Ag. (növ.) a róla nevezett család moszatgénusza. Sejtjei a középtájon mélyen be vannak szükülve s többnyire hosszu láncokká csatlakoznak. Növényzöldje sugáralaku, zygosporája sima.
Desv. (növ.), vitorlás virágu fü v. cserje, háromágu levelekkel, fürtös, ernyős vagy ágasbogas virágzattal és lapított cikkes hüvelygyümölccsel. Mintegy 100 faja többnyire forró-vidéki. A D. v. Hedysarum gyrans L. bengáliai; szára 1 m. magas, vékony; középső levélkéje hosszunyelü, egész 8 cm. hosszu, az oldalsó levélkék jóval apróbbak, rövidnyelüek. Virága apró, eleinte lilaszin, azután miniompiros; az evező széle kék. Hüvelye molyhos. A Ganges partvidékéről 1775. került az európai üvegházakba. A fény hatása jelentkezik szépen rajta. Napfényen, erőteljes vegetáció folytán levélkéje szépen mozog. A tetőző levélke t. i. le és fel mozog, az oldalsó levelek csucsa körbeli mozgást végez (35°-nál mintegy 11/2 perc alatt egy tökéletes körfordulat). A mozgás közben-közben lecsillapodik, mintha a növény erőt gyüjtene, majd ismét nekirugtat, mintha akadályt akarna leküzdeni. Este a mozgás megszünik, s a levelek hátracsapódnak. Ilyen, de lassubb mozgás más D.-fajon is mutatkozik.
l. Rostdaganat.
(ejtsd: de moin), 1. 600 km. hosszu jobboldai mellékfolyója a Misszisszippinek; a Coteau des Prairies (450m.) keleti lejtőjén ered több forrásból, aminő az East Fork; keresztülfolyik Jowa É-amerikai államon és Keokuk alatt torkollik. Torkolata közelében sellői vannak; ezek fölött D.-Cityig hajózható. 2. County Jowa É-amerikai államban, 1175 km.2 területtel, 27260 lak., Burlington székhellyel. 3. D. City Jowa É-amerikai államnak és Polk countynak székhelye, a D. jobb partján, több vasuti vonal találkozásánál (1890) 50093 lak. Kocsi- és drótkészítéssel, gyapju- és pamutszövéssel, universityvel. Országháza egyike az Egyesült-Államokban a legszebbeknek. 1846. alapították; 1857 óta főváros.
(ejtsd: demolen) Eduard, francia történetiró, szül. Marseilleben 1852. Jelenleg a La science c. folyóirat főszerkesztője. Fontosabb művei: Histoire de France (1877-80, 12 köt.) és ugyanily cimü 4 kötetnyi műve. Továbbá: Le Play et son oeuvre de réforme sociale (1882).
az A moll minta-hangnem szerint, Des alaphangra alkotott lágy (moll) hangnem; hanglépcsője a következő: Des, Es, Fes, Ges, As, Bb. Ces. Előjegyzése 8 b. Párhuzamos hangneme: Fes dur. Des moll csak zenedarabok folyamán fordul elő átmenetekben, de egészen ebben irt zenedarabok nem léteznek.
l. Szalagtan.
ir grófi cim, melyet a Fitzgerald család ifjabb ága viselt, mig az idősbik ágból a kildakei grófok és a leinster-i hercegek származnak. Fitzgerald Móric volt az első, ki a D. grófi cimet viselte (1329). Mint ir alkirály halt meg (1356). Fia, Fitzgerald Gerald, D. grófja, mint költő tünt ki; unokája, Tamás, szintén ir alkirály volt, de összeesküvés ürügye alatt 1468. lefejeztetett. Egy másik utóda, James, D. 14. grófja, 1558. meghalt Gerald, D. 15. grófja, 1583. fejeztetett le. Idősb fia, James, a Towerben halt meg (1601). Öccse John, előbb spanyol, később II. Ferdinánd császár szolgálatában állott (elesett 1632). Halála után a D. cim Preston Rikárd-ra szállott, ennek elhunyta után pedig (1628) Feilding Györgyre, Callanviscountra, ki 1665. elhalt. Őt fia, Feilding Vilmos követte és ennek sarjai. A D.-grófi cim jelenlegi birtokosa Feilding Rudolt, Denbingh és D. 8. grófja, szül. 1858 máj. havában.
(ejtsd: Demulen) Benoît Kamill, a francia forradalom legkiválóbb alakjainak egyike, szül. Guiseben (Picardia) 1760 márc. 2., kivégezték Párisban 1794. ápr. 5. Jogi tanulmányainak elvégzése után ügyvéd lett s rajongó lelkesedése a szabadság és egyenlőség iránt korán belesodorta a nagy forradalom árjába. D. egyik főhőse 1789 julius 14-nek; jul. 11. is ő izgatta a népet felkelésre, a Palais Royal kertjében falevelet tüzvén kalapjára, megadta a jelt a kokárdák viselésére. Mint lapszerkesztő (Révolutions de France et du Brabant) Rousseau politikai elveit hirdette s a nép felségelve mellett küzdött. Szoros összeköttetésben állott Robespierrerel és Dantonnal, de bár Robespierre ifjukori barátja volt, inkább vonzódott Dantonhoz, kivel a cordeliers klubbot alapította s kivel együtt főrésze volt az 1792 aug. 10. eseményekben és a szeptemberi mészárlásokban. A konventbe mint Páris egyik követe lépett be; a hegypárthoz tartozott s a király halálára szavazott. Ellensége volt a girondistáknak, de óhajtotta velök a kibékülést s megkisérlette őket a vérpadtól megmenteni. Ez idő óta a folytonos kivégzések utálattal töltötték el s ezért adta ki 1794 január a Vieux cordelier c. lapot, melyben a maró gúny fegyverével támadta meg a rémuralom kolomposainak zsarnokságát. De ezáltal Robespierrerel is ellentétbe jutott és kiválóan St. Just-szel és Héberttel; ezek vádja alapján 1794 március 31-én Dantonnal elfogatott és hat nappal később kivégeztetett. Tizennégy nappal később szép, fiatal neje követte a halálba, ki férjét hasztalan igyekezett megmenteni. D. minden tulzásai és nagy tévedései mellett is a francia forradalom egyik legrokonszenvesebb alakja. Emlékét szülővárosában 1890. felállított szobra és munkái őrzik; ezek közül a kiválóbbak: Discours de la lanterne aux Parisiens (2. kiad., Páris 1792); Histoire des Brissotins, au fragments de l’ histoire secrete de la révolution et des six premiers mois de la république (u. o. 1793); Satiers du choix des meilleurs pieces de vers qui ont précédé et suivi la révolution (U. o. 1792). Opuscules (Marseille, Strassburg és Páris 1790). Munkáit kiadta Matton (1838) és ujabban Claretie (Paris 1874, 2 köt.), ki életrajzot is csatolt hozzá. Legujabb életrajzát megirta Dodart (Paris 1889). V. ö. Fleury és Despois életrajzi műveit D.-ról. Robinet, Le proces de Dantonistes, 1879. Aulard, Les orateurs de la législative et de la convention 1885-86. 2 köt.
(ejtsd: dénoárter) Gusztáv, (Le Brisoys-nak nevezték) francia költő és irodalomtörténetiró, szül. Bayeux-ben (Calvados départementban) 1817 jun. 20., megh. 1892. jan. 10. Párisban élt. A következő regényeket irta: La pennsionnaire et l’ artiste (1859); La chambre noire (1843); Jarnowick (1844); Entre deux amours és Mademoiselle Zacharie (1845). Un amour en diligence (1853); Les talons rouges (1854). Ő alapította és szerkesztette a La province a Paris c. havi folyóiratot. Nevezetesek a XVII és XVIII. sz.-beli francia irodalom történetével foglalkozó munkái: Biographie de Mercier (1852); Originaux (1855-58); Les cours galantes (1862-65, 4 köt.); Voltaire et la société française an XVIII-e siecle (8 köt.) 1867-76, az akadémia pályadijjal jutalmazta); Gluck et Piccini (2. kiad. 1875); Grimod de la Reyniere et son groupe (1877); Iconographie Voltairienne (1879); Épicuriens et lettres (1879); La comédie satirique au XXIII-e siecle (1884); Le chevalier Dorat et les poetes légers au XVIII-e siecle (1887).