(gör.), körben forgó bizonyítás, logikai hiba a definicióban v. bizonyításban, ha ugyanis valamit magamagával definiálunk, vagy valamely tételt oly más tétellel bizonyítunk, mely maga az első tételre mint bizonyítékra támaszkodik. Descartes pl. Isten létét azzal is bizonyítja, hogy világosan s határozottan átlátjuk e tételt, amit pedig világosan és határozottan gondolunk, az igaz. De maga ez az utóbbi tétel azzal bizonyíttatik, hogy Isten nem csalhat meg bennünket, tehát Isten létét feltételezi. Isten léte tehát bizonyítja, hogy amit világosan gondolunk, az igaz; ez az utóbbi tétel pedig bizonyítja, hogy Isten létezik. Igy egyik tétel sincs bizonyítva.
(gör.) a. m. párbeszéd (l. o.). D.-nek neveznek a franciák minden oly szó- vagy hangszeres zeneszerzeményt, mely felváltva, ugyanegy frázis vagy dallamrészre vonatkozik. Az orgonára irt többszólamu művekben leggyakrabban előfordulnak az ily szólami dialogok, hol aztán élesen ki kell azokat emelni. Játékoperákkal szemben is szerepel, mint prózai párbeszéd. Nagy operáknál azonban ma már énekbeszéd-del (recitativo) helyettesítik. - Dialogizál, a. m. párbeszédes formában ad elő. - Dialogista, aki dialogot ir.
l. Mangánpát.
Az olyan testeket, melyekben valamely H mágnesező erőtől létesített B i ndukció - kisebb H-nál, diamagnetikus testeknek nevezik, ellentétben a ferromagnetikus vagy paramagnetikus testekkel (vas, nikel, kobalt), melyekben a H mágnesező erőtől létesített B indukció nagyobb H-nál. A D. testek mágneses vezetőképessége (permeabilitása), vagyis m=B/H viszony kisebb egynél, a paramagnetikus testeké nagyobb egynél. E kettő között szerepel a levegő, melynek mágneses vezetőképessége m = 1 teendő, amennyiben általános megállapodás szerint a levegő valamely pontjában uralkodó mágnesező erőnek mértékét a levegő e pontjában létesített indukció képezi. A diamagnetikus testeknek mágneses vezetőképessége tehát kisebb, a paramagnetikus testeké nagyobb a levegő mágneses vezetőképességénél. A testeknek diamagnetikus és paramagnetikus testekre való osztályozása tehát mesterséges, alapját nem qualitativ, hanem relativ különbség képezi.
Szabadon mozgó testek mágneses erők behatása alatt oly módon változtatják helyzetöket, hogy a megalakuló mágneses körben az indukció-vonalak száma a lehető maximumot elérje. Ebből az következik, hogy p. a valamely patkóalaku mágnes sarkai között levő térben elhelyezett diamagnetikus test, p. biszmút darab e térből kitaszíttatik, a paramagnetikus test, p. vasdarab a tér külső részeiből befelé huzatik. Ugyancsak az előbb említett elv alapján érthető meg, hogy a diamagnetikus anyagból készült hosszukás hengerek, hasábok hosszu tengelyökkel az erővonalakra merőleges helyzetbe iparkodnak, mig a paramagnetikus testek az erővonalakkal párhuzamos helyzetbe törekednek. A testeknek ez eltérő magaviseletét először Faraday észlelte s a D. és paramagnetismus cim alá foglalta az előzőleg leirt tüneményeket. A D. és paramagnetismus előző értelmezésére tanulságos kisérletek végezhetők külömböző sürüségü vasklorid oldatokkal. Valamely üvegcsőbe zárt vasklorid oldat, ha levegő, vagy kisebb sürüségü vasklorid oldat környezi, mint paramagnetikus test viselkedik, ellenben nagyobb sürüségü oldattól környezve, diamagnetikus te stként szerepel. L. még Mágneses vezetőképesség, mágneses kör.
Ker. János, spanyol drámairó, szül. Madridban 1626., megh. a XVII. sz. vége felé. Portugál családból származott és a jeruzsálemi János-rend lovagja volt. Drámái tárgyát a népéletből, a mondákból merítette, feldolgozásuk is népies modoru, de nagyobb feltaláló-képesség és eredetiség hijján. Legismertebb az El honrador de su padre c., melyről azt hitték, hogy Corneille Cid-jében utánozta; de a D. darabja a Corneille művének megjelenése után 14 évvel utóbb jelenvén meg, nem szolgálhatott emennek mintául s igy a D. darabja Corneille Cid-je egyszerü fordításának tekinthető. Egyéb darabjai: La Julia de Toledo; El cerco de Zamora; Magdalena de Roma; Santa Teresia, stb. Irt azonkivül 3 zarzuelát (l. o.) és több egyházi szindarabot. Nevezetesebb drámái a Biblioteca de autores espanoles 49. kötetében (Madrid, 1859) vannak meg.
(azelőtt Tejuco), város Minas Geraes braziliai államban, a Serra do Espinhaço Ny-i lábánál, a Belmonte felé siető több patak mellett, 1223 m. magasban, (1875) 14000 lak., ékszer- és bőriparral. Az amfiteátrumszerüleg épített városban nagy a kereskedés a közeli patakokban gyüjtött gyémántokkal, Tschudi szerint 3-4 millió frank évi forgalomban.
város Mato Grosso braziliai államban, a Paraguay forrásai közelében 5000 lak.
a. m. a hexakiszoktaeder, mivelhogy a gyémánt gyakran szokott ebben az alakban kristályosodni.
(gör.), a spártai fiuk megkorbácsolása Artemis Orthia oltára mellett. Valószinüleg vallásos eredetü és pótléka a nevezett istennő tiszteletéhez tartozó ember-áldozatoknak. A történeti időben a lykurgosi törvény (l. Lykurgos) előszabta nevelő eszköz volt oly célból, hogy az ifjakat a testi fájdalom állhatatos eltürésére szoktassák. Megesett, hogy a megkorbácsolt a fájdalom egyetlen hangja nélkül holtan rogyott össze az oltár előtt. A D. még a római császári korban is edzőszer számba ment.
l. Átmérő.