(lat.), nevező (a törtben), ellentéte nominator, számláló.
Domokos Vivant, báró, francia művész és műértő, szül. Chalons sur-Saôneban 1747 jan. 4., megh. Párisban 1825 ápr. 27. XV. Lajos gentilhomme ordinairenak nevezte ki, s a sz.-pétervári követségnél alkalmazta. Később Svájcba küldte, hol D. Voltaire arcképét s az ismeretes Déjeuner de Fernay-t rajzolta. Erre két évig a nápolyi francia követségnél volt. Délioroszországban Saint-Non apáttal szövetkezett a Voyage pittoresque de Naples et de Sicilie (Páris 1788) kiadására s megirta Voyage en Sicilie et e Malte (u. o. 1788) művét. A diplomáciai pályáról lelépvén, a rézmetszésre adta magát. Elkisérte Bonapartet Olaszországba és Egyiptomba s megirta érdemes munkáját: Voyage dans la Haute et Basse Égypte (Páris 1802, atlasszal és kijavított szöveggel London). Része volt a Description de l'Égypte kiadásában is. Bonaparte kinevezte a muzeumok főigazgatójává s ebben a minőségben nagy tevékenységet fejtett ki. Különös feladata volt, hogy a meghódított országokban a műkincseket kiválogassa, a melyeket diadal-jelvényekül Párisba vittek. Az első restauráció után megtartotta, de a második után elvesztette hivatalait, mert megint közeledett az 1815. visszatért császárhoz, hanem azért az Institutnek tagja maradt. Azóta visszavonultan élt s a Monuments des arts du destin chez les peuples tant anciens que modernes c. munkája kiadásával foglalkozott, melyet Duval Amaury fejezett be, Páris 1829, 315 táblával). V. ö. La Fizeliere; L'oeuvre original de Vivant D. (Páris 1872-73); Renouvier J.: Histoire de l'art pendant la Revolution (u. o. 1863); Roger Portalis; Les dessinateurs d'illustrations au XVIIIe siecle (u. o. 1877), R. Portalis és Beraldi: Les grandeurs du XVIIIe siecle (u. o. 1880-82).
József, l. Notaris.
(lat.) a. m. ujból, ujra.
(lat.) a. m. sürüség.
Áron, román iró, született Erdélyben 1838., jelenleg a latin filologia tanára a jászvárosi egyetemen. Mint költő, mint irodalmi történetiró egyaránt becses dolgokat szolgáltatott a román literaturának. Nevezetes éposza a Negriada (12 ének), a melyben Radu Negru harcait irja le. Egyéb művei Istoria limbei şi literaturei Romane (Jaşi 1885); Cercetari literare (u. o. 1887).
Miklós, román történetiró és ügyvéd, szül. Hunyad vmegyében, Demsusban 1846; tanulmányait Balázsfalván és Nagy-Szebenben végezte és azután Brassóban nyitott ügyvédi irodát. 1877. kivándorolt Bukarestbe, hol történelmi tanulmányokba kezdett és az akadémia tagjává választatott. Jelenleg a román törzskari könyvtár őre (Bukarestben). Művei után a magyar-ellenes irók csoportjához számíthatjuk. Említendő nevezetesen a bukaresti akadémiától 5000 frankkal jutalmazott: Revolutiunea lui Hora in Transilvania si Ungaria 1783-85. scrisa pe basa documenteloru officiale (Bukarest 1884). E nagy munkához D. magyarországi levéltárakban is kutatott, nevezetesen az országos levéltárban, hol a II-ik József által a Hora-lázadás okainak kiderítésére kirendlet udvari bizottság jelentéséből merített. D. ezek alapján, tulozva a dolgot: Horában ártatlan vértanut lát. (L. Hunfalvy Pál birálatát a Budapesti Szemlében 1886. ápril.); Monumente petru istoria tierei Fogarasiului (Bukarest 1885). D. szerint Fogaras földjén hajdan román vajdaság állott fenn és innen indult a XIII. sz.-ban Negru-Voda fejedelem hadával Moldvába, melyet a kunok igája alól felszabadított. Fogaras vidéke másszóval Moldvának mintegy anya-országa. További művei: Romanii din Croatia si Bosznia (Gazeta Transilvania 1890. 254-55. szám); Documente privitoré la istoria Romanilor 1199-1345, 1451-1510. (A Hurmuzaki báró által megindított nagy oklevélgyüjteménynek II. része, I. és II. kötet), Bukarest. Kiadja a román akadémia 1890-1891. Ujabban (1889 óta) a berlini Jahresberichte der Geschichtswissenschaft vállalatnak román referense.
county Misszuri É.-amerikai államban, 10646 lak., Salem székhellyel.
(franc. ejtsd: dan) a. m. fog, a francia Svájcban és Szavoyában amaz élesfoku, kupalaku hegycsucsok neve, melyek gyakran tűformáju hegyben végződnek s akkor Aiguille-nek is neveztetnek. Főképen magasabb emelkedésü rétegeknél fordulnak elő, mert ezeknél a rétegek ritkán sorakoznak vizszintesen s mert a meredek irányu rétegeknél az atmoszféra jobban erodálhat. Ismeretesebb D.-ok: D. de Yaman, (1879 m.), Waadt kanton és Freiburg határán, remek kilátással az Alpesekre és a genfi tóra; a D. de Morcles (2980 m.); D. du Midi (3260 m.); D. d'Oche (2225 m.) stb. Legmagasabb D.-ok a Pennini Alpesekben vannak, mint a d'Hérens (4175 m.) és a D. Blanche (4364 m.); ez utóbbi a legszebb s Zormastól 11 km.-re Ny-ra fekszik Wallis svájci kantonban. Ez hegy négy ormóju gneis-piramis, Ny-felé meredek sziklával és glecserekkel a Ferpecle-glecser iránt, melyből a Borgue folyó ered. A. Blanchet először 1862. Kennedy és Wigram angolok mászták meg Bicolla felől, a déli ormón. Azóta többen is feljutottak a hegy tetejére.
(Gyentya), nagyközség Temes vmegye dettai járásában, (1891) 3188 oláh, szerb, német, bolgár és magyar (312) lak., vasuti megállóval, postahivatallal és postatakarékpénztárral.