(ejtsd: denoájé) 1. (Boucher), Ágost, francia rézmetsző, szül. Párisban 1779., megh. u. o. 1857. Festő akart lenni, de Tardieu vezetése alatt kizárólag rézmetszéssel foglalkozott. Hirnevét Ráfáelnek a Louvreban levő Madonnája, a Belle jardinietildere után készített metszetével alapította meg (1805) és bár Lionardo da Vinci, Correggio és mások nyomán is metszett egyetmást, metszeteinek javarészét Ráfáel-reprodukciók képezik. 1808. Napoleon megbizásából Gérardnak a császárt koronázási diszben ábrázoló festményét metszette rézbe; 1816. az Institut tagja, 1825. «a király első rézmetszője» lett. 1828. bárói rangra emeltetett. 1819.: Recueil d'estampes gravées d'apres des peintures antiques italiennes, etc. (34 lap, Páris 1821) cimen metszetgyüjteményt adott ki.
2. D. Gyula Péter Ferenc Szaniszló, francia történetiró és geologus, szül. Rogent le Rotrouban 1800 okt. 8., megh. 1887. Archeologiát és természettudományokat tanult, 1825. a természettudományi, 1836. a földtani társulat titkára, 1834. a párisi természettudományi muzeum könyvtárosa lett. Titkára volt továbbá a franciaországi történelmi társulatnak, annak alapítása óta és tagja volt annak a bizottságnak, mely a: Documents inédits relatifs a l’ histoire de France c. vállalatot adta ki. 1862. az akadémia tagja lett. Művei: Histoire du décroissement et de la destruction totale du paganisme dans les provinces de l’ empire d’ Occident (Paris 1832); Histoire des différentes incursions des Arabes d’ Asie et d’ Afrique en Italie (u. o. 1838., pályamunka); Sur les cavernes et breches a ossements des environs de Paris (u. o. 1842); Observations sur les terrains tertiaires du Nord-Ouest et de l’Ouest de la France (u. o. 1852-1853); Topographie ecclésiastique de la France jusqu en 1790 (u. o. 1854), stb.
3. D. Lajos francia iró, szül. Replonges-ban 1805., megh. Párisban 1868 dec. 17. Eleinte ügyvédi irnok volt, 1828. Párisba jött s itt az ellenzékhez csatlakozott. Philipon Károllyal 1832. a Charivari, 1854. a Messager des dames et des demoiselles c. lapot alapította és egyike volt 1836. a Siecle megindítóinak. Irt regényeket: Les aventures de Jean-Paul Choppart (Paris 1836, 2 köt.); Les aventures de Robert Robert; két ifjusági iratot (u. o. 1840, 2 köt.); Gabrielle (1846); Mémoires d’une piece de cent sous (1847), és Derville álnév alatt nehány vaudeville-t.
v. deodorisantia (lat.), szagtalanító szerek, melyek különösen a régebbi idők orvosi tudományában játszottak szerepet. Régebben t. i. azt vélték, hogy a fertőző betegségek terjedésének sikeresen elejét lehet venni, ha a lakó- és más helyiségekben felhalmozódott büzös gázoknak szagát vesszük; e célra különösen a faszenet és a legkülönbözőbb illatos keverékeket, füszereket, cukrot, illatos olajokat használtak. E szerekkel a legtöbb esetben csak azt érték el, hogy a bomló illanó szerves anyagok büzét elleplezték egy jobb illattal, anélkül, hogy azoknak betegséget okozó hatását csökkentettek volna; tagadhatatlan azonban, hogy vannak olyan anyagok is, melyek szagtalanító voltuk mellett a fertőző betegségek csiráit is tönkreteszik; ilyenek a klórgáz, az ózon, a kalium-permanganát stb.
(lat.) a. m. pusztítás, pusztulás, vigasztalhatatlanság.
(ejtsd: dezolesn-lend) a Tüzföld-szigetcsoport legnyugatibb szigete, amely a Magalhaes- szoros Ny-i részének déli oldalát alkotja. Itt a legjobb kikötője a Puerto de Misericordia. A Santa-Barbara-csatorna választja el Clarence-szigettől. Jelenleg Chile birtoka.
Eduárd, svájci geologus s paleontologus, szül. Friedrichsdorfban (Hessen Nassau) 1811 febr., megh. Nizzában 1882 febr. 23. Igen sok oldalu működése mellett legkiválóbbak az ásatag tüskebőrüeken tett tanulmányai, a glecserekről meg a jégkorszakról irott közleményei, valamint a cölöpépítményekről közzétett dolgozata. Eleinte egyházi, azután jogi pályára készült és Giessenben meg Heidelbergban tanult. 1832. liber. törekvései miatt Párisba volt kénytelen menekülni, a hol kiadók számára való fordítgatásokkal tartotta fenn magát. Lefordította Ritter nagy Erdkunde-ját, azután egyéb természettudományi, nevezetesen pedig földtani munkák fordítása közben nagy kedve kerekedett a geologiai tanulmányokra. Megismerkedvén Agassiz és Vogt kiváló tudósokkal, ezeknek ajánlatára Neuchatelbe költözött. Itt Agassiz foglalkoztatta paleontologiai kutatásokkal s nagy munkája részére ő dolgozta ki az ásatag tüskebőrüeket, melyekkel legszivesebben foglalkozott. Bejárván az alpokat s különösen azoknak glecsereit tanulmányozván, ezeknek befejeztével Skandináviát kereste fel, hogy ott glecser-tanulmányait folytassa. 1847. Agassiz-t követve Amerikába ment, a hol Coast Survey-nál talált alkalmazást s részt vett a Felsőtó és Pennsilvánia földtani felvételein. Ez irányu hasznos működésének emlékét őrzi Michigan államban a Lac Desor név. 1852. visszatért Neuchatelbe s itt a geologia tanára lett. Az ő indítványára állították helyre az ottani akadémiát s ennek élére került. Tagja lett a szövetségi gyülésnek, 1873. pedig a nemzeti tanács elnökévé választották. Nevezetesebb munkái: Excursions et séjours dans les glaciers et les hautes régions des Alpes (Neuchatel 1844-1845, 2 köt.); Synopsis des échinides (Páris 1858); De l’Orographie des Alpes dans ses rapports avec la géologie (Páris 1862); Geologische Beschreibung des Neuchateler Jura (Wiesbaden 1865); Ueber den Gebirgsbau der Alpen (u. o. 1865); Les Palafittes du lac de Neuchatel (Páris 1865); Echinologie helvetique (Loriol-lal u. o. 1869-72); Aus Sahara u. Atlas (Wiesbaden 1865) c. munkája annak a tanulmányutnak az eredménye, melyet Escher von der Linth s Martius-sal Algériában és a Szaharában tett. Le Bel Age du bronze lacustra en Suisse (Favre-rel együtt, Neuchatel 1874); Le Paysage morainique (u. o. 1875). Nizzában való téli tartózkodása alkalmával érte utól a halál.
(lat.) a. m. a szervezet felbomlása.
county Misszisszippi É.-amerikai államban, 2480 km2 területtel, 32020 lak., Hernando székhellyel.
(lat. oxigén-elvonás), olyan kémiai átalakulás, midőn valamely oxigéntartalmu vegyületből, oxigénmentes, vagy oxigénben szegényebb test keletkezik. Igy p. fémoxidokat szénnel hevítve, számos esetben a D. folytán szinfém keletkezik.
a növények latin neve után Desportes János francia botanikus (1704-1746) nevének rövidítése.
(lat.) a. m. megvetés, meggyalázás.