v. favente v. juvante (lat.) a. m. Isten áldásával vagy segítségével.
(ejtsd: diobend), város a brit-indiai birodalom ÉNy-i tartományaiban, Szarahanpur disztriktusban, 34 km.-nyire Szarahanpurtól, vasut mellett, 22116 lak., akik élénk kereskedést üznek mezőgazdasági termékekkel.
(lat.) a. m. istennél a tanács.
(lat.) a. m. Istennek adandó, a középkorban oly birtok, mely a birtokos által elkövetett büncselekmény folytán az államra, v. a sértettre, i. örököseire háromlott v. jótékony célokra esett. Angliában régebben az öngyilkosoknak hagyatéka is az államra háramlott D. volt. Sőt itt a D. (aug. deodand) fogalma alá esett minden olyan tárgy, mely emberhalálra eszközül v. alkalmul szolgált. Néha sajátszerü megkülönböztetésekkel. Igy p. a kocsi vagy ló, melyről valaki leesett s a leesés folytán halált szenvedett, D., de nem akkor, ha a sérült még gyermek.
himalajai cédrus (nüv., Larix Deod. C. Koch, Cedrus Deod. Loud., Pinus Deod. Don). Nepal cédrusfája, a libanoni cédrustól csak a tornyos termete, nem csüngő ága, kisebb toboza, s valamivel hosszabb tűi különböztetik meg. 19-22 m. magasra nő, kitünő épületfa lesz belőle. A hinduk bálványfája. A Rajna mellékén meghonosodott.
Adeodat v. Theodat, apuliai olasz, sanseverinoi gróf, kit népiesen Tatának neveztek el; a krónikák, sőt IV. Bélának egy 1263. oklevele szerint is, Szt. István nevelője s a tatai benedek-rendi kolostor alapítója, Szt. Istvánnak keresztsegítője volt. Örökösök nélkül hunyván el, Tata falut Szt. Péter és Pál által alapított tatai monostorára hagyta.
pápa, l. Deus dedit.
(lat.) a. m. istennek szentelt, szerzetes; deodicata, istennek szentelt nő, apáca.
l. Daulatabad.
(lat.) a. m. hála istennek.