(lat.) a. m. karkötő, karperec.
(Destri, lat.), templomok, zárdák s más szent épületek közelében X (Dex) alakjában keresztekkel megjelölt hely, melyen belül a menekülési (asylum) jog érvényes volt.
(Keményítő gummi). A szénhidrátok csoportjába tartozó és a keményítővel izomér-vegyületek gyüjtőneve, amelyek a keményítő és a cukor között mintegy az átmenetet képezik. A legegyszerübb képlet C6H10O5. Ugy látszik, hogy az állatok vérében, továbbá a növények nedvében előfordul. A kenyérhéjban is lényeges mennyiségü D. van, a mitől a kenyérhéj fényes is. A sörben sok D. van, különösen a sötétszinü, sürü, édeskés izüben. A D. képződését keményítőből először Vauquelin észlelte (1811), közelebbről Perso és Payen vizsgálták meg. A keményítőből hevítéskor, továbbá diastase, organikus és ásványos savak behatására képződik. Ilyenkor a keményítő lassacskán különböző közbeeső termékeket adva (D.) cukorrá alakul. Először amylogen képződik, azután amylo-D. E vegyületek jódtól még megkékülnek. A későbben keletkező termékek az erythro-D. (a D.) jódoldattal vörösbarna szinüvé válik, mig az achroo-D. (b D.) és malto-D. (g D.) jód oldattól változatlanok. Az árubeli D. e vegyületek elegyének tekintendő. Az árubeli D. előállítása többféle módon történi; igy a keményítőt körülbelül 200°-ra felhevítik olyan alkalmas készülékekben, amelyek kavaró szerkezettel vannak ellátva. Az igy kapott D. más bomlás-termékektől, sárgásbarna szinü és pörkölt keményítőnek v. leiocome-nak nevezik. A hig savak és a meleg behatására a keményítő könnyen D.-é alakul. Használnak kénsavat, sósavat, salétromsavat v. sóskasavat is, a mely savak hig oldatával a keményítőt körülbelül 100°-on néhány órán át hevítik. A D. képződés befejezte után, azaz míg az oldat jódtól többé nem kékül meg, az oldatból a savat kell eltávolítani. A sósav és salétromsav már a D.-oldat beszárításakor elillannak, mig akénsavat és a sóskasavat az oldat bepárologtatása előtt krétaporral szokták eltávolítani, amikor oldhatatlan gipsz, illetőleg kalciumoxálát képződik, mely csapadék alakjában leválik. A diastase behatására is könnyen átalakul a keményítő D-é. Az említett módokon előállított D. mindig cukortartalmu. Megtisztítható ugy, hogy előbb borszesszel több izben forrón kivonják, azután tömény vizes oldatot készítenek belőle és ez oldatból a D.-t borszesszel kicsapják. A kiválott D.-t alacsony hőmérsékleten kell megszárítani, mert nedvesen 70°-on tul cukorrá vizben alakul. A pörköléssel készült D. sárgabarna szinü por, mig a savakkal kapott készítmény majdnem szintelen, a gummihoz hasonló darabocskákban v. fehér por alakjában fordul elő a kereskedésben. Egyenlő s. r. vizben feloldódik, az oldat nyálkás, nagyon ragadós és a poláros fény sikját jobbra fordítja. Borszesz- és éterben oldhatatlan. F. s. rendesen 1,25-1,50; az egész tiszta D-é állítólag csak l,04. Hevítve 225°-on megolvad, utóbb bomlástermékei keletkeznek, amelyek a cukor száraz ledesztillálásakor képződő bomlástermékekhez hasonlók. A tiszta D. jódoldattól nem szineződik, az árubeli készímény oldata sárgás v. vöröses szinüvé válik. A Fehling-oldatot csak melegen redukálja. Az ecetsavval megsavanyított rézacetát-oldatot még melegen sem redukálja; ebben különbözik a szőlőcukortól. Ólomacetát-oldattal nem ad csapadékot; ammoniát is elegyítve a folyadékhoz, csapadék képződik. Oldatából a mészviz és a baritviz csapadékot választ le. Hig savakkal való forraláskor, továbbá diastase behatására glykosevá alakul. Ugy látszik az átalakulás nem teljes, mint Wartha kisérleteiből tudjuk, a diastase hatására legfölebb 42 % cukor képződik; ha azonban a cukor mennyisége erjedés folytán megcsökken, ujból cukor keletkezik. A D.-t ipari célokra gyakran használják; igy különösen a drága arab gummi szurrogátuma. A szövetek appreturájához a papiros enyvezéséhez, szövetek keményítéséhez alkalmazzák. Oldata jó ragasztószer. Az orvosi gyakorlatban kötésekhez, a gyógyszertárakban a száraz extraktumok készítéséhez használják.
(lat.-gör.) igen ritka, veleszületett, oly abnormális elhelyezése a szivnek, melynél a szivcsucs jobbra, a szivfenék balra áll s a sziv nagyobb része a jobb oldalon van. Többnyire a többi mellkasi és hasi szervek fordított elhelyezésével jár (Situs transversus) és magában véve nem nehezíti az életképességet.
l. Szőllőcukor.
l. Dajarmur.
Ferenc, gróf, osztrák politikus, született 1838 aug. 25., D. táborszernagynak (megh. 1872), fia. Eleintén a katonai, 1864. pedig a diplomáciai pályához fordult, Követségi titkár volt Párisban, 1870 óta pedig követségi tanácsos Rómában. 1871. ott hagyta állását s 1879. a cseh nagybirtokosok csoportja által birodalmi képviselőnek választatta magát. Mint ilyen a cseh-klubhoz csatlakozott, 1888. megkapta a val. b. t. tanácsosi cimet. 1890. letette mandátumát és Londonba ment osztrák-magyar nagykövetnek.
község K. Flandria belga tartományban, 18 km-nyire Gandtól, a Lys partján, vasut mellett, (1889) 4637 lak., csipkekészítéssel, vászonszövéssel és szeszgyártással.
község Horvát-Szlavonországban, Pozsega várm. daruvári j.-ban, (1891) 1125 cseh, magyar és horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 4059 lakosa van (közte 1653 magyar).
de Petit-Verneuille magyar grófi család, mely 1812. nyerte grófi rangját. Birtokai Pozsony vmegyében a Kis-Kárpátok alján feküsznek. A család jelenlegi szeniorja D. Emil gf., szül 1834., legid. fia Ferenc, született 1863-ban tartal. honvédhuszár hadnagy. Egyik leánya Mária, Mária Terézia főhercegnő udvarhölgye.