(lat.) a. m. származtatott. Derivativa potestas non potest esse major quam primitiva: A származtatott, átruházott hatalom nem lehet nagyobb annál, melyet az átruházó bir.
v. Derketis Astartéval azonos istensége némely sémi népeknek. L. Astarté.
(helyesebben Derkellidas) spártai vezér, K. e. 111. Abydost és Lampsakost Sparta számára meghódította Abydosban néhány évig helytartó volt. Pharnabasos szatrapával fegyverszünetet kötvén, 398. tavasszal fölhatalmazás nélkül a trák Kerzonesusba nyomult, melynek lakosai Spartától oltalmat kértek a trákok rabló betörései ellen, s az Isthmoson keresztül védőfalat emeltetett. Atarneos elfoglalása után Káriába, majd a jóni városokat fenyegető Tissaphernes és Pharnabasos ellen nyomult. Tissaphernes alkudozásokat ajánlván, D. a görög városok függetlenségének elismerését, Tissaphernes pedig a spártai hadak s a helytartók eltávozását követelte. Midőn Agesilaus ujabb haddal jött Ázsiába, D. egyideig még nála maradt, s midőn Konon knidosi győzelme következtében (394) Spartának csaknem egész tengerentuli hatalma semmivé lett, ő Abydost és sestost megmentette. Azonban 390. át kellett adni hivatalát az eforok kegyét megnyert Anaxibiosnak, ettőlfogva D.-ról sehol sincs említés.
(gör.) a. m. bőr (l. o.).
(ásv.), a szerpentinhez nagyon közel áll és egyike azon ásványoknak, melyek a szerpentinesedés közben, mint átmenetek az igazi szerpentinbe képződtek. Cseppkőforma v. veséded tömegekben és mint bőrnemü bevonat (innen a név) szerpentinen. Feketés vagy sötét olajzöld, majd májbarna. Szászország: Waldheim, Breithaupt nevezte meg (1830).
(növ.) l. Bőranya.
(gör.), a bőr rendellenes nyúlóssága és ernyedtsége annyira, hogy ráncokba illeszkedik.
(gör.), gyüjtőneve azon bőrbántalmaknak, melyeket növényi élősdiek idéznek elő, s igy ezen csoportba csak azon bőrbántalmakat sorolhatjuk, melyeknél átoltások által sikerült bebizonyítani, hogy a megfelelő élősdi tényleg okát képezi a bőrbántalomnak. Eddigelé négy gombafajt ismerünk, melyek bizonyos bőrbántalmak állandó kisérői. 1. Az Achorion Schönleinii a favus, fejkosz nevü bőrbántalom okozója. 2. A Trichophyton tonsurans nevü gomba okozatos összefüggésben van a következő bőrbántalmakkal: Herpes tonsurans, tarló sömör; Onychomykosis; Eczema marginatum, szegélyes izzag; Sykosis parasitaria, melyek lirását l. a megfelelő cimek alatt. 3. A Mikrosporon furfur nevü gomba a pityriasis versicolor, sokszinü korpag nevü bőrbántalmat okozza s a H. v. Hebra által külön betegségképen leirt D. flexurarum-ot is okozza. Ez oly bőrbántalom, mely, mint már neve is mutatja, az izületek hajlító felületeit, nevezetesen a hónalj, a könyök-, a comb- és térdhajlat köztakaróját kisebb-nagyobb terjedelemben ellepi. E bőrbántalom erős viszketéssel jár s részben mákszemnyi vagy annál nagyobb, ritkábban különálló, többnyire egybefolyó sárgásvörös vagy barnássárga felrakodásokból áll; részben, főleg ennek kerületén a viszketés nyomait vérpörkök és vakarási csikok alakjában mutatja. Gyógykezelésénél első sorban a vakarás által okozott lobos tünetek eltávolítását kisérlik meg lágyító és közömbös zsiradékok használatával s csak azután alkalmaznak oly gyógyszereket, melyek a kórokozó növényi élősdi elpusztítása által képesek lesznek a bántatlmat gyógyítani. 4. A Mikrosporon minutissimum, a Burchardt és Baerensprung által külön kóralak gyanánt tárgyalt erythrasma nevü bőrbántalom okozója. A köztakarón ezen 4 gombafajon kivül még a növényi élősdiek különböző alakjai találhatók, de minthogy az eddigi vizsgálatok pozitiv eredményekhez nem vezettek, ezek, valamint a velök összefüggésben levőknek vélt bőrbántalmak felsorolásától tartózkodunk.
(állat), a Rühatkák (Sarcoptidae) családjának egyik neme, melynek fajai az állatok bőrén élősködnek s a fiatalabb hámsejtek elrágásából táplálkoznak, de az emberre nem mennek át. Több faja ismeretes s régebben majdnem mindenik házi emlősünkről irtak le egy-egy fajt, mig most már tudjuk, hogy a sok faj tulajdonképen csak 2-3-nak a változata.
l. Atkafélék.