(a francia désavouer-ból) a. m. megcáfol, eltagad.
a. m. szökött katona. L. Desertio.
Rókus, olasz politikus és iró, szül. Reggióban 1843. Tizenhat éves korában (1859) Garibaldi alatt harcolt Sziciliában, 1866-ban mint főhadnagy vett részt az osztrák háboruban, 1868. átvette a Piccolo c. nápolyi hirlap szerkesztését, 1874 óta pedig 1893-ig állandó tagja volt a képviselőháznak és a Rudini-csoport egyik jeles szónoka. 1893 elején az a gyanu merült fel ellene, hogy a Banca Romana (l. o.) igazgatói 400000 lirával megvesztegették. Erre D.-t elfogták, ő pedig 1893 február 20-án a börtönben főbe lőtte magát. Nagytehetségü és sokoldalu iró veszett el benne. Művei: L'Ebrea, Scritti politici. Il mio romanzo. L'Avvelenatrice. Amleto. Faust. Il linguaggio dell' uomo primitivo. Larte moderna. Sok értekezést irt a Nuova Antologiába. Gránátfa c. novelláját a Pesti Napló közölte (1893 febr.26.
l. Fertőztelenítés.
(lat.) a. m. vmit abbahagy, vmitől eláll.
1. kisközség, Arad vmegye borossebesi j.-ban, (1891) 1054 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. D. már az őstörténeti időkben is emberek telepe volt; sok kelta és római régiség került ott napfényre. Hajdan magyar község volt Desznő név alatt. 389 m. magas hegyen épült, ma romokban heverő vára 1318. már állt. 1387. a Losonczyak kapták az uradalmat, mely 1550. a hős Losonczy Istváné, majd özvegyéé volt, 1565. a várőrség János Zsigmondnak esküdött hüséget, 1574. pedig a töröknek. 1596. a keresztények visszavették a várat a törököktől; 1658. azonban ujra feladták azt annak Kornis Zsigmond emberei. A D.-i uradalomhoz akkor 51 helység tartozott, a jól felszerelt várat pedig mindenütt virágos és gyümölcsös kert fogta körül. Az erdélyi fejedelmek hiába kérték vissza D. várát; a hagyomány szerint a borosjenői pasa részére a várban elzárt száz leány a puskaporos kamarát meggyujtva, a várat magukkal együtt a levegőbe röpítette. Annyi tény, hogy 1693. Borosjenővel együtt D. is magyar kézre került, de akkor vára már romhalmaz volt. A vár utóbb Rajnald modenai herceg birtokába került, ki 1732. a déznai vasgyárt és a vidéken üzött aranymosást magának megszerezte; majd a kincstárra szállt s 1802. a Török-család királyi adományul nyerte. Ez építtette a D.-i hámort, mely a D. és Restyiráta (l. o.) vidékén jelenleg üzött vasbányászat középpontja. A községben a Török-család kastélya és parkja van, mely itt nagy pisztrángtenyésztést űz. V. ö. Márki Sándor: D. és vidéke (Földrajzi Közlemények. 1887. 329-353). - 2. O-D., az előbbihez tartozó telep; vashámora a Török-család tulajdona, későbben a Waldstein-, most Wenkheim-féle uradalom vette bérbe.
Károly Lajos, francia történet- és régiségbuvár, szül. St. Denisben, 1798., meghalt 1871 aug. 16-án. Irodalmi (latin, görög, francia) remekművek kiadására 1829. nagy vállalatot indított. Bacheletvel együtt adta ki a: Dictionnaire général des lettres, des beaux-arts et des sciences morales et politiques-t (4. kiad. 1875) és a: Dictionnaire générale de biographie et d' histoire-t (9. kiadás 1883). Nevezetesebb önálló művei: a Barthelémy hires Voyage Anacharsisa ellenében irt: Rome au siecle d’Auguste, ou voyage d’ un Gaulois a Rome (Paris 1835); La mauvaise récolte, ou les suites de l’ignorance (1848); Histoire romaine en peinture (1848); L'usage et de l’utilité des éditions classiques (1856); Dict. Pratique et critique de l’art epistolaire français (1865); Traité élémentaire de versification française (1866).
l. Dés.
(Desi) 1. András, 1549-50. Debrecenben iskola-mester volt és a XVI. század bibliai költészetének egyik kiváló művelője. Hét darabunk van tőle: Világ kezdetitül lött dolgokról, Izsák áldozatjáról, Makhabeusról, Az levitáról historia, Moyses és Josue hadáról az Amalek ellen, Az ifju Tobiásnak házasságáról való historia. Ez énekekhez a zenét is ő szerzé; a Hoffgreff-féle gyüjteményben, melyet 1859 Mátray Gábor, a magyar tud. akadémia megbizásából megfejtett és kiadott, van tőle: Az Levitáról historia cimü ének, melynek dallama különösen magyaros jellege által tünik ki, pregnans ritmikája miatt nagyon érdekes. Ránk maradt műveit legujabban Szilády Áron adta ki 1886. Budapesten a Régi Magyar Költők Tára V. kötetében jegyzetekkel kisérve. D. neve a versfejekből olvasható ki. Irányára nőzve ő is megegyezik a többi korabeli bibliai epikusokkal: a bibliai tört. erkölcsi tanulságok kedvéért dolgozza fel; összehasonlításokat tesz a zsidó és magyar nép sorsa és állapota közt, s a vallásos és erkölcsi gondolatok nemessége s emelkedettsége mellett a hazaszeretet melege hatja át verseit.
2. D. István, ev. ref. lelkész, életpályájáról csak annyi tudható, hogy 1614. és 1615. Kolozsvártt, 1619. Gyulafehérvártt, 1622. Déván volt lelkész, 1629. pedig Bethlen István kivánságára Szászvárosról Küküllővárra ment ugyanazon minőségben. Mint Bethlen Gábornak és Bethlen Istvánnak kiválóan kedvelt embere, nagy tekintélyben állott. - Művei: Az igaz szent vallásnak az természeti okossággal, az mely philosophiának is neveztetik, való szép harmoniája. Gyulafehérvár, 1619. Halotti beszéd Bethlen Gáborné, Károlyi Zsuzsánna felett. (Az Exequiarum acremonialium ... libelli duo c. gyüjteményben.) Ugyanott 1624.
3. D. Lázár György, erdélyi ev. ref. püspök, szül. Dézsen, megh. Nagy-Enyeden 1773 okt. 25. Tanult szülővárosában és Nagy-Enyeden, majd Odera-Frankfurtban, ahol 1736 szept. 17-től volt az egyetem hallgatója s még 1738 nyarán is ott időzött. Hazatérése után Aranyosrákoson lett pap, 1740. pedig Enyeden. 1758. esperessé, 1765-ben egyházkerületi jegyzővé választották. Utóbbi hivatalát 1767 jun. a püspökivel cserélte föl. Munkái: De libro vitae. Francofurti ad Rhenum, 1738. Halotti beszéd Biró Anna asszony felett. Kolozsvár, 1753.; Halotti beszéd Ketzeli Borbála asszony felett. U. o. 1759; A kegyes beszélgetésről iratott oktatás. (Osterwald művének fordítása). Szeben, 1761; Halotti beszéd Hermányi Dienes József felett (Hór hegye stb.) Kolozsvár 1763.
4. D. Márton, ref. tanár, szül. Dézsen 1639., megh. Nagy-Enyeden 1681 jul. 24. Tanult szülővárosában és Sárospatakon, hol 1665 márc. 19-én szenior lett s az volt szeptemberig, amikor külföldre indult. Nov. 19-én iratkozott be a leidai egyetemre, hol négy évig időzött, mint Coccejusnak különösen kedvelt tanítványa. Hazatérvén, Kézdivásárhelytt lett pap, innen azonban csakhamar Nagy-Enyedre távozott teol. tanárnak. Ez állását 1671 nov. 28. foglalta el, s kevés idő alatt kedveltje lett az ifjuságnak. Buzgón és sikeresen terjesztette a Coccejus elveit, melyek miatt alig pár év mulva több elvtársával együtt már 1673. a Radnóton összeült zsinat elé idézték. A zsinat mindnyájokat eltiltotta tanaik hirdetésétől, de D. azután sem szünt meg a coccejanizmus szabadabb szellemében adni elő a teologiai tanulmányokat. 1684-1685. heves vitát folytatott e felett Pósaházi Jánossal. Irodalmi munkálkodása a következő, többnyire kéziratban maradt műveket eredményezte: De visu. Leida, 1666; Apológia (a radnóti zsinat elébe terjeszté, kézirata elveszett) 1673. Replica (latinul, ennek a kézirata is elveszett, nyomtatásban pedig nem jelent meg) 1684. Summája az Pósaházi uram Syllabusára való replikának (magyar nyelvü kivonata az előbbinek, kézirata megvan a nagy-enyedi kollegium könyvtárában) 1684. Állítólag ő a szerzője az Osdolai Kun István által Kolozsvártt, 1677. közrebocsátott s azután többször is megjelent Hétnapi utitárs c. imádságos könyvnek is. Üdvözlő verset irt az 1684. fejedelemmé választott ifj. Apafi Mihályhoz. Az ő elnöklete alatt értekezett 1681. Enyedi István, De lapsu, peccato ... V. ö. Zoványi Jenő: A coccejanizmus története. Budapest, 1890.
Igy nevezik az 1638. évi erdélyi országgyülésen megállapított amaz egyezkedést, mely az unitáriusoknak egymás közti viszálkodása és a szombatosoktól való megkülönböztetésüknek szüksége folytán jött létre, mint sok részben szabályozója az unitarizmus államjogi helyzetének. Midőn ugyanis 1636. az unit. főkonszisztorium 1632. évi határozata értelmében a lengyel és szász papok mellőzésével a magyar Beke Dánielt választották püspökké, az ezáltal megsértődött nemzetiségiek, melyeknek élén Ravius (Szőrös) Mátyás, a kolozsvári szász unitáriusok lelkésze állott, azzal vádolták Bekét a fejedelemnél, hogy nem követi az unitáriusok elfogadott hitvallását. Rákócy György aztán, tekintettel arra is, hogy a mindinkább elharapodzó szombatosság voltaképen az unitáriusok felekezetéből indult ki, elrendelte, hogy az unitáriusok az országgyülés elé terjesszék hitvallásukat. Ezt a Dézsen 1638 juliusban tartott országgyülés vette tárgyalás alá s miután meggyőződött arról, hogy a Beke által beterjesztett hitvallás megegyezik azzal, mely János Zsigmond idejében lett megállapítva, békeséget hozott létre a viszálkodó unitáriusok között, kik egyhangulag ugy nyilatkoztak a legfontosabb kérdésre, a Jézus imádására vonatkozólag, hogy Jézus Istennek egyszülött fia s a szentirás értelmében Istennek nevezendő, minélfogva tisztelendő és imádandó is. A D. aztán a jövőre való tekintettel némely intézkedések megtételére utasította az unitáriusokat és sok tekintetben megszorította addigi szabad mozgásukat. Mindazáltal előnyös volt rájuk nézve abban a tekintetben, hogy teljesen elkülönítették magokat az üldözött szombatosoktól.