(gör., növ.), kéthimesek, Linné rendszerének 2. serege, a kéthimes virágu növényeket (orgonafa) foglalja magába. Diandrus a. m. kéthimes.
(ejtsd: dján), 1. D. de Poitiers, II. Henrik francia király szeretője, Poitiers Jánosnak legidősebb leánya, szül. 1499 szept. 3., megh. 1566 ápr. 22. 13 éves korában férjhez ment Brézé Lajoshoz, Normandia helytartójához, de 1531. özvegy lett, s ekkor szépségével annyira meghódította a dauphint, hogy midőn ez - mint II. Henrik - trónra lépett, D. nagy befolyásra emelkedett az udvarnál. Cselszövényeivel Montmorency, St. André és Guise Károly biboros kezeire játszotta a kormányt, második leányát pedig Aumale Kolozs herceghez adta nőül. A király D.-t 1548. Valentinois hercegnővé tette. A vallásmozgalmakban üldözte a protestánsokat. A király halálával (1559) elvesztette befolyását s odahagyván az udvart, a Delorme Philibert által épített aneti kastélyába vonult vissza, hol meg is halt. V. ö. Guiffrey: Lettres inédites de D. de Poitiers (Paris 1865); Capefigue: D. de Poitiers (Paris 1860).
2. D. de France, angoulemi hercegnő, szül. 1538., megh. 1619., II. Henrik francia király és Duc Philippina természetes leánya. Előbb Farnese Horazio castroi herceghez, - Parma és Piacenza hercegének másodszülött fiához, - majd később Montmorency Ferenchez ment nőül, kit a Bertalan éjjen megmentett. Féltestvérét, III. Henrik királyt kibékítette Navarrai Henrikkel, s midőn ez - mint IV. Henrik - trónra lépett, D. befolyásos szerepet játszott az udvarnál és XIII. Lajos király neveltetését ő vezette. Gyermektelenül halt el.
(gör.) a. m. gondolkozó erő, gondolkozó képesség, értelem, értelmi megismerés, Dianoiologia, gondolkozástan (Schopenhauer).
L. (növ., Amphiscopia N. a. E. pro parte) az akantuszfélék génusza, 80 fajjal mind a két földrész forró tartományaiban. Ritka kerti virág.
L. (növ.), l. Szegfű.
a görögöknél és a régi római zenetanároknál a nyolcad neve volt. A nyolcadot tulhaladó hangközöknél is használták ezt a szót. A franciáknál D. átvitt értelemben a hangszerek méreteit (l. Menzura) jelentette, p. a fuvolák, oboák stb. egyes hanglyukainai távolságát. D. végül a hangvillát is jelenti.
(gör.), a vérnek a sértetlen véredény-falzaton át történő átszivárgása. A D. szolgál jelenleg a lobnak és tüneményeinek magyarázására. Felfedezője Cohnheim, ki az élő szalamander hashártyáját górcső alatt vizsgálva, direkt észlelte a vérsejteknek az ép edényfalon keresztül való kivándorlását. D. főleg két okból keletkezik, a vér nyomásának fokozódásánál, igy a visszeres keringés akadályozásánál és az edényfal megbetegedéseinél, igy idegbajoknál, továbbá skorbutnál, Werlhoff-féle foltos betegségnél stb. L. még Gyulladás.
v. dioxia, a görögöknél és a középkor zenészeinél a tiszta ötöd elnevezése volt; ezen kifejezés segélyével azután egyéb hangközök neveit is alkották, p. D. cum semitonio, kis hatod; D. cum tono, nagy hatod; D. cum ditono, nagy heted; D. deficiens, szükített ötöd.
l. Izzasztó gyógyszerek.
(gör.) a. m. genyedés, gyülés, különösen a tüdőn; diapitica, a genyedést elősegítő szerek.