a. m. Pentakondodekaéder.
l. Telér.
(gör.), a gkat. templomokban a szentély felső déli része, melyben az egyházi szerek szekrényre vannak elhelyezve. D.-nek nevezik, mert az volt a diakonusok helye az isteni tiszteletek alatt, és mert az egyházi szerek gondozása és rendezése ezeknek a feladata volt. - D. a görög egyház amaz énekgyüjteményének a neve, melyből az egyházi diakonus az oltár előtt szokott énekelni.
(gör.), a régibb egyházban hivatalosan kirendelt szegény- és betegápolónők. Később a női katechumenok (hitujoncok) tanításával, a keresztelendő női csecsemők levetkőztetésével s felöltöztetésével, a betegek és foglyok látogatásával a templomban a nők feletti felügyelettel s hasonló egyéb teendőkkel bizattak meg. Konstantinápolyban Chrysostomos alatt 40 D. működött, köztük a legelőkelőbb családok egyikéhez tartozó Olympias nevü fiatal özvegy. A 600. év krül Cyriacus patriarka templomot épített, melyet nővérének tiszteletére, ki D. volt, D. templomnak nevezett, s mely török mecsetként ma is fenáll. A Keleti egyházban D. a XII. századig léteztek, mig a nyugati egyház már a VIII. sz.-ban megtiltotta nőknek templomi szolgálatra alkalmazását. A protestáns egyházban D. a régi bibliai értelemben vett betegápolónők. Létezésük a protestantizmus keletkezésével egykoru. Az ujabb korban az első a kor igényei szerint szervezett D. házat Fliedner Tivadar emelte 1836. a Rajna melletti Kaiserswerthben. A D., kiket nővéreknek neveznek, bizonyos meghatározott próbaidő után egyházi megáldásban részesülnek. Fogadalmat nem tesznek. Családjaikkal szabadon érintkezhetnek, magán vagyonukat szabadon kezelhetik. Az anyaházzal mindig szoros összeköttetésben maradnak. Az anyaház rendelkezik velök, s gondoskodik betegség s aggkor esetében ellátásukról. Akármikor férjhez mehetnek. A betegápoláson kivül működésük gyermeknevelésre, tanítónők képzésére, elesett nőszemélyek erkölcsi megmentésére is kiterjed. Feladatuk általában, segélyt nyujtani az emberi nyomorban mindenütt, ahol női kezek segélyt nyujthatnak. A kórházak s a betegápolás körüli reformok a D. érdeme, kiknek száma már a 6000-et meghaladja.
(gör.), aki szolgálatokat, különösen egyházi szolgálatokat teljesít. Az egyházban eredetileg a papság alárendelt osztálya, kikre leginkább istentisztelet alkalmával a rendnek fentartása, az urvacsora kiszolgáltatása körüli segédkezés, a szegények és betegekről való gondoskodás tartozott. Számuk kezdetben a legnagyobb hitközségben is hétre szorítkozott. Később tágasabb hatáskört nyertek. A felsőbb egyházi rendekhez tartoznak, s a püspöki és presbiteri rend után a harmadik felsőbb egyházi rendet képezik. A felsőbb egyházi rendek negyedike s legalacsonyabbika az aldiakoni rend, mellyel a nyugati egyházban már az V. sz.-tól fogva a nőtlenség kötelezettsége jár, s melyet a XII. sz. óta a felsőbb rendekhez számítanak. Németországban D. a luth. segédlelkész neve. L. még Alszerpap és Dékán.
(gör.) a. m. seb, főkép vágott seb, különösen a koponyán. D. a szónoklattanban: egy főnévnek két ismétlődő ige közé szurása, p. Vágd fiam, vágd, Forgács!
Atanáziosz (tdkp. Diakonus A.), görög szabadsághős, szül. 1788. A szabadságharc kezdetén beállott Odysseus csapatjába, 1820. pedig annak utóda lett és egyuttal Livadiának armatole-ja. 1821. kinevezték a keleti Hellászban szervezendő népfelkelés fővezérének. Bryonis Omer török hadvezér azonban Alamanában (a Thermopylä-ek mellett) elfogta, és miután török hitre kitérni vonakodott, kegyetlen módon kivégeztette. Halálát népdalokban dicsőítették s életét drámailag is földolgozták.
város Albániában, l. Djakova.
v. Djekovár, Gyorkovár (Djakovo), politikai-község Horvát-Szlavonországban, Verőce vm. diakovári j.-ban, (1891) 4358 horvát-szerb, ném. és magyar lak., egyike Horvátország legérdekesebb városainak, a szerémi és boszniai rómm. kat. püspök, a járási szolgabirói hivatal, kir. közjegyzőség, járásbiróság és adóhivatal székhelye; van papnevelő intézete, gimnáziuma, irgalmas nővérek kolostora, takarékpénztára, pósta- és táviróhivatala és póstatakarékpénztára. Leghiresebb épülete a Strossmayer püspök által 1867-83. több mint 2 millió frt költségen, a csucs- és keverék stilnek vegyítésével épült nagyszerü székesegyház, melynek kupolája 59, tornyai 108 m. magasak. D. régi város. A XIII. sz. első felében Kálmán szlavoniai herceg D.-t a boszniai püspökségnek adományozta; midőn a török háboruk kezdődtek, a boszniai püspök ide tette át székét. Midőn 1382. mozgalom indult meg Mária királyné és Zsigmond ellen, D. püspöke György nyiltan a királyné ellen foglalt állást; a felkelők 1386 jul. 25. megtámadták s fogságba ejtették Mária királynőt s anyját Erzsébet özvegy királynét, s a kiséretükben megjelent Garayt és Forgáchot leölték. Ekkor esett el Garay Miklós is, a királyné hive, kinek fia Miklós 1387. D.-t elfoglalta s György püspököt Boszniába kergette. Zsigmond három izben (1393, 1398 és 1410) fordult meg itt. Közvetetlenül a mohácsi csata után D. a törökök kezébe esett, kiktől csak 1690. vétetett vissza; ekkor ismét a boszniai püspök birtokává lett. Pataciae püspök 1703. a püspöki palotát építtette. A püspökség kiterjedt jószágai, különösen rengeteg erdőségei a mostani püspök rossz gazdálkodása mellett nagyrészt tönkre mentek. D.-nek mint politikai községnek 9127 lakosa van (közte 718 magyar és 2171 német).
megkülönböztető jegyek az irásban, minő p. a héberben az a pont, mely a sin betüt különbözteti meg a szin-től; de igy nevezik az u. n. irásjeleket vagy szakjeleket is: a vesszőt, zárójelet vagy rekeszt stb.