(ásv.), viztartalmu vanadinsavas ólom és cink; olajzöld, veresesbarna vagy feketés apró egyhajlásu, de rombos szimmetriáju kristálykákban vanadinit-tel együtt Karinthiában: Obir; Argentinában: Sierre di Cordoba (Ajuadita). Des-cloizeaux francia mineralogus tiszteletére nevezte el Damour (1854).
Bernát, katalániai történetiró, a XIV. sz.-ban élt. Érdekes krónikát hagyott hátra, melyben Aragoniai III. Péter élete és tettei vannak megirva. A leirás a király haláláig, 1325-ig terjed, kiadta Buchon: Chroniques étrangeres relatives aux oxpéditions françaises pendant le XIII-e siecle (Paris 1840; Orleans 1876).
(ejtsd: dekúdr) Lajos, német festő, szül. Kasselben 1820., megh. Karlsruheban 1878. Münchenben és Düsszeldorfban tanult, Olaszországban is járt; első képe a: Francesca de Rimini (1850) után sok bibliai és genreképet festett. 1854. Karlsruheban a művészeti iskola tanára lett.
(lat.) a. m. leirás.
a C dur minta-hangnem szerint, Des alaphangra alkotott kemény (dur) hangnem; hanglépcsője a következő: Des, Es, F, Ges, As, B, C. Előjegyzése 5 b.
Puerto (Port Desiré) kikötő D.-Amerikában, Patagonia K-i partján, a d. sz. 48° alatt a D. folyó torkolatánál.
(ejtsd: dözejjinyi) Alfréd Miklós Pierrot, francia miniszter, szül. Párisban 1828., Creuzotban Schneider, dusgazdag nagybátyjának birtokán mint vasgyári igazgató élt, majd a politikára adta magát és 1869. befolyásos nagybátyja, a törvényhozó test. elnökének közreműködésével a törvényhozó testületbe választotta, hol a telivér bonapartistákhoz csatlakozott. III. Napoleon bukása után az 1871-iki bordeauxi nemzetgyülésben a balközéppárt hive lett s 1873 máj. 24-től azon 15 balközépi képviselő közé tartozott, kik a jobb-oldalt támogatták szavazatukkal, miáltal Thiers bukását elősegítették. Midőn Broglie herceg átvette a miniszteriumot, D. a közmunkaügyi tárcát vállalta el, utóbb 1873 nov. 23. a Mac-Mahon elnökségének meghosszabbításakor ujjáalakított kabinetben kereskedelmi miniszter lett. Ez állásától 1874. máj. 17. lépett vissza az egész kabinettel együtt.
(ejtsd: deszen) Lajos Péter, francia szobrász, szül. Párisban 1749 jul. 20., megh. u. o. l822. okt. 11. 1780. a nagy dijat nyerte el és aztán mint ösztöndijas tanult Rómában. 1785. visszatért párisba és 1791. az akadémia tagja lett. Legfőbb műve az 1807. elkészült óriási csoportkép, amely Krisztus sirbatételét ábrázolja, a párisi St. Roch templomban. Egyéb művei: De Belloy biboros siremléke a párisi Notre-Dame templomban; Enghien herceg siremléke; L'Hôpital kancellár ülő szobra és Dionysos és Hébé márványszobrai, stb.
v. D. sul Lago, község Brescia olasz tartományban, a Garda-tó Ny.-i partján, vasut mellett (1881) 4220 lak., Vino santo néven ismeretes bortermeléssel, jelentékeny forgalommal Svájc és Tirol felé. Kikötője a tó D.-i felében a legjelentékenyebb. K.-nek 5 km.-nyire van Sermione-félsziget és ezen «Catulles barlangja» és egy soktornyu kastély (Castello), amelyet a XIV. században a della Scala-k építettek. A félszigetről is gyönyörü kitálát nyilik a tóra.
(Desericzky) József, magyar történetiró, szül. Nyitrán 1702., megh. Vácott 1765. A kegyesrendi szerzetbe lépett, tanulmányait Győrött végezte, azután tanárkodott. Rendje őt Rómába küldte a rend generálisának segédeül. Itteni tartózkodását a hazai történetirás kutfőinek tanulmányozására fordította. E munkásságának fő gyümölcse volt a magyarok elejéről és őseiről irt műve (De initiis ac maioribus Hungarorum), mely öt kötetben jelent meg Budán 1748-1760. ívrét. E terjedelmes munka csak Sz.-Istvánig jut. Széles olvasottságról tanuskodik, de hijával van minden kritikának. Pray kemény birálattal sujtotta e könyvet, miből a két tudós szerzetes közt igen éles polemia fejlődött. XIV. Benedek pápa D.-t diplomáciai küldetésben is használta Maurocordato oláh hoszpodárhoz, de ez utja nem járt eredménnyel. Visszatérve Vácott élt és megirta a váci püspökség történetét 1763.