A diatomák (bacillariaceák) vagyis a kovasavtól áthatott sejtfalu moszatok, melyek a kovapáncélu radioláriakkal (protozoák) és kevés spongyatűkkel együtt néhol tetemes vastagságu telepeket alkotnak, ugy a legmélyebb tengerek fenekén, valamint félig sós vagy édesvizekben is. Ily diatoma-telepek előfordulnak Franzensbad, Lüneburg és Planitz (Szászoszág) mocsáros turfás vidékein 2-30 méteres vastagságban, továbbá Berlin közelében, Auvergne, de kivált Columbiában Oregon tartományban, ahol eléri a 150 m. is. A földes, eldörzsölhető, lisztalaku agyag, kovasav vagy szenes (tőzeges) anyag által összetartott féleségüeket D.-nek; ha tiszta és porszerü, hegyilisztnek (Bergmehl); ha finom palás Fripolinak (csiszoló-pala, ragadó-pala) nevezik; ebben több a radiolária s spongyatű, mint a diatomák váza. (Tokaj-Hegyalján, Mátrában mint «Kártyakő», Bilin, Rott s Bonn mellett, Sauforst, Regensburg mellett (Polirschiefer, Kieselguhr, Diatomapelit név alatt) találják. Az Atlanti-oceánban (Kerguelen szigetek körül) 2280-3660 m. mélységben ily képződő diatoma iszapot fedezett fel a Challenger expedició. A tűzkövek és szarukövek szintén kovasavas D.-k és radioláriák vázának halmaza.
lépést képez két egymásután következő hang: 1. amelynek hangjegyei két egymás mellett levő fokon állnak; és 2. amelynek hangjai a mérsékelt hangrendszer szerint nem azonosak, p.:
A 2. alatti követelmény folytán különbözik a D. lépés az enharmonikustól, mert ennél a hangjegyek két egymás melletti vonalon állanak ugyan, de az azoknak megfelelő hangok a mmérsékelt hangrendszerben azonosak, tehát a zongorán csak egy billentyü képviseli p.:
Az 1. alatti követelmény pedig megkülönbözteti a D. lépést a kromatikustól, mert ezeknek hangjai ugyan nem azonosak, de hangjegyeik ugyanazon a fokon állanak, p.:
A D. lépések gyakoriak, sőt kizárólagos alkalmazásuk, valamely zenedarabnak erőteljes, illetve férfiasabb kifejezést kölcsönöz, mig ellenben a kromatikus és enharmonikus lépések felhalmozása a zenedarabnak lágyabb jelleget ad.
(gör.-lat.), nagy mesterséggel olyaténképen köszörült római üvegedény, mely egymástól elválasztott és csak helyenkint összeforasztott két rétegből áll. A belső réteg az edénynek a falát képezi, a külső rétegből pedig diszítmény van kiköszörülve. A diszítmény ugy készült, hogy a külső rétegből valamely rajz szerint betüket köszörültek ki olykép, hogy a külső réteg többi részét eltávolították, és csak azokat a részeket hagyták meg, melyek a betüket képezték. A betük a belső réteggel, vagyis az edény falával alul és felül össze vannak forrva és az edényt mintegy hálóként övezik. Ilyen D. edény van a nemzeti muzeumban is, Szegszárdon találták és a legszebb példányok egyike. Az edény testét görög betük övezik, melyek a következő szavakat alkotják: lei etv poimevi, pie, xhsaiV, magyarul: «Áldozz a pásztornak, igyál, élni fogsz».
(gör.), tudományos érintkezés, különösen vita- vagy guny-irat.
(gör.) a. m. kisebesülés járás vagy lovaglás közben.
(gör.) a. m. versenyfutás, melyben a pályát kétszer futották be. D. jelent kettős fuvolát is, l. Aulosz.
(olasz), kis ördögök, cukorral bevont füszerek és körisbogár-készítmények, melyek afrodisiakumok gyanánt használatosak.
1. Bertalan, portugál hajós, kit 1486. három hajóval küldtek ki a mondai János főpap felkeresésére. Afrika nyugati partja mentén délre hajózva a déli szélesség 26°-a alatt kikötött és Portugália számára birtokbavette a partot. Azután egy három napos vihar délre sodorta hajóját. A viz hidegségén észrevette, hogy már tuljárhat Afrika déli végén, visszafordult és a mostani Algoa-öbölben érte el ujra az afrikai partot. Legénysége ellenzése dacára továbbhajózott a mostani Busman-folyó torkolatáig, ahonnan végre visszatérve a Cabo tormentoso-t fedezte föl, melyet azután Cabo de buena esperanza-nak Jóreménység fokának keresztelt. 1487 dec. jutott vissza Lisszabonba. 1497. Vasco da Gamát kisérte és miután az őt a Mina foktól visszaküldte, Cabralhoz csatlakozott és utóbb annak négy hajójával eltünt.
2. D. Miguel, Kolumbus egyik utitársa annak második utazsásán. 1495. azzal bizták meg, hogy Hispaniolában arany után kutasson. Kutatásai következtében alapították Santo Domingo városát, melynek ő lett az első várnagya. Miután azonban Bobadillának nem akarta a várat átadni, kegyvesztetté lett és 1506. csak rövid időre bizták meg Portorico kormányzásával. 1512. Spanyolországban halt meg.
3. D. Porfirio, a mexikói köztársaság elnöke, szül. Oaxácaban 1830. Részt vett 1854. a Santa-Anna elleni felkelésben, I. Miksa császárral szemben pedig eleitől kezdve ellenséges lábra helyezkedett. 1864 óta győzedelmesen harcolt Miksa császárnak seregei ellen s észak felől nyomult a főváros felé. Megverte Marquez csász. tábornokot, és elfoglalta Pueblát (1867 ápr. 5.). Azután Mexiko ostromlásához fogott, melyet azonban csak kéthavi dacos védelem után foglalhatott el (jun. 21). A nagyravágyó győző most a köztársaság elnöke kivánt lenni, de a szerencse Juareznek kedvezett. Ennek halála után (1872 jul.) fölkelés támasztott az ideiglenes elnök, Lezdo ellen, ki mindamellett véglegesen is elnyerte az elnöki széket. A reményeiben csalatkozott D. ekkor É.-Amerikába költözött, de midőn Iglesias 1876. ismét kitüzte a lázadás zászlaját, D. is visszatért Mexikóba. Győzedelmesen nyomult előre napról-napra növekedő csapataival, megverte Lerdót Huamontla mellett (nov. 12) és Iglesiast Guanajuato mellett (dec. 3). Erre aztán 1877 febr. havában a köztársaság elnökévé választották. A közbékét helyreállította, az állam jövedelmét emelte s Franciaországgal a diplomáciai összeköttetést ismét helyreállította. Visszalépése után a közlekedési miniszteriumi tárcát vállalta el Gonzales elnöksége alatt (1880-1881). 1884. és ujabban 1888 okt. 15. és 1892 jul. 12. a kongresszus D.-t majdnem egyhangulag megint köztársasági elnöknek választotta négy évre. Az ország alatta rendkivüli haladásnak örvend és 1893 szept. 17. azt hozhatta hirül a képviselőháznak, hogy helyreállott a pénzügyi egyensuly. V. ö. Lindau Pál, P. D. (Nord u. Süd 1891).
Narcis, francia festő, szül. Bordeauxban 1807 aug. 20., megh. Mentonban 1876 nov. 18. Igen szép táj-, különösen pedig genre-képeket festett, ilyenek: Keleti nő a serailban (1844); Szerelem kertje (1846); Aphrodité és Adónis (1848); Fürdő leányok (1849); Alvó nimfa (1854). Egy szép nap vége (1855).
(ejtsd: kasztijo) Bernal, spanyol történetiró, szül. a XVI. század végén, meghalt 1560. Ő is egyike volt ama vakmerő férfiaknak, akik Cortez vezérlete alatt 1519. Mexikó meghódítására indultak. E csodaszerü hódítás történetét, az országnak s lakosaiak naiv leirását s Corteznek és társainak hősi küzdelmeit, ez a tudatlan, elfogult és babonás kalandor, bámulatos közvetetlenséggel és megkapó elevenséggel tudja előadni, ugy hogy művének olvasása igazi epikus hatást gyakorol. Megjelent Madridban 1632. Cime: Uj-Spanyolország fölfedezésének és meghódításának hűséges története. A munkát Brózik Kár. fordította le magyarra.