l. Audiofon.
l. Foghang.
L. (állat). A puhányok (Mollusca) törzsén belül, a Scaphopoda Bronn. osztályába tartozó egyetlen rendbe a Solenoconchae-khez tartozó nem. A devon kortól kezdve a mai napig élnek. Az irodalomban: Tublus, Antale, Dentalis, Syringites, Paliurus stb. nevek alatt fordul elő.
L. (növ., bércvirág, Diószegiéknél fogasír), keresztes virágu, erdei csinos fű, hazánkban 6 faj. Tőkéje husos, pikkelyesen fogas. A D. bulbifera L. (foganőtt fű) szép lial virágu, levele tövében sarjakat nevel (l. Sarjrügy), melyek lehullván, uj növény lesz belőlük.
Manius, l. Curius Dentatus.
(da Ravenna) Mark., olasz rézmetsző, Marcanton egyik legkiválóbb tanítványa; 1527. Róma bevételénél elesett. Tanítója modorában metszett egész sorozat képet, Raffaeltől, Bacciotól, Bandinellitől és Giulio Komanotól.
(franc., olv. dantel) a. m. fogacska, a csipke egyik fajának francia neve.
(lat.) a. m. fogak.
(állat), l. Fogascsőrüek.
l. Fogzás.