(gör.), fa vagy bokor módra elágazó, esetleg páfrány, moh vagy egyéb növényi alakra emlékeztető ásványi képződésü fekete vagy barna rajzolat, (l. az ábrát) melyet leggyakrabban márgapalán, mészkövön, homokkövön, de egyéb ásványokon, kőzeteken is észlelhetni.
[ÁBRA] Dendrit
Az anyag legközönségesebben vasvegyület, vasoxidhidrát (limonit), vagy mangánvegyület, mangánszuperoxid (barnakő). A kőzet igen finom repedéseibe vagy hasadékaiba vas v. mangántartalmu sók hatoltak, melyekből az oldóanyag elpárolgása következtében a vas-, illetőleg a mangánoxid sajátságos, a fa elágazására és egyéb növényi alakokra emlékeztető módon vált ki. Régebben az igy képződött D.-eket növényi lenyomatoknak tekintették. Ezekhez a palás kőzetek és egyes ásványok sima felületén található D.-ekhez nem hasonlíthatók azok az ág- moh- s egyéb növényforma kristályhalmazok, melyekben egyes ásványok, nevezetesen pedig fémek, szoktak előfordulni s ugyancsak D.-nek, vagy helyesebben dendrites kiképződésü-nek szoktak neveztetni. Az ilyen D. az anyag kikristályosodásának eredménye s a legtöbbször megállapítható a kristályalak is, melynek egymásra halmozódásából az egész felépült. Ilyen D.-ben található, különösen a réz, az ezüst, az arany, valamint több mangánérc.
néven imádták Helenát Ródus szigetén. A monda szerint onnan kapta a nevét (dendron gör. a. m. fa), mert midőn mostoha fiai üldözése elől férje Meneláos halála után Ródus szigetére menekült, Polyxó, Ródus királynője, hogy rajta megboszulja a Trója előtt elesett férje, Tlépolemos halálát, szolgálói által fára akasztatta.
l. Agamidae.
Sw. (növ.) a kosborfélék külföldi, egymástól igen eltérő, többnyári növénye; nagyobbára Keletindiában, s itt a szigettengeren, Ausztrália keleti részén, a déli tenger szigetein s Uj-Zélandban a fák ágain, gyökerező szárával lefelé csüngve, tenyészik. A mintegy 200 ismeretes fajból 80-nál többet melegházban diszül nevelnek. Némelyik szobában is tenyészthető. A D. moniliforme L. japáni; gyakran az ajtókra akasztják, itt több esztendeig zöldel, sőt az első esztendőben még gyökér nélkül is virágzik.
Boic (állat), a fali-fecskék (Cypselidae) családjába tartozó madárnem, melynek öt faja Kelet-India erdőségeiben él s fészkét fákra rakja; erre vonatkozik a Dendrochelidon - azaz fái fecske - elnevezés.
Ehrbrg (állat), a lapos férgek (Plathelminthes) osztályában az örvénykék (Turbellaria) rendjének egyik alrendje, amelyet főleg az jellemez, hogy bélcsatornájuk faalakulag elágazik. L. Örvénykék.
(gör.) a. m. fatisztelet, faimádás, l. Erdőtisztelés.
megkövesült óvilági fatörzsek és egyéb növények. A kövesedést rendesen kovasav tartalmu hévforrások hatása idézte elő; amidőn a fatörzsek szarukővé alakultak át, ugy azonban, hogy a górcső segítségével a legfinomabb szövete is vizsgálható s igy még a fajai is megállapíthatók.
(gör.), a növénytannak egyik ága, a fákról szóló tudomány, de csak azokat a fákat vonja a körébe, melyek bizonyos országban a szabadban természetesen vagy ültetve tenyésznek. A D. ennélfogva különféle, mert p. a D. Italica, az olasz enyhébb éghajlat miatt, több fanemre vonatkozik, mint a D. Hungarica; másrészt pedig amabban oly fajok hiányozhatnak, melyek nálunk a kevésbé forró égalj alatt tenyésznek. A flórától a D. azért különböző, mert a flórának bizonyos ideig a faja meghatározott számu, mig a D. folytonos gyarapodás, átültetés, meghonosítás, valamint uj fajták származtatása folytán egyre gazdagodik s változatosabb lesz. A D. feladata az egyes fák helyes nomenklaturáját megállapítani, a szinonimákat kipuhatolni s nem ritkán a nyerészkedő kertésztől származó hamis vagy uj neveket igazi értékökre visszavezetni. A dendrológus munkája nem könnyü, mert a fák későbbi vagy ritkás virágzásuk miatt sokkal nagyobb fáradsággal határozhatók meg, mint más fűnemü növények. Ezenkivül a fák meg a kerti fajváltozékok évek multával tovább változnak, elfajulnak. Sok fa hosszas tenyésztés folytán is nagy szivóssággal megőrzi eredeti tipusát, más már kevés évtized után elfajul. A rokonfajok v. fajták közt hybrid termékenyítés is gyakran lehetséges, azután a szám mind jobban növekedik. Némely fának faji természete és bélyege csak évek során végzett vizsgálat utján puhatolható ki, gyakran erre a célra ismételt ültetés és más kisérlet is szükséges. A műkertész is produkál eltéréseket, de ő a csemetékből mindig azokat értékesíti, amelyek az eredeti alaktól leginkább eltérők, azért mindig változatos piaci anyaga van. A dendrologus fáskertjében ellenkezőkép tesz. Ő a felnevelt csemeték közt azt kutatja, amely az eredeti alaknak leginkább megfelel, s ezzel a disz- és haszonfák származását is megállapítja. Több fajtát még 10-15 esztendővel ezelőtt csak ivartalan uton tudtak szaporítani; ma magról is elég nagy %-kal gyarapítják.
Az első dendrologiai művet Duhamel irta: Traité des arbres et arbustes cimmel (Páris 1755. 2 köt.); ebben már 250 fa leirása és képe van. Németalföldön ugyanekkor a kertészetnek nagy lendülete lett. Knoop dendrologiája (Leeuwarden 1763, Amsterd. 1790) tudományos áttekintést nyujtott a meglevő anyagról. Midőn az angol kerteket Németország is utánozta, DNy.-on több, még ma is hires kert keletkezett. Korszakot alkottak a Harbkéban Helmstedt mellett és Weissenstein várában, Cassel mellett (ma Wilhelmshöhe) végzett nagy ültetések. Mindkét helyről egy-egy kitünő munka jelent meg. Duroi 1771-72. adta ki innen az első klasszikus D.-t Die Harbkesche wilde Baumzucht néven (Braunschw. 2 köt.; 1791-1800. Pott 3 kötetre gyarapította). Ezt 1785. Moench-é követte Verzeichniss ausländischer Bäume des Lustschlosses Weissenstein címen (Lipcse és Frankfurt). Moench az é.-amerikai fákat Wangenheim bárótól kapta. Franciaországban Michaux András perzsiai (1782-85) és é.-amerikai (1785-96) utazásából gyarapította az ültetett fák számát. Itt 1801. Duhamel munkáját másodizben adták ki Nouveau Duhamel cimen (Páris 1801-19, 7 köt.); mig Németországban Kerner 1783. a hazaiakat (Stuttg. 1783-92, 9 füz.); 1796. pedig a külföldieket kezdte ismertetni (Lipcse, 4 füz.). Ebből a korszakból való Schmidt Österreichische Baumzuchtja (Bécs 1792-1822, 4 köt.) és Willdenow Wilde Baumzuchtja (Berl. 1796, 2 kiad. 1811). A hazánkbeli uj fás növények nem külön D.-ban, hanem Waldstein és Kitaibel Descriptiones et icones plantarum rariarum Hungariae (Bécs 1799-1812) munkájában v. egyenkint az előbbiek némelyikében jelentek meg. Hayne 1815. Guimpel-lel és Willdenow-val kezdi a német, 1819. pedig az idegen fákat lefesteni s Dendrologische Flora der Umgegend und der Gärten Berlins (Berl. 1822) cimü munkát is irt. London Arboretum et fruticetum Britannicuma (Lond. 1838, gazdagon illusztrált 8 köt.) a legujabb időkig a legnevezetesebb tudományos D.-i tanácsadó volt. Koch Károly Dendrologiája (Erlangen 1869-72, 2 köt.) igen sok anyagot halmozott össze. Legujabb mű E. Köhne, Deutsche D. (Stuttg. 1893). A D-i anyag az utóbbi esztendőkben szertelenül gyarapodott. Willdenow 1811. még csak 770, Koch csaknem 1400 fajt ismertet. Willdenow óta azonban a fajtákat, a kerti fajváltozékot, és formákat naggyon megkedvelték és szaporították, most ezeket is számítva sokkal több mint 3000 a szabadban is megtermő fafaj v. fajta díszlik. A hazai kerteket Haberle Succinctaja (Pest 1830) ismerteti.
(gör.) a. m. famérő. Ebben az értelemben tehát minden eszköz, mely a fák mérésére használtatik, e néven nevezhető. A gyakorlatban azonban el van fogadva, hogy különösebben az álló fák magasságának mérésére használt eszköz neveztetik D.-nek, melynek helyesebb neve azonban hipszometer a. m. magasságmérő. Egyéb a famérésre használt eszközökről l. Famérés.