(lat.) a. m. elutasít, kikér.
(ejtsd: döpré), másképen Desprez, Josquin (lat. Jodocus Pratensis), zeneszerző, szül. Condéban (Hennegau) 1450-55 táján, megh. u. o. 1521 aug. 25. Korán tanult zenét és aztán a cabrayi székesegyház karmestere lett. IV. Sixtus pápasága idején (1471-84) Rómába ment, ahol a pápai kápolnában mint énekes volt alkalmazva, és itt alapította meg zeneszerzői hirnevét. Sixtus pápa halála után Ferrarába, majd Párisba ment, ahol XII. Lajos szolgálatába állott, és akitől St. Quentinben egyházi javadalmat kapott. 1515 táján ezt a javadalmat egy szülővárosában levővel cserélte föl. D. volt a legnagyobb ellenpontozó Orlandus Lassus és Palestrina előtt. Zeneszerzeményeinek elterjedését az 1500 körül divatba jövő hangjegynyomtatás még jobban elősegítette. Mintegy 20 miséje maradt. Kettőt közülök a Pange hingua és Messe a capelle cimüeket (Ambros: Geschichte der Musik c. munkájának 5 köt.) partiturában ujból kiadták. Kisebb szerzeményei Rochlitz, Commer, stb. gyüjteményeiben jelentek meg.
(lat.) a. m. lenyomás, levertség, nyomott lelkiállapot. - D. földrajzi műnyelven a szárazföldnek olyan része, mely a tenger szinénél mélyebb fekvésü. A Föld legnagyobb D.-ja a Káspi-tenger vidéke, mely harmadfélszer akkora, mint hazánk. A Föld legmélyebb D.-ja az a völgy, melyet a Jordán foglal el a Holt-tengerrel. A Holt-tenger szine 394 méterrel mélyebb a Földközi-tengerénél, a Káspi-tengeré körülbelül 25 méterrel. A Szahara északi szélén is több egyiptomi oázis depresszióban van, p. a Siua (- 32 m). Az északafrikai francia birtok délkeleti szélén körülbelül akkora D. van, mint Somogymegye; az ottani sós tavakba be akarták vezetni a Földközi-tenger vizét, de utóbb lemondtak a kalandos tervről. A Vörös-tenger kijáratánál is vannak D.-k az afrikai parton. Az eddig megmért legmélyebb amerikai D.-k a Kaliforniai-öböltől északra vannak (- 92 m). Hollandia legnépesebb része is D., csakhogy mesterséges, amennyiben csak az emberektől emelt gátak akadályozzák meg a tengert a sülyedő partvidék elárasztásában. A felföldeknek némely nagyobb mélyedését is nevezik néha D.-nak.
D. a fizikában. A kapillaris D. jelenségét szük csövek - hajcsövek - mutatják, melyekben, ha bizonyos folyadékokba mártjuk, a folyadék felszine mélyebbre sülyed a külső folyadék felszinénél. Üvegcsőben a higany felszine mindig deprimált és pedig minél nagyobb a cső keresztmetszete, annál kisebb a kapilláris D. 2 mm. átmérőjü csőben a higany 4,6 mm.-rel, 6,5 mm. átmérőjüben pedig már csak 1 mm.-rel áll mélyebben. A barometer leolvasásánál a kapilláris D.-t nem szabad figyelmen kivül hagyni. A nálunk jobbára elterjedt Kappeller-féle barometereknél a noniusz O pontja a kapilláris D. mértékével van emelve. Hőmérőknél a fagypont D.-ja, sülyedése alatt azt a jelenséget értjük, hogy a forrpontig való hevítés után az O pont az üvegedény kitágulásánál fogva valamivel alább száll.
D. a meteorologiában. A légnyomásnak az eloszlása könnyen áttekinthetővé válik az által, hogy az egyenlő nyomásu helyeket (tengerszinre átszámított légnyomást értve) görbe vonalakkal - izobárokkal - összekötjük. Az izobárok menete nem mutatja azt a szabályszerüséget, mint az izotermáké, melyek közel a szélességi körökkel párhuzamosan haladnak, hanem észrevenni, hogy léteznek magasabb és alacsonyabb nyomásu területek, u. n. barometrikus maximumok és minimumok. Ez utóbbiakat D.-knak is nevezik. (l. ciklon). A D.-k keletkezésének okát a föld egyenlőtlen megmelegedésében és az abból eredő légegyensuly megzavarodásában kell keresni. A levegő felmelegedéséből felszálló áramlat létesül a D.-ban (az emelkedés a melegség rovására megy végbe) és a hőmérséklet a harmatpont alá száll, bekövetkezik a légköri párák lecsapódása. A kondenzáció folyamában felszabadult meleg szintén hozzájárul a légtömegek emelésénél kifejtendő munka fedezésére és igy maga a kondenzáció a D. fenmaradásához, kiterjedéséhez és tovább haladásához szükséges energiának egyik kutforrása. Tapasztalás szerint D.-k oly magas nyomásu területekkel környezett vidéken szoktak keletkezni, hol a nyomási különbségek igen csekélyek és hol a levegő hőmérséklete és pára-tartalma a környezeteét meghaladja. Néha egy már meglevő D. szélén uj - másodrendü - D. képződik, mely az izobárok kiszélesedéséből (nyulványából) ismerhető fel.
A D.-k rendes meteorologiai kisérői a felhőképződés, a csapadék, élénkebb szelek és bizonyos hőmérsékleti változások. Alakjukban az ellipszis a tulnyomó, terjedelmük igen változó, néha kisebb térségre szorítkozik (helyi D.), néha egész Európa áll egy D. hatása alatt; mélységök és huzódási irányuk az évszaktól függ. Mellső oldalukon, hol déli-keleti szelek fujnak, a hőmérséklet magas, hátsó oldalukon hüvös idő uralkodik nyugati-északnyugati szelekkel. Kivált télen a hőmérsékleti különbségek a D. két oldalán szembetünők. A D. környezetében tapasztalható hőmérsékleti eloszlást ujabban dinamikai okokra vezetik vissza. Főleg azért, mert a D. huzódási irányában mutatkozó felmelegedés okai nem lehetnek mindig a déli-keleti szelek, amelyek maguk is gyakran hidegebb tájakról jönnek. Továbbá a magasan fekvő meteorologiai állomások észlelései tanusítják, hogy a D. közeledésénél a hőmérséklet eloszlása függélyes irányban a rendestől eltérő magaviseletet mutat, amennyiben ilyenkor a hőmérséklet a magassággal növekedik és a melegedés felülről tart lefelé. A D. előoldalán tehát egy leszálló légáramlatot tételeznek fel és a melegképződést a leereszkedő légtömegekben felhalmozott energia átalakulásából magyarázzák. Emellett szól a D. közeledését megelőző intenziv kék ég, mert a leszálló levegő felmelegedésénél fogva nagyobb képességgel bir párákat magába fölvenni és igy a felhőket láthatatlanná tenni. Legsürübben vonulnak a depressziók Észak-Európán keresztül, ahová az Atlanti-tenger északi részéből jönnek. Hazánk időjárására igen fontosak a Földközi-tenger felől jövő depressziók. Nagy jelentőséggel bir megtudni, valamely D. merre veszi utját, kivált prognosztikai szempontból, mert a D. bizonyos időjárási jelenségeket átvisz magával vidékről-vidékre. Van Bebber a leggyakoribb D.-k utját több évről összeállította és Európában 5 főirányt állapít meg, melyek közül a délkeletre huzódók a hidegebb, az északkelet felé menők pedig a melegebb évszak sajátosságai. Az ábra mély D.-t mutat, mely 1892 január 1. a Keleti-tenger fölött feküdt. A D. magva Memel vidékén van, hol a légnyomás 730 mm. alá sülyedt; ekörül az izobarok kerülékalakban igen sürün huzódnak - az ábrában csak 5 mm.-ként vanak kihuzva - s a jelentékeny nyomási különbségeknek megfelelően a szelek is erősek, mint azt a szélirányt ábrázoló nyilak jelzik. A D. egész Európára kiterjeszti hatását, az idő általában borult (a borultságot a karikák feketesége jelzi) és Közép-Európában az időszakhoz képest enyhe (a városok mellé irt számok a hőfokot adják).
lövegből lefelé irányított lövés; a lövedékpálya s a vizszintes irány által képezett szög a depresszió szöge; magas sziklákra épített várakban felállított lövegek számára külön depressziós lövegtalpakat készítenek.
(lat.) a. m. az érték leszállása; igy nevezik az értékpapirok, vagy az arany- és ezüst árának kisebbedését.
Agoston, olasz államférfiu, szül. Mezzanában (Stradella mellett) 1813 jan. 31., megh. Stradellában 1887 jul. 29. Jogot tanult, azután ügyvédi irodát nyitott Stradellában s a nemzet felszabadításán fáradozó pártnak buzgó tagja volt. 1849. Brescia kormányzója lett, azután beválasztották a szárd képviselőházba, hol a bal párttal szavazott. 1860. részt vett Garibaldi sziciliai expediciójában, ki őt a sziget helyettes diktátorává nevezte ki. Ezen állásában D. 1860 aug. 5. meghagyta az összes tisztviselőknek, hogy Viktor Emmánuel királynak hüséget esküdjenek és uj pénzt veretett a szárd király képével. E miatt Garibaldival meghasonlott és szept. 17. lemondott hivataláról. 1862 márc. 3. a Ratazzi-kabinetben átvette a közmunkaügyi tárcát; de 1863 febr. 9. visszalépett. 1866 jun. 28. tengerészeti miniszter lett, mely állásban Persano tengernagy ellen a lissai csatában tanusított gyáva magaviselete miatt pert indított. 1867 febr. 4-től april 4-ig a pénzügyi tárcát is kezelte, de azután a haladó ellenzéki párt élére állott és nem nyugodott, míg nem a Consorteria kebeléből (l. o.) alakított miniszteriumok lejárták magukat. 1876 márc. 18. végre miniszterelnök és pénzügyminiszter lett. Az uj miniszterium azonban nem birta pártját összetartani és a sok apró frakció kivánságát kielégíteni. A déli olaszországi képviselők elpártolása, valamint az államosított felső-olasz vasutak igazgatása ügyében kitört viszály miatt a miniszterium azonban csak decemberig tudta magát fentartani. Bukása után a hatalom megint D.-re szállott, ki a különböző balpárti frakciókból szemelte ki társait. Fél évvel később a képviselőház az uj adófelemelést elvetette, amiért D. megint leköszönt. 1879 novemberben D. Cairolival együtt alakitott uj kabinetet, melyben maga vállalta el a belügyi tárcát; ez állásban dolgozta ki a választás reformjáról szóló törvényjavaslatot, 1881. pedig maga állott a miniszterium élére. Ezen állásban megszavaztatta a reformot, kiépíttette a vasuti hálózatot, s a mellett lassan-lassan a konzervativ és opportunista párthoz közelgett. A kormánypárt ujjongva követte vezérét, de az ellenzék különösen azt a vádat emelte ellene, hogy a választásokra hivatalos pressziót gyakorol. 1885. a külügyi tárcát is elvállalta. 1887 elején a balsorstól kisért afrikai gyarmat-politika oly visszahatást okozott Olaszországban, hogy D. fenmaradása érdekében Crispit hivta meg miniszteriumába, kire a belügyi tárcát bizta (1887 márc.). Három hónappal később váratlanul elhunyt. V. ö. Santi, A. D. e il suo ministero (Milano 1886). 1893 szept. Stradellában emlékszobrát leplezték le. Beszédeit pedig Zucconi és Fortunato rendezik sajtó alá (Discorsi. Eddig 4 kötet). Özvegye, Amália, 1893 október havában Saracco szenatorral lépett ujabb házasságra.
l. Pretis-Cagnodo.
(ejtsd: döpré) Marcel, francia mérnök, szül. Chatillon-sur-Loingban 1843 dec. 19. A felsőbb bányász-iskolában tanult és különösen mekanikával és a villamosság alkalmazása módjaival foglalkozott. Később Combes-nak, a bányászati iskola igazgatójának titkára lett. A villamosságot mint mozgató erőt akarta felhasználni s több vontató készüléket talált fel. A villamosságnak ilyetén felhasználását a vasutaknál is alkalmazásba akarta vétetni és e célból több idevágó kisérletet tett. E nemü törekvéseiben a Rotschild-ház segélyezte anyagilag. 1886. a tudományos akadémia tagjává választották, 1890. a Conservatoire des arts at métiers nevet viselő iskolában az alkalmazott villamosságtan tanára lett.
(lat.) a. m. lenyom, lever.
(lat.) a. m. megfosztás; különösen a lelkésznek megfosztása egyházi javadalmától.