Diaeta

l. Diéta és Étrend.

Diaethyl

l. Butan.

Diaethylacetol

l. Acetol.

Diáfán

(gör.) a. m. átlátszó, helyesebben áttetsző, ellentétben azzal ami homályos, nem áttetsző. D.-képek azok a szines ábrázolások, melyeket áttetsző lakk segítségével üveglemezre ragasztanak és melyek a világosság elé tartva egészen olyanok, mint az üvegképek. Megfestett gelatinnal is lehet ilyen képeket előállítani. L. még Átlátszóság.

Diafanométer

(gör.), Saussure által használt készülék, mely a levegő átlátszóságának megmérésére szolgál. Áll egy 6 láb és egy 6 hüvelyk átmérőjü fehér korongból; az elsőre egy 24"-nyi a másodikra egy 2"-nyi fekete kör van alkalmazva. A két korong egymás mellé egyenlő világításba van helyezve. A figyelő a két korongtól addig távozik, mig szemének először a kisebbiken s később a nagyobbikon a fekete kör eltünik. Ha a levegő teljesen átlátszó lenne, akkor a két távolságnak, melyben ez történik, ugy kellene aránylania, mint aránylik a két kör átmérője egymáshoz; de a közben levő levegőréteg nem teljes átlátszóságánál fogva a nagyobb kör valamivel hamarább tünik el. A megmért távolságokból a levegő átlátszóságának fokára lehet következtetést vonni.

Diafízis

(gör.), a hengeridomu csontoknak középső legnagyobb része v. teste, azaz a két végdarab, epifízisek, közé közbenőtt része. Nagyobbára tömött csontanyagból áll s belsejében csontvelő van, l. Csontok. A növénytanban a. m. tulnövés.

Diafónia

(gör.), a régi görög zenerendszerben általában disszonáns harmoniát és hangközt jelentett; ez utóbbiakhoz sorozta még a mi harmad- és hatodközeinket is. - Arezzói Guidó idejében s még azután is sokáig, D. a mai szoprán-szólamot jelentette. A harmónia fokozatos fejlődésével aztán egészen más értelmet nyert. D. alatt manapság a konzonáló kétszólamu tételt értik.

Diafóra

(gör.) a. m. különbség, különbözőség, a retorikában két dolog egybevetése által különbségök feltüntetése, továbbá a szónak különböző (főleg erősített) értelemben való ismétlése, p. Ismét magyar lett a magyar!

Diaforézis

(gör.) a. m. izzadás; diaforetika a. m. izzasztó szerek (l. o.).

Diaforit

(ásv.), ezüst-, ólom-, antimon- szulfid (3 Ag Sb S2 + 2 Pb S), dimorf a freislebenittel, mig ez egyhajlásu, a D. rombos; régebben e két ásványt egynek tekintették; a D. fajsulya valamivel kisebb mint a freislebenité, t. i. 5,9. Termőhelye hazánkban Felsőbánya; Csehországban: Przibram. A név Zepharovich-tól való. D.-nak nevezték el még a rhodonitnak egy a Harzban található szarukővel kevert féleségét is.


Kezdőlap

˙