(franc., ejtsd: derút) a. m. tönkrejutás, szétrobbanás; valamely megvert csapat szétzüllése.
(ejtsd: döroa) Bernát Erazmus gróf, bajor tábornok, szül. Mannheimban 1743 dec. 11., megh. Polockban 1812 aug. 23. Atyja francia eredetü bajor-pfalzi tábornok volt. D. is a pfalzi hadseregbe lépett s kitüntetéssel harcolt a hétéves háboruban. 1795., Mannheim átadása alkalmával francia fogságba került s több éven át nem volt szabad fegyvert fognia a franciák ellen. Azonban 1800. ismét sikra szállott Franciaország ellen, de Hohenlinden mellett megint hadifogságba került. Kiszabadulván, ujjá szervezte a bajor hadsereget (1804) s Davout alatt 1805. a tiroliak ellen harcolt, ahol sulyosan megsebesült. Erre Tirol főparancsnoka lett. 1806-1807. Bonaparte Jeromos alatt harcolt Sziléziában, 1809. pedig Lefevre alatt Ausztria ellen; kitünt Abensberg, Eggmühl mellett és Innsbruck bevételénél, 1812-ben a bajos segédhad egyik osztályát vezette Saint-Cyr fővezérlete alatt Oroszország ellen és a hadjáratban, a polocki ütközetben kapott halálos sebe következtében meghalt. Münchenben 1856. emlékszobrot emeltek tiszteletére. V. ö. Heilmann, Leben des Generals D. (Augsb. 1855).
(Deir, Derr), Alsó-Nubia fővárosa, a Nilus jobb partján, 200 km.-nyire Asszuantól, 1000-1200 berber lak., Ramzesz-Meiamun (a görögök N. Sesóstrisa) idejéből való egyiptomi templom romjaival.
Károly, francia bélyegmetsző és betüöntő, szül. Monteyban 1808 aug. 17., megh. Párisban 1877 febr. 11. Megtanulván a betüöntést, 1839. bélyegmetsző- és betüöntő-műhelyt állított. Betüöntvényei világhirüvé lettek. Géptalálmányai közül felemlítendők egy törő, csziszoló és felrakó gép, egy számozógép bankjegyek készítéséhez, s egy uj hangjegytipus-rendszer. V. ö. Notices sur les produits typographiques de D. (Pár. 1855).
l. Londonderry.
Régi magyar személynév, melynek régebbi változatait Dersy, Derseo és Dirsidi alakban találjuk s már 1067. említi a zaztyi apátság alapító levele Dersy érseket (l. o.), akit az 1075. Desiderius kalocsai érsekkel vesznek egy személynek s ebből a két név azonosságára is következtetnek. A magyar nyelv hangváltozási szabályai szerint azonban a martirologiumi Desiderius vagy olaszosan Desiderio névből aligha válhatott volna Ders; inkább lehet ősmagyar név s mint ilyen a kun «ters» azaz haragos szónak felelhetne meg, de még valószinübb, hogy a Dés és Desző nevekkel együtt a délszláv Dersivoj, Desiszláv név előrészével egyezik s az ó-szlovén «druzu» (oláh: dë rz, dîrz) azaz merész szónak felel meg.
Saul (Szerdahelyi), IV. Béla királynak bizalmas embere és a tatárok elől való bujdosásában hüséges kisérője. - D. Miklós. A Győr nemzetségből származó, hatalmas és gazdag Szerdahelyi Dersfy családnak tagja. Élt a XIV. század első felében. 1342. a királyi főtörvényszéknek tagja. 1335. a családjának előnevet adó, Kaposvártól délre eső Szerdahelyen páloskolostort alapított Szent László tiszteletére. V. ö. Anjoukori Okm. IV. 236. Fejér Cod. Dip. VIII/4. 136. - D. Szaniszló, Zsigmond királynak külföldi utazásában kisérője. 1421. hüsége jutalmául a trencsénmegyei Strecsen várát kapta, majd tárnokmester lett s részt vett a csehek és törökök elleni harcokban, hol többször kitüntette magát. - D. Kelemen és Antal, jelen voltak az 1505-ki rákosi országgyülésen, az előbbi mint Szabolcs, az utóbbi mint Zaránd megye követe. - D. Farkas, Istvánfi megemlíti, hogy ugy a törökön, mint honfitársain nagy kegyetlenségeket követett el. 1555. birtokait a budai basa elfoglalta. - D. István, az előbbinek testvére, részt vett 1544. Zrinyi Miklóssal a törökök elleni horvátországi és 1552. a szegedi ütközetekben. Mindkét helyen csak nehezen tudta megmenteni életét. 1556. kassai főparancsnok s mint ilyen 1558. megtámadta és feldulta Tokajt. 1563. jelen volt Miksa császár magyar királlyá koronáztatásánál és a Vág vize és Kassa közti részek kapitánya lett. 1566., mikor Miksa Győr alá vonult, D. Nyitránál táborozott. - D. Ferenc, 1594. főpohárnok és Sáros vmegye alispánja. 1597. a pápai ütközetben és több, a török elleni harcban tünt ki. Több izben követségben járt és ő vezette vissza Mária Christiernát, Báthory Zsigmondnét anyjához. 1606. Zólyom és Dobronyiva várak visszaadására kötelezték. Kevéssel rá meghalt.
1. János, humanista, szül. M .-Vásárhelyt 1831., megh. 1890. N.-Szebenben, a katonai intézetben kezdte meg tanulmánait. Később jogot hallgatott. Mint gyermek-ifju részt vett az 1848-iki szabadságharcban. Ennek leveretése után gazdaságot folytatott Maros-Vásárhelyt és a környékén levő birtokain. Élete céljául a vagyongyüjtést tüzte ki azért, hogy a közművelődésnek állandó alapokat teremthessen. 1890. a székely-kereszturi unitárius középiskolában egy tanári széket alapított; végrendeletében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletnek 10000 forint alapítványt rendelt, s mintegy 100000 frt értékü vagyonát a kolozsvári fő- és a székely-kereszturi unitárius algimnáziumnak hagyta szegény székely tanulóifjak felsegélésére.
2. D. Ö. János, királyfalvi ref. pap volt a mult század végén. Magyarra fordította Beaumont Mária francia nevelésügyi irónő: Kisdedek tudománnyal teljes tárháza c. munkája két első kötetét. (Megj. Kolosvárott a ref. koll. bet. 1781 8 r.) A két utolsó kötetet Tordai Sámuel kolosvári ref. pap fordította le. Mind a négy kötet ifjusági olvasmányokat tartalmaz a földrajz, történelem, természetrajz stb. köréből.
(Darvasz), khánság Turkesztánban (l. o.).
hegyszoros Morea-félszigeten, Argolisz és Korintosz közt. 1821 aug. 6. Kolokotronisz görög vezér e szorost megszállván, a Dramalisz vezérlete alatt álló törököket megverte.