három kis sziklás szigetből álló szigetcsoport Afrika nyugoti partjánál. L. Maderia.
(lat.) a katonai szolgálatból való megszökés. D. malitiosa a házassági jogban a. m. hütlen elhagyás.
(lat.), a lelkész által életének utolsó évében kiérdemelt, tehát javára esedékes, habár még tényleg be nem szedett jövedelmek, amelyek a közönséges egyházjog szerint a lelkész örököseit illetik.
(ejtsd: döszéz) Raimund, francia jogtudós és államférfi, szül. Bordeauxban 1748., megh. Párisban 1828 máj. 2. Kitünő ügyvédi tehetségeit felismervén, Vergennes miniszter Párisba hivta, hol csakhamar nagy tekintélyre tett szert s a hires nyakék-perben Mária-Antonia királynét védelmezte, de ezenkivül is a legjelentékenyebb perekben szerepelt mint védőügyvéd. A konvent előtt XVI. Lajos királyt védelmezte Malesherbes és Tronchet-vel együtt, hol szerencsétlen ura védelmére 1792. dec. 26. mondta el gyönyörü beszédét, melyen 4 éjjen át dolgozott s melyet méltán tartanak jogi és szónoki remekműnek. A rémuralom alatt egy ideig el volt fogva s csak termidor 9. után szabadult ki. Hüsége jutalmául XVIII. Lajos király a legmagasabb kitüntetésekkel halmozta el D.-t, ki ekkor a semmitőszék elnöke, a királyi rendjelek kincstárnoka, gróf, pair s az akadémia tagja lett.
növénynevek mellett Desfontaines R. L. nevének fövidítése, l. o.
(ejtsd: Défonten) 1. Péter Ferenc Guyot, abbé, francia iró, szül. Rouenban 1685., megh. Párisban 1745 dec. 16. Jezsuita volt és Bourgesban retorikát tanított; 1715. kilépett a rendből és 1724. Párisba ment, hol a tekintélyét vesztett Journal des Savants cimü lapot ujból felvirágoztatta. Fogságba kerülvén, Voltaire pártfogása révén kiszabadult ugyan s ezt ugy hálálta meg, hogy emennek drámáit irásaiban megtámadta. Legtulzottabb gyalázó irata Voltaire ellen a Voltairomanie cimü (1738), amelynek szerzőségét kénytelen is volt megtagadni. Egyéb művei: Dictionnaire néologique (Páris 1726. 7. kiadás 1756); Nouvelliste du Parnasse (u. o. 1731-35, 5 köt.); Observations sur les écrits modernes (u. o. 1735-1845, 35 k.); Histoire des ducs de Bretagne (1739, 6 köt.); Racine vengé (1739). Lefordította Vergiliust, Gulliver utazásait stb.
2. D. René Louiche, francia botanikus, szül. Tremblayon (Ille-et-Vilaine) 1750 febr. 14., megh. Párisban 1833 nov. 16. Párisban az orvostudományt kezdte tanulmányozni, de később egészen a botanikának szánta magát s a botanikus kert igazgatója lett. 1783-85. Tunist és Algériát egészen az Atlaszhegység déli lejtőjéig beutazta. A gyüjtött anyag nyomán irta meg a Flóra Atlanticát (Páris 1798-1800, 2 köt. 261 táblával). Hazatértével a Jardin des plantes-ban a botanika tanára lett. Nevezetesebb munkái még: Mémoires sur l'organisation des Monocotyledonées, (Mémoires de l'Institut national), Fragments du cours de botanique et de physique végétale, a «Décade philosophique»-ban 1794-96, később különnyomásban is; Tableau de l'école botanique du Museum d’histoire naturelle de Paris (Páris 1804, 3. kiad.: Catalogus plantarum horti regii parisiensis, 1829 cimen; pótlék hozzá 1832); Histoire des arbres et des arbrisseaux, qui peuvent etre cultivés en pleine terre sur le sol de la France (Páris 1809, 2 köt.); Choix des plantes du corallaire des instituts de Tournefort (Páris 1808); Voyage dans les régences de Tunis et d'Alger (Páris 1838). Tiszteletére van nevezve a Desfontainea Ruiz et Pav. (loganiaceae); a Louichea L'Her. (paréjféle); Fontanesia Labill. (olajfaféle).
3. D. Vilmos Ferenc Fouques des Fayes des I. de La Vallée, franc. költő, szül. Caenben 1733., megh. Párisban 1825 nov. 21. A provencei grófnak (XVIII. Lajos) cenzora, titkára és könyvtárosa volt; sok dalt szerzett és Barré- és Radetval együtt számos igen kedvelt vaudevillet, vigjátékot, paródiát stb. irt, ilyenek: La dot (1785); Arlequin afficheur (1792); L'union villageoise (1793); Le droit du seigneur, stb.
(ejtsd: défossz) Romain József, francia tengernagy, szül. 1798 dec. 8., megh. 1864. 1830. hajóskapitány, majd a bourboni és madagaszkari francia hajóállomások parancsnoka, 1838. pedig azon hajóhadnak vezére lett, melyet a francia kormány kereskedelmi célokból küldött Afrika és Arábia partjaira, mely alkalommal a maszkati szultánnal kereskedelmi szerződést kötött. A februári forradalom visszaszólította Párisba és ekkor ellentengernagy, majd 1849 okt. 31. tengerészeti miniszter lett. Később a Földközi tengeren elhelyezett hajóraj főparancsnokságával bizták meg. 1885. szenátor, 1860. pedig tengernagy lett.
(ejtsd: degoden), abbé, francia térítő, aki 20 évig működött keleti Tibetben. A párisi földr. társ. Bulletinjében közölt nagyszámu értekezései 1872. La mission du Tibet 1855-70 cim alatt összefoglalva jelentek meg. Ujabb utazásairól a Bulletin 1879. aug. emlékezik meg.
(ejtsd: degoff) Sándor, francia festő, szül. Párisban 1805 márc. 2., megh. u. o. 1882 jul. 29. Ingres tanítványa volt és 1837-42 Olaszországban tartózkodott, hol leginkább történelmi hátterü tájképeket festett, ilyenek: Argos amint Ió-t őrzi (1838); Héraklés és a nemeai oroszlán; a Campagna Róma mellett. Visszatérte után tájképeket festett: Albanói tó, Nápoly környéke (1859); Nápolyi öböl, Antibes környéke (1868). De különösen vallásos tárgyu festményeivel lett hires, ilyenek: Krisztus az Olajfa-hegyen, Szt.-Móric vértanusága, József amint testvérei eladják, stb.
az állatok latin neve után a Desayes P. G. francia természetbuvár nevének rövidítése.