1. Antal Gonçalves, braziliai költő, szül. Caxiasban (Maranhao) 1823 aug. 10., megh. 1864 nov. 3. Portugáliában nevelkedett és a coimbrai egyetemen filozofiát és jogtudományt tanult. Eleinte hivatalt viselt Maranhaoban, de csakhamar a költészetnek és az irodalomnak szentelte magát. Több lapnak volt munkatársa és számos drámát is irt, melyek közül a: Léonor de Mendoça c. a legnevezetesebb. 1846. Rio-de-Janeiroban megjelent Primeiros cantos c. verskötete igen nagy hatást gyakorolt, és a braziliai irodalmat a népies irány felé terelte. Ezután Secundos cantos (u. o. 1848) és Ultimos cantos (u. o. 1850) c. verskötetei jelentek meg. Később D. Rio-de-Janeiroban a II. Pedro-kollégiumon a történelem tanára lett, 1851. a külügyminiszteriumban viselt hivatalt, 1855-58. pedig tudományos vizsgálatok céljából Európában járt. 1862. európai fürdőkbe ment, hogy megrongált egészségét helyreállítsa, de 2 év mulva, Braziliába való visszatértekor a hajón meghalt. Megemlítendő még D.-nak Diccionario de lingua Tupy (Lipcse 1858) könyve, mely a tupy nyelv nyelvtanát és szótárát foglalja magában. Halála után jelent meg: Obras posthumas (D. életrajzával, Rio-de-Janeiro 1866). V. ö. Wolf, Le Brésil littéraire (Berlin 1863).
2. D. Bertalan, l. Diaz.
község, l. Gyenes-Diás.
l. Robbanó szerek.
(gör.), a kettősség, némelyek szerint Pythagoras filozofiájában, ki azt tartja, hogy a szám a dolgok lényege, ellentéte az egynek: az egyből s a kettősségből származik minden. L. Pythagoras (ahol ez értelmetlennek látszó mondás bővebben magyarázható).
(gör.) a.. átdolgozó. E névvel a homéroszi kérdésről (l. Homéros) vitatkozóknak munkáiban találkozunk. Mig Wolf Frigyes Ágost hires Prolegomeáiban D.-knak nevezi Peisistratosnak állítólagos segédjeit a homéroszi költemények redigálásában, ujabb filologusok (Bergk, Kirchhoff, Fick, Wilamowitz-Moellendorff) D.-nak nevezik azt a költőt, tudóst, illetőleg kontaminátort, ki az Iliász, ill. Odisszeiának egyes, régente külön époszokként szerepelt alkotó részeit akként forrasztotta össze egy-egy nagy eposzává, hogy ezek az olvasóra egységes művek hatását tették.
(ásv.), timföldhidrát vagyis aluminium-hidroxid (Al2O3H2O vagy Al2H2O4), timföldtartalma 85,1 %. Rendesen leveles halmazokban, ritkábban rombos rendszerbeli táblás vagy oszlopos kristályokban. Ritkán szintelen, többnyire sárgás, kékesfehér, zöldesfehér vagy még gyakrabban sárgásbarna (utóbbi esetben vashidrát festi meg, de többnyire csakis külsőleg). Igen jól hasad, gyöngyfényü. K. 6,5-7. Fjs. 3,3-3,5. Lángban nem olvad meg, de némelyik fajtája erősen pattogzik, erre a tulajdonságra vonatkozik a Hauy (1801) adta név is (diaspeirein gör. szétpattogzani), noha több előfordulásról ismeretes nem pattogzó D. mint pattogzó. Egyik legnevezetesebb termőhelye Selmec mellett Bélabánya, hol hófehér, földes, kaolin-külsejü ásványban, a bélabányitban (l. o.) terem és pedig szintelen kristályokban; 1845 óta ismeretes a selmeci előfordulás. Ugyancsak kristályokban találni még Svájcban (Campolongo Dazio grande mellett, tessini kanton) korunddal együtt dolomitban Pennszilvániában (Unionville), leveles halmazokban az Uralban (Kossoibrod Mramorskoi bánya), Kis-Ázsiában (Ephesus mellett), Naxos szigetén smirgellel együtt, Massachusetts (Chester), Zillerthal (Greiner). Szinonim vele az empholit.
(gör.) a. m. szétszóródás, a görögül beszélő zsidóknál és az uj-testamentomban a babiloni számkivetés óta a pogány népek közt, különösen Egyiptomban és Kis-Ázsiában elszórva élt zsidók elnevezése a Kr. u. első században, a zsidó keresztényeknél a szentföld községein kivül szétszórva élt hitsorsok; a Herrnhutereknél a községeken kivül lakó testvérek; a prot. egyházban a kat. országokban és egyebütt szétszórtan lakó protestánsok.
(l. a mellékelt képet), a geológiai ó-kor (első-kor), vagyis paleozoos-kor legfiatalabb rétegcsoportja; perm-szisztémának is mondják. Közvetetlenül a karbon-szisztéma rétegei után rakódott le és megelőzte a mezozoos-kor legalsó szisztémája, a triasz, rétegeinek lerakódását. Alsó rétegei azonban oly szorosan kapcsolódnak a karbon-szisztéma legfelső rétegeihez, hogy vannak geologusok, kik alsó rétegeit még a karbon-szisztéma felső emeletéhez sorozzák, sőt az egész diasz- vagy perm-szisztéma megkülönböztetését feleslegesnek tartják s a karbonnal egyesítendőnek vélik. A D. név arra vonatkozik, mert Németország és Anglia némely részein, hol e szisztéma hatalmasan van kiképződve, petrografiailag két jól megkülönböztethető rétegszakaszra osztható, u. m. egy alsó, főképen homokos s homokköves, konglomerátos anyagu, szárazföldi maradványokat rejtő emeletre, melynek neve Rothliegendes, és egy felső, főképen mészkő képezte és tengeri maradányokat tartalmazó felső emeletre, neve Zechstein. Másutt a kettéosztás vagy csak nagynehezen. vagy egyáltalában nem lévén eszközölhető, Murchison a perm nevet hozta javaslatba, mert sokáig ugy tudták, hogy e szisztéma Oroszország Perm tartományában (az Ural tövében) hatalmasan van kifejlődve. Jóllehet ujabb kutatások azt derítették ki, hogy a Perm tartományban e szisztémába tartozónak hitt rétegek egy jórésze tulajdonképen triasz korbeli, a perm név mégis szerepel, sőt általánosabban mint a D. A D. állat- és növényvilága igen szegényesnek mondható a régebb paleozoos-koru szisztémákhoz képest; ugy a fauna mint a flóra szorosan csatlakozik a karbon-szisztéma életvilágához, de még határozottan paleozoos jellegü. Feltünően kevés állat lakhatta az akkori tengert, vagy ha több is volt, azoknak maradványai előttünk ismeretlenek; de nemcsak a fajbeli szegénység jellemzi a tengeri képződésü Zechstein faunáját, az alakok kicsinysége, ugyszólván silánysága is feltünő; uj s sajátságos, különösen e szisztémát jellemző alakok alig éltek akkor. Az állat-nemek nagyobbára megegyeznek a karbon-szisztéma szénmészkövének ugyancsak felette szegény faunájával, vagy hozzá nagyon is közel állanak. Foraminiferák gyéren éltek és egyetlen egy alak sem különösen jellemző; spongyák majdnem tökéletesen hiányzanak; korallok igen kevés számmal vannak; echinodermák közül egyetlen egy krinida-faj ismeretes (Cyathocrinus), meg egynéhány echinus. Aránylag sok bryozóa élt, melyek közül nevezetes vezérkövülete a D.-nak, illetőleg felső emeletének, a Zechsteinnak, a Fenestella retiformis.
[ÁBRA] Fenestella retiformis. (Bryozoa)
A molluszkák közül különösen a brachiopodák éltek nagyobb számban, bár számuk meg sem közelíti a régebbi paleozoos lerakodásokét, a szilurét, a devonét s a karbonét; legfontosabbak a produktuszok, melyek közül, különösen a Productus horridus, mint a Zechstein legjellemzőbb vezérkövülete válik ki.
[ÁBRA] Productus horridus. (Brachiopoda)
A kagylók számra nézve elég jelentékenyek s inkább már a mezozoos fajokhoz közelednek, sem minthogy paleozoos karakterük nagyon feltűnő volna; nevezetes köztük az Arca striata.
[ÁBRA] Arca striata, oldalról.(Kagyló.)
A cephalopodák majdnem egészen letüntek, csupán 3 vagy 4 Nautilus és Orthoceras fajra szorítkoznak. A trilobiták, melyek már a karbonban egészen kiveszőfélben voltak, a D.-ban tökéletesen kihaltak. A cephalopodák letünése és a trilobidák teljes kiveszése legjobban jellemzi a D.-t, nevezetesen pedig a Zechstein-t. A tengeri lerakódások vagyis a Zechstein faunájánál gazdagabb a szárazföldi vizek lerakta rétegek faunája, vagyis a Rothliegendes-é (alsó D.-é).
[ÁBRA] Gampsonix fimbriatus. (Rák)
A rákok közül különösen nevezetes a Gampsonyx fimbriatus; rovarok, köztük leginkább a blattinák, elég gyakoriak.
[ÁBRA] Platysomus gibbosus. (Hal.)
A halfauna (melynek tengeri s édesvizi jellege között itt nehezen vonható határ) aránylag igen gazdag. Ganoidok vagyis porcogós halak meg szelachiusok vagyis őshalak ez időből különösen a mansfeldi rézpalában ezrével maradtak ránk; a ganoidok közül főképen a Puloeoniseus, Platysomus s Amblypterus nemek vannak legjellemzőbben képviselve; a szelachiusok közül az Orthacantus, mely már némileg átmenetet képez a későbbi korszakok csontos halaihoz.
[ÁBRA] Plaeoniscus Duvernoi. (Hal.)
Az amfibiumokat a labirinthodonok képviselik s pedig a stegocephalák rendjéből; köztük nevezetes alak a krokodilra emlékeztető Archegosaurus Decheni, melyet Saarbrücken mellett a lehbachi palás agyagban, illetőleg az ebbe ágyalt agyagos vasércben igen nagy mennyiségben találtak és pedig mindenféle fejlődési állapotban, a legkisebb, fiatal példánytól a legnagyobb (2 m. hosszu) s legfejlettebbig.
[ÁBRA] Archegosaurus Decheni, koponya felülről; több mint felényire kisebbitve. a, egy fogának átmetszete; b, egyes fog. (Labyrinthodon)
A perm-szisztéma legtökéletesebb állata a Proterosaurus Speneri, mely már a reptiliák (csuszómászók) képviselője s a mansfeldi rézpalának nagy ritkasága. Sokan gyiknak tartják, mások inkább oly nevezetes reptiliának, mely magába egyesíti a gyikok, krokodilusok s a kihalt dinoszaudiusok főbb tulajdonságait. A flóra nagy hasonlatosságot mutat a megelőző, vagyis a karbon szisztémáéval, noha a legfontosabb paleozói növényalakok, mint a Lepidodendron, Sigillária, Annularia, Sphenophyllum, már ekkor letüntek; csakis ezekhez még rokon alakok élnek, továbbá pedig a kalamiták, de már ezek sem uralkodnak annyira mint a karbonban, helyettük a harasztok s tűlevelü fák lépnek előtérbe. Az utóbbiak közül a Walchia s Ulmannia maradványai nagyon jellemzők a D.-ra nézve. Igen gyakoriak az Araucaria (Araucarioxylon) fenyőféle megkovásodott törzsei is, valamint a Psaronius harasztfáéi. Nevezetes, hogy már a D.-ban jelentkeznek egyes oly növényalakok, melyek a későbbi mezozoos kor, különösen pedig a triasz-szisztéma növényeire emlékeztetnek. Legtökéletesebben van a D. kifejlődve Németországban, nevezetesen a Harzban, Thüringiában (Mansfeld, Szanfeld vidékén) és Hessenben. Hazánkban igen nagy terjedelmmü D.-képződmények nincsenek. Az alsó D. vagy Rothliegend megvan a Kárpátokban, a Vág völgyben és Krassó-Szörény vmegyében Steierlak vidékén. A felső D. vagy Zechstein, mely általában gyengébb kiképződésü s gyérebb, nálunk Baranya vmegyében Kővágó, Szőllős és Töttös-Boda környékén van meg. A Rothliegend vagy másképen Rothtodtliegend név egyrészt arra vonatkozik, hogy a németországi és az angol e korbeli homokkövek többnyire veress szinüek, másrészt arra, hogy a felső érceket gazdagon tartalmazó rétegek ezeken nyugszanak, ezekre telepszenek, de bennök ércek nincsenek, azért bányászati néven csak Todtliegendnek is szokták mondani. A Zechstein szintén bányászati kifejezés. Zeche azon ür, mely az ércek bányászása után hátramarad. Angliában a Rothliegend-nek a Lower-new-red-sandstone, a Zechstein-nak a Magnesian-limestone felel meg. A felső D. vagyis a Zechstein kőzetei közt van egy réteg, melynek rézpala a neve; tulajdonképen erősen bitumenes agyagpala, melynek vastagsága sehol sem több 6 dm.-nél, de roppant nagy az elterjedése s igy rézérctartalma is igen jelentékeny, noha maga az érc alig látható a palában, mert igen finom osztatu állapotban van. A réztartalom átlag nem nagyobb 2-3 %-nál; vagy 1/2 % ezüst is van benne. E rézpala a Harz-hegység déli szélén, a mansfeldi medencében, a thüringi erdőben mindenütt megvan, innen Hesszenbe és Wesztfáliába vonul, de ugyanoly körülmények közt mint Németországban, fellép Angliában is. Évenként vagy 120000 métermázsa rezet szolgáltat és vagy 500 métermázsa ezüstöt. Ez az a bitumenes pala, melynek olyan roppant gazdag a halfaunája. Ércek nemcsak a rézpalában vannak, hanem a Zechstein egyéb rétegeiben is. A Harzban, Thüringiában, Hessenben vasércet (Smalkalden, Spessart) mangánércet (Elgersburg, Ilmenau), nikkel és kobaltércet (Kamsdorf, Richelsdorf), kénesőércet s rézérceket D.-beli rétegekben sürün bányásznak. A hires stassfurti kősó s az ezt kisérő nevezetes kálisók ugyancsak felső D.-beliek. (L. Stassfurti sók). Gipsz is gyakori e korból. A vulkáni működés elég élénk lehetett e korban. Leginkább quarcporfirok, gránitporfirok, melafirok s porfiritek törtek fel akkor. Nálunk Heves vármegyében Egertől északra, Szarvaskő vidékén, Apátfalva felé a wehrlit-nek nevezett kőzet (igazában diallagperidotit) valószinüleg ugyanebben a korban tört fel, ugyszintén ekkor törtek fel azon a idéken, valamint még Dobsina vidékén is dioritok és melafirok.
A gabonanemüek csirázása alatt fejlődő nitrogén-tartalmu fermentum, mely azon fontos tulajdonsággal bir, hogy magas hőmérséknél elcsirizesített keményítőt maltozzá és dextrinné képes átváltoztatni. Már régóta ismeretes volt, hogy a csirázott gabonában van egy anyag, mely a keményítőt dextrinné és cukorrá változtatja, amiért is a sör- és szeszgyártásban a csirázott gabonát cukorképző anyaga miatt régóta alkalmazzák. A tudósokat sok ideig foglalkoztatta azon kérdés is, hogy milyen vegyületek származnak a D.-nak keményítőre való hatásánál, mig végre kiderült, hogy a keletkező cukornem a máltoz. A D.-t magát a csirázott gabonából előállítani csak a legujabb időben Lintnernek sikerült, aki árpa malátából leválasztotta ezen nitrogén-tartalmu fermentumot, melynek összetételét a következőnek találta: C = 44,33 %, H = 6,98 %, N = 8,92, S = 1,07 %, O = 32,91 %, Hamu = 4,79. Szilágyi Gyula zabmalátából választotta le ezen anyagot, amelynek összetétele a következő: C = 45,24 %, H = 6,62 %, N = 9,44 %, S = 1,12 %, O = 31,58 %, Hamu 6,00 %. A D. előfordul már a csirázatlan gabonában is, de a csirázás jelentékenyen szaporítja. A csirázott gabonában akkor éri el a maximumot, midőn a gabonaszem levélcsirája (plumula) a szem nagyságát elérte, mig ha a levélcsira kifakad, a D. fogyni kezd. Legtöbb D. fejlődik az árpa csirázásánál, továbbá a zab, tengeri is alkalmas e célra. Van a D. hatását előidéző anyag ezenkivül az állati testben, nyálban pankreas és bélváladékában. L. még Cefrézés. D. orvosi szempontból, l. Malátakivonat.
(gör.) a. m. szétválás, különösen csontok szétválása.