. V. ö.: Wenzel, Árpádkor uj, okm. Hazai Okm. I. 101; Pór, Csák Máté 118-122. Hist. Hung. Fontes. II. k.
3. D. (magister Demetrius lapicida), 1303. szobrokkal diszítette a pécsi székesegyházat.
4. D., esztergomi érsek s az első biboros, akinek megengedte a pápa, hogy Magyarországon lakjék. 1365 februártól 1368-ig szerémi, 1368-tól 1375 őszéig erdélyi, 1376-tól 1379 elejéig zágrábi püspök volt. 1379 februárban esztergomi érsek lett és ekkor csakhamar (juliusban) a pápa biborossá tette s azonkivül Magyar- és Lengyelországra nézve pápai követté nevezte ki. Ő volt azonkivül az ország jeles főkancellárja s mint ilyen hiven támogatta Nagy Lajos leányát a trónon. Megh. 1387 febr. 2o. V. ö. Fejér, Cod. Dip. IX/3. 507. X/5. 332; Szeredai, Series Episc. Transilv. 110-115. Schematismus Strig. 1880; Pór, Nagy Lajos 461, 521.
5. D., erdélyi, utóbb veszprémi püspök. Az erdélyi püspökséget 1391-95., a veszprémit 1395-1398 végéig viselte. A veszprémihez csere utján jutott. Mint erdélyi püspök nagyon erősen védelmezte egyházának tizedjogát. V. ö. Szeredai, Series Epp. Trans. 126-30. Monum. Vatic. J. I. T. III.; Fejér, Cod. Dip. X/3. 452, 638.
6. D. Márton, gyulafehérvári nagyprépost és magyar iró; a mult században élt. Munkája: A Sz. Háromságnak, azaz az Atyának és Fiúnak és Sz. Léleknek három valóságos Isteni Személyeknek egy igaz örök és egyenlő Istenségekről való... Hite, vallása és Tudománya (Kolozsvár 1732).
(gör. a. m. anyaföldi), v. eleuziszi kultusznevén Déó, a görögök mondavilágában a Földmivelés istennője, Kronos és Rhea leánya. Eredetileg az achájok honi istennője volt, a talajföld termékenységének principiuma s ennél fogva a chthonios (azaz földalji) istenség, ki Zeus Chthonios-nak, a megszemélyesített földalji éltető erőnek női equiválenseként szerepelt. E szerepéből akarják magyarázni Persephonével való összeköttetését, ezzel a par excellence chthonios istenséggel, mely, mint azt a neve etimonjából következtetik, eredetileg holdistenség volt. Megmagyarázni azonban azt, hogy Persephoné holdistenség miként vált földalji istenséggé, nem tudják s mivelhogy D. eredeti istenségi lényegét nem tudják észszerü összeköttetésbe hozni Persephoné eredeti (bár be nem bizonyított, hanem csak általánosan következtetett) istenségi lényegével, D.-nek Persephonéval való összeköttetésének fenti magyarázata is nélkülözi a szilárd alapot. Bármiként áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy Persephonét D. leányának Homéros még nem ismeri, de ismeri a homérosi D.-himnusz, melynek korát Foersternek és Abel Jenőnek rá vonatkozó beható vizsgálatai alapján a Kr. e. VII. századba teszik s mely a legelterjedtebb görög mondák egyikét tárgyazza. Tartalmazza ugyanis a Persephone elrablásáról és anyjához való visszakerüléséről szóló mondát, melyet a következőkben adunk röviden. Persephoné (l. o. is) virágot szed a nysai sikságon, midőn Hádés halhatatlan lovaitól huzott kocsiján hirtelen a föld mélyéből eléje terem s a leányt a földbe ragadja le. D. hallja leányának segélykiáltásait, de nem tudván, hogy ki a rabló, fáklyával a kezében keresésére indul. Kilenc napig bolyong, mig Hekatéra akad, kinek kiséretében Hélioshoz megy, hogy tőle, ki mindeneket lát, megtudják Persephoné elrablójának a nevét. Ez megmondja, hogy Hádés rabolta el Zeus beleegyezésével. Ekkor D. megharagszik, kerüli az Olimpust, az emberek közé vegyül s öreg asszonynak képében Eleuzisz határába jő, hol a Parthenios patak partján pihenőt tart. Itt rátalálnak Keleos királynak leányai s rábeszélik, hogy dajkának menjen kis öccsük, Démophon (más iróknál általánosan Triptolemes) mellé. A fiut D. nappal ambróziával keni, éjjel pedig a tüz fölé tartja, hogy halhatatlanná tegye. De a fiunak anyja, Metaneira egy izben rajta kapja, mire D. bosszuságában elhagyja Keleos házát, de előbb megismerteti magát és meghagyja, hogy templomot és oltárt építsenek neki. Midőn a templom rövid idő alatt felépült, D. beléje ült, de magot a földből nem sarjasztott, mire az emberi nem éhen vesz vala, ha Zeusz D.-t kiengesztelendő, Hermést Hádéshoz nem küldi vala azzal az utasítással, hogy Persephonét eressze haza anyjához. Az haza is ereszti, de Persephonénak távozása előtt gránátalmaszemet ad enni, hogy férjéről meg ne feledkezzék. Attól fogva Persephoné az év két harmadát anyjánál, egy harmadát pedig férjeuránál töltötte. D. megbékül, mire a föld ismét teremni kezd; az istennő pedig azután meghonosítja Eleuziszban az eleuziszi misztériumokat. Látni való tehát, hogy a himnusz az Eleuziszban meghonosodott misztériumok instituciójának okát adja, maga a monda pedig a föld termékenységének télen való szünetelését szimbolizálja, illetőleg etiologizálja.
Tisztelete csaknem az egész görög világban el volt terjedve, a görög szárazföldön épugy, mint a szigeteken (nevezetesen Krétán) és a gyarmatokban (Nagy-Görögországban és a gabonatermő Szicilián, nevezetesen Ennában, hol hires temploma volt). Régente természetesen a dóroktól elnyomott acháji népfaj tiszteletét titokban és nagy exkluzivitással, az u. n. misztériumokban mívelte s e misztériumos kultusznak csakhamar Eleuzisz, majd Athén lettek főhelyeivé. Midőn az idők folyamán igy terjedni kezdett D. imádása, kultusza misztériumos jellegét már csak forma kedvéért és szertartásképen őrizték meg. Mint a földmívelés istennőjének neki volt szentelve a gabona, melyet kulturnövénynek, a monda szerint, ő fedezett fel, az árpa, minden hüvelyes vetemény, a paszuly kivételével, de kivált a mák. Ünnepeinek neve általában Thalysia és Synkomistéria volt, az egyes, Athénben megülteké Proérosia (okt.-ben), Halóa (dec.-ben), Procharistéria (febr.-ban), a legfőbbeknek pedig Eleusinia, vagyis kis és nagy eleuziszi ünnepek, melyek közül amazokat febr., emezeket szept. havában tartották; rájuk néve v. ö. Eleuziszi misztériumok. E két főünnep mellett a legjelentékenyebb D.-ünnep volt Athénben az október 12-16. megült Tezmoforia-ünnep, melyen D.-t az asszonyok mint D. Thesmophorost, mint a nők házassági jogainak védőjét ünnepelték. (Később e néven általában a törvényeket védő D.-t értették és eskül letételénél D. Thesmophorosra hivatkoztak.) L. még Iasión. D.-t a rómaiaknál l. Ceres.
Az emlékszerü művészetben Demeter, valamint leányát, ritkán jelenítik meg, inkább csak vázákon és szarkofágokon szeretik ábrázolni; legkedveltebb igy természetesen a Persephoné elraboltatásáról szóló mitosz. Ez esetben D. fátyollal a fején, kezében fáklyával, kigyóktól huzott kocsin ábrázoltatik. Alakították azonban domboru műveken is Persephoné társaságában. D. Ilyenkor az u. n. cista mysticán (l. Dionysos) ül, tőle rendszerint balra, kezében két fáklyával áll Persephoné. Persephonén kivül még azonfelül Triptolemos társaságában is szokták ábrázolni s ez ábrázolásnak jelentékeny példánya az u. n. eleuziszi domboru mű, a Kr. e. V. századból, hol a három alak közül a baloldalt álló D., a jobb felől levő Persephoné. D. jogart tart balkezében, jobbkezében buzakalászokat (attributumait) tartott, melyeket Tripto lemosnak ad át, kit Persephoné megkoszoruz. D.-t magában csak három nevezetesebb szobor mutatja fejszobrok, ill. mellszobrok rendkivül ritkák, igy az a nagyméretü álló D., melyet 1750. találtak Rómában az Aventinus hegyén s jelenleg a kapitoliumi muzeumban őriznek (l. az 1. ábrát)
[ÁBRA] 1. ábra. Démétér.
s melyet Héráénak tartottak, azután Kopenhágában, a Jacobsen-féle gyüjteményben levő, körülbelül az V. sz.-ból való ülő D.-szobor, s végre a Brit muzeumban levő és századunk 50-es éveiben Knidosz-szigetén talált, szintén ülő D.-szobor, melynek pároszi márványból készült, kissé orrán csonka fejét 2. ábránkon restaurált alakban bemutatjuk.
[ÁBRA] 2. ábra. Démétér.
A praxitelés-skopási korszak ránk maradt alkotásainak ez egyik legnevezetesebbike, amennyiben arra vall, hogy alkotóját ugyanazok a motivumok vezették, mint később a keresztény világ Madonna-alakítóit. Az egyszerü ékítésü fej nemes arcvonásaiban ugyanis rendkivül meghatóan szólal meg az anyának a gyermeke elveszte fölött érzett fájfalmas, de elviharzott, csendes buja.
(Dmitrij), orosz hercegek s cárok nevei.
1. D. (Alexandrovics ) (I.) Njevszkij Sándor nhg fia, 1258. Novgorod fejedelme volt. Vaszilij Vladimir nagyherceg halála után, 1276. elfoglalta a nagyhercegi trónt, de fivére, András, a tatárok segítségével elkergette őt. Később ujra visszaszerzé uralmát s azt haláláig, 1294-ig megtartotta.
2. D. (II.), Mihály nagyherceg fia, 1320. kapta meg Novgorod trónját, de a tatár khánnak szavát kellett adnia, hogy atyja gyilkosát, Danilovics Györgyöt nem fogja bántani. Ez igéretét később megszegte, mert halálos ellenfelét egy alkalommal leszurta. A khán emiatt 1326 szept. 15. kivégeztette.
3. D. (III., Konsztantinovics), Szuszdal fejedelme, 1360. moszkvai nagyherceggé lett, de már 1362. vissza kellett lépnie; erre belépett egy szerzetbe és 1383. halt meg.
4. D. (IV., Ivanovics Donszkoj), III. D.-t 1363. követte a nagyhercegi trónon. Ő építette 1367 óta a Kremlt Moszkvában, ahová székhelyét tette át. A litvánokat 1368. visszaverte s kibékíté Mamai tatár khánt, ki trónjától megakarta őt fosztani. Machmet kazáni bolgár szultánt megadásra kényszerítette s midőn emiatt Mamai khánnal összetüzött, ennek hadseregét 1378 aug. 11. megverte. 2 évvel később (1380 szept. 6.) a kulikovi sikon magát Mamait is legyőzte és ez alkalommal kapta a Donszkoj, azaz Doni melléknevet. Tochtamys khán azonban 1381. bevette Moszkvát, hol csapatai borzasztó pusztítást vittek véghez. D. Kosztromába menekült s midőn visszatért, 24000 embert talált leölve. Megh. 1389 máj. 19.; utódja 17 éves fia Vaszilij lett.
5. D. (II.), kegyetlen Iván legifjabb fia, született 1583 okt. 19., néhány hónappal atyja megöletése előtt Ivanovics Fjodor cár atyjával együtt Uglicsba számüzte őt, hol Godunov Borisz rendeletére meggyilkolták. Mások szerint anyja megmentette őt, azáltal, hogy más gyermekkel kicserélte. Halálának bizonytalansága következtében támadtak az ál-D.-k (Pseudodemetrius), kiknek elseje 1603. tünt föl. Ez állítólag Otrepijev Griska, a csudovi klastrom egy szerzetese volt, egy Jaroszlawban székelő nemes, de elszegényedett család sarja. Először Visznievszki litván fejedelem és Mniszek szandomiri vajda előtt fedezte fel magát, ki III. Zsigmond lengyel királynak is bemutatta őt s lányát is nőül adta neki. A rendkivüli hasonlatosság szerencséje volt ez ál-D.-nek s minthogy eszközül tekinthették Oroszország ellen, nagyban támogatták őt a lengyelek. Boriszt ismételve megverte s állítólag meg is mérgeztette fiát és utódját, Fjodort, valamint anyját foglyul ejtette és megfojtotta. Moszkvában D. trónra lépett és erélyesen, eszélyesen uralkodott. Midőn menyasszonya a katolikus Mniszek Marina 2000 lengyellel Moszkvába jött, lázadás ütött ki, melyet az áruló Sujszkij Vaszilij herceg vezetett. D.-t megölték, Marina is alig kerülte el a halált s börtönbe vetették. E történetet dolgozta fel részben Schiller befejezetlenül maradt utolsó drámájában, valamint Puskin Sándor Borisz Godunov c. tragédiájában. - A második ál-D. 1607. lépett föl s megtámadta a trónra jutott Sujszkijt. Azt mondta, hogy ő az előbbi D., ki Moszkvából elmenekült. A cárt Szandomirnál megverte s midőn Mariva őt férjéül elismerte, nagy párt állott mellé. Végül azonban Zelkjewski hetman, III. Zsigmond fia, Vladiszlav számára elfoglalta Moszkvát s a Kalugába menekült ál-D.-t 1610. megölette. - A harmadik ál-D. Szidor dékán volt, ki Pleskov városát elfoglalta, a lakosság azonban elkergette őt s később 1613. kivégezték. - A negyedik ál-D. az első igaz D. és Mniszek Mariva fia volt, ki atyja halála után a börtönben született s kit egy hű szolga megmentett. A keresztelő pap vállára maró nedvvel ráirta eredetét; ezt 26 évre rá egy orosz pap fürdés közben meglátta, megismertette őt s kieszközölte számára Vladiszlav lengyel király pártfogását. Ennek halála után elhagyatva Svédországba, innen Holsteinbe futott; a holsteini herceg azonban kiszolgáltatta a cárnak, ki őt 1665. Moszkvában megfojtatta.
6. D., Svinimir horvát királynak keresztény neve.
Dimitrija, horvát költő, szül. Zágrábban 1811 jul. 21. macédo-görög családból; megh. u. o. 1872 jun. 24. Bécsben és Pádovában orvostant tanult, de ezen hivatásról lemondva, államszolgálatba lépett és a Narodne novine c. horváth hivatalos lap szerkesztője lett. D. mint drámairó nagy hirnévre tett szert: Ljubav i dunost (Szerelem és kötelesség); Krvna osveta (Vérbosszu), és Teuta cimü drámái által. Lizinski: Ljubav i zloba cimü dalművéhez a szöveget irta. 1839 óta szerkesztette a Danica szépirodalmi folyóiratot. Mint a horvát nemzeti szinház bizottsági tagja több szinművet fordított horvátra, irt több novellát, egy eposzt Grobnicko polje és kiadta Jellachich bán költeményeit. 1861 óta mint nyugalmazott helytartósági titkár élt Zágrábban.
római építész Hadrián idejében; ő építette Hadrián mauzoleumát (angyalvár), a Pons Aeliust s restaurálta a pantheont.
ókori görög város, melyet demetrios Poliorketes és pagasaei tengeröböl mellett alapított (290, Kr. e) és több kisebb szomszédos város lakosságával benépesített. A makedon korszakban a makedon királyoknak egyik főerőssége lévén, melyet későbben a rómaiak elfoglaltak, sokszor székhelyül is szolgált azoknak. Fekvésénél fogva igen fontos kikötőhely volt. Romjai csekély számban a mai Goritza mellett láthatók.
1. Phalereus, gör. filozofus s államférfi, szül. Phaleronban Kr. e. 354 v. 348., meghalt röviddel 283 után. Theophrastus tanítványa volt; Kassandros király 318. Athen kormányzójává tette. Tiz évig kormányozta a várost, melynek polgárai hálájuk kifejezéseért 360 szobrot, ahány nap az évben van, emeltek neki. Midőn 307. Demetrios Poliorketes a város ellen vonult, menekülnie kellett s az ellenpárt halálra itélte. Először Kassandroshoz ment Macedóniába, később I. Ptolemaioshoz Egyiptomba, ahol ő vetette meg alapját a hires alexandriai könyvtárnak. A király utódja Ptolemaios Philadelphos felső Egyiptomba számüzte, ott is halt meg állítólag kigyó harapásától. Vagy ötven művet irt, történetit, politikait, filozofiait, retorit és grammatikait, de egy sem jutott ránk. Az a retorikus munka, a szónoki előadásról, melyet sokan neki tulajdonítottak (Rhetores graeci 9. rész. Walztól Stuttgart 1836) sem tőle való. A megmaradt töredékeket l. Müller C. Fragmenta historicorum Graecorum c. gyüjteményében. L. Ostermann: De D. Ph. vita etc. (Hersfeld 1847. 2 köt., Fulda 1857).
2. D. Poliorkétés, született Krisztus előtt 354 körül Antigonos fia a diadochok (l. o.) versengése idejében már mint ifju részt vett atyja harcaiban N. Sándor örökéért. Hadvezéri tehetségével és bátorságával korán kitünik, noha ifjui heve és vakmerősége gyakran elhomályosították ezeket, mint Gaza mellett Ptolemaios egyiptomi serege ellen elveszített csatájában (312), veszteségét azonban nemsokára a sziriai győzelmével hozta helyre. Selenkos elleni hadjárata, kitől Babilon második várát nem tudta elfoglalni, visszavonulással végződött (311). A következő években nemcsak elüzte a Klikia parti városait megszálló egyiptomi csapatokat, hanem 307. Athént is felszabadította Kassander uralma alól, elfoglalta a Munikhia-kikötőtől, diadalmenettel vonult be a városba, melynek nagy mennyiségü élelmi szert és hajóra való fát igért, amiért hálából királyi tiszteletben részesült. Atyjától Ptolemaios ellen harcra hivatván, Ciprusba vitorlázott, megverte Ptolemaios testvérét Menelaost és ostrom alá fogta a sziget fővárosát, Salamist. Az ostromnál alkalmazott nagyszerü hadi gépei miatt kapta a poliorkétés (városfoglaló) melléknevet. Tengeri csatában megverte a segítségül jövő Ptolemaiost és elfoglalta a várost. Rodus szigetének ostroma ellenben nem sikerült s a szigettel békét kellett kötnie. Erre ismételve kiüzte Görögországból Kassandert, hosszabb időt töltött zajos élvezetek és kicsapongások közt Athénben és 302. atyjával Kisázsiába vonult, akivel 301. Ipsos-nál nagy vereséget szenvedett, amelyben atyja elesett s ő maga seregének csak kis részével menekülhetett. Athéntől visszautasítva, Ázsiában bolyongott, majd visszatért Görögországba, Athént ujra elfoglalta. Kegyesen bánt e várossal és 294. felhasználta a Makedóniában duló zavarokat, hogy ez ország trónját magához ragadhassa. Azonban pazarlásaival és elbizakodottságával megyülöltette magát és nagy hadi készülődéseivel a fenyegetett királyokat: Seleukost, Lysimakhost és Ptolemaiost maga ellen való szövetkezésre ingerelte. Kevéssel a háboru kitörése után elhagyták katonái, erre 287. Makedóniából menekülni kellett és elbetegesedve 286. Seleukos-tól Kilikiában elfogatott, ahol 283. Apameia városában meghalt. D. hű képe izgalmas korának, vitéz a vakmerőségig, szenvedélyes sokszor a meggondolatlanságig; a veszedelem pillanatában okos és gyorsan határozó és cselekvő, kalandvágyó, telve nagyzó tervekkel, e mellett szellemes és finom műveltségü, de viszont kicsapongó, sokszor a középkori condottierikhez hasonló, mégis igazi nagy hadvezér volt. Mellékelt ábránk D. egy Herculaneumban talált bronzszobrocskájának fejét mutatja.
[ÁBRA] Demetrios Polierkétés.
3. D. Unokája II. D. 10 évig uralkodott, Makedónián folytonos harcok közt.
4. D. Soacutetér (megváltó), nevét a babilóniaktól kapta, akiket zsarnoki szatrapájoktól, Timarkhostól megszabadított. Seleukos Philopátor fia, ifju éveit Rómában mint kezes élte át. Nagybátyja, Antiochos Epiphanés halála után 163. K. e., titokban, de valószinüleg a szenátusz beleegyezésével Sziriába menekült és hatalmába kerítette a trónt, 161. megdöntötte Antiochos Eupatór uralmát és Rómátol elismertetett Sziria fejedelmének. A zsidók ellen eredménytelenül harcolt. Iszákosságra adván magát, kegyetlenkedni kezdett és egy lázadás alkalmával 151. megöletett.
5. D. Nikatoacute r, előbbinek fia, a nagy küzdelmek árán megszerzett atyjai trónon csak idegen zsoldosok és a makkabeusi Jonathan segítségével tarthatta fenn magát. Pártusok ellen indított szerencsétlen vállalata alkalmával 140. Arsakes király fogságába került, innen csak 10 év mulva szabadíthatta ki bátyja, Antiochos Sedetes; 4 évvel utóbb egy felkelés alkalmával megöletett.
(ejtsd: demesz) Frigyes Ágoston, francia filantrop és a börtönügy reformátora, szül. 1796 máj. 12., megh. 1874 nov. 15. Elnöke volt a büntető rendőrségi biróságnak, 1832. Conseiller a la Cour. A kormány megbizásából 1836. tanulmányozta az É.-amerikai pennsylvániai elkülönítő rendszert, de nem tudott vele megbarátkozni. Ezután különösen a fiatal büntevőkre fordította figyelmét, a kiket nem elrettentő büntetéssel, hanem gondos neveléssel igyekezett megjavítani. Munkái: Projet d'établissement d'une maison de refuge pour les prévenus acquittés a leur sortie de prison (Par. 1836); Lettre sur le systeme pénitentiaire adressé au Consell général de la Seine (u. o. 1838); Rapport a M. le comte de Montalinet sur les pénitenciers des États-Unis (u. o. 1839).
János András, magyar eredetü statisztikus szül. Pozsonyban, katonatiszt volt, de életének nagyobb részét 1809 óta külföldön töltötte. Számos műve közül magyar vonatkozásuak a következők: Statistisches Gemälde der österr, Monarchie, Bécs 1796; Darstellung der österr, monarchie nach den neuesten statistischen Beziehungen; Bécs 1804. 3 köt.; Statistik des österr. Kaiserthums, Lipcse 1820. Nagy stat. művéből Roth és Raymund Párisban 1809. Tableau géographique des royaumes de l'Hongrie, de l'Esclavonie, de Croatie et de la grande principauté de Transylvanie cimü kivonatot adott ki két kötetben.