l. Tanítástan. - D. magna, l. Comenius. Didaktikus költészet, l. Tanító költészet.
(gör.), 1. emléktábla, irat vagy jegyzék, amelyen az egyes szindarabokról szóló tudnivalókat (a költő nevét, az előadás idejét és helyét, a versenyző költőket, a darab sorsát s egyéb körülményeit) közölték rövidesen; tehát a. m. utmutatás, kalauz, tudósítás, hirdetés (didaszkein a. m. tanítani, gör. igétől), mintegy kritikai szinlap, a darab rövid története. Athénben a szinkörben alkalmazták őket s néhány töredék fenn is maradt belőlök (Corp. inscr. Att. II, 977. a, b). Az ily emléktáblákról később másolatokat készítettek, amelyeket aztán az egyes szindarabok elé bevezetés- v. előszóképpen alkalmaztak. Valószinüleg Aristoteles kezdett először ilyeneket szerkeszteni s őt követték e tekintetben az alexandriai tudósok (Dikaiarchos, Kallimachos, Byzantioni Aristophanes, Aristarchos stb.), akiknek enemü, sajnos, elveszett följegyzéseit a gramatikusok és szkoliaszták sovány adalékai és az egyes tragédiák v. komédiák tartalaommutatói tartották fenn némi részben. D.-ák voltak a rómaiaknál is, p. Attius és Varro szerkesztettek ilyeneket. - 2. Maga az előadott «szindarab», mert erkölcsi céljánál fogva «oktatás» van benne. - 3. Előleges szinlap és utmutatás, melyet maga a költő adott ki a szinészek számára «oktatásul». Az utóbbi két jelentés azonban ritkább.
(ejtsd: didé) Ferenc, svájci tájképfestő, szül. Genfben 1802 febr. 12., megh. u. o. 1877 nov. 28. Párisban tanult, aztán szülőföldén telepedett le. Különösen hegyi tájakat szeretett festeni, de hangulatos idilleket is. Nevezetesebb művei: Montreuxi malom (1832); Fürészmalom a meyringeri völgyben (1834); Lauterbrunnenthal; Brinzer-tó. Alpesi fény a Montblancon; Tölgyfa viharban; Vierwaldstätti tó stb. Croquis (Genf 1844) c. a. litografált tájképet is adott ki.
latin név alatt foglalták össze mindazokat az emlősállatokat, a melyeknek méhe két különálló csőből áll, s illetőleg az ugynevezett kettős méhü emlősöket, a milyenek p. a Foghijasok (Bruta) és az Erszényesek (Marsupialia).
L., az Erszényemlősök (Marsupialia) rendjében a Didelphidae családba tartozó állatnem, mindenik lábán szabad ujjakkal; első lábainak 5 ujja közül a középső leghosszabb, hátulsó lábujjai az elsőknél erősebbek s a belsőknek kivételével kormosak; farka pikkelyes, tövén tömötten, egyebütt gyéren sörtés. Egész külseje a mi patkányunkra emlékeztet s ezért Erszényes patkányoknak nevezhetjük. Igen sok faja ismeretes s ezek Észak- és Délamerika lakói, fákon tartózkodnak. Legismertebb fajai az Opossum (D. virginiana Shaw) költőtáskával; hosszu, puha szőrözettel, mely szennyes sárgás fehér, hegyén sötétbarna, hasa és feje fehér, 60 cm. hosszu. Észak-Amerikát lakja. Az Eneás patkány (D. dorsigera L.) költőtáskája csak kétoldali bőrnyilás, bundája szürkésbarna, orra és homloka sárgásfehér, szeme mellett barna folttal; farka egyszinü barna; a nőstény fiait a hátán hordja s ezek farkukkal az anyának előre hajlított farkára kapaszkodnak; 16 cm. hosszu, farka 21 cm. Hazája Szurinam.
Dénes, francia enciklopédista, született Langersben (Campagne) 1713 okt. 5., megh. Párisban 1784 jul. 31. A jezsuitáknál tanult s megkapta a cenzurát, de azért inkább szépirodalommal, matematikával, fizikával és filozofiával foglalkozott. Irói hirnevét Pensées philosophiques (Páris 1746) c. munkájával alapította meg, mely a keresztény vallás ellen intézett röpirat volt s amelyet a parlament határozatából hóhér által égettettek el. Lettre sur les aveugles a l'usage de ceux qui voient (London 1749) c. munkájáért egy évi börtönt szenvedett. Előbbeni munkáival egyidejüleg más irókkal együtt adta ki 1746. 6 kötetben a Dictionnaire universel de médicine cimü, James Róbert angol munkájából fordított művet. Ez a kiadvány nagy tetszéssel találkozott s D. arra a gondolatra jött, hogy egy enciklopédikus lexikont adjon ki, melynek létesítésére 1751. Daubentont, Rousseaut, Mmarmontelt, Leblondt, Lemonniert és D'Alembertet nyerte meg; ő maga a művészeti és ipari anyag feldolgozását vállalta magára. Hanem 20 évi munkálkodás nyeresége oly csekély volt, hogy kénytelen volt könyvtárát eladni. A könyvtárat II. Katalin orosz cárné vette meg 15000 livreért, de használat végett egész életére nála hagyta. A cárnő meghivására D. Szt. Pétervárra ment, de az ottani éghajlatot nem tudta elviselni s rövid idő mulva visszatért. Mig az Encyclopédie-vel vesződött, azalatt mint regény- és vigjátékiró is fellépett; igy szellemes, bár sikamlós regényével: Les bijoux indiscrets (3 kötet, 1748) s két vigjátékával: Le fis naturel (1757) és Le pere de famille (1758). Ezenkivül sok filozofiai munkát is irt. Halála után Párisban bronz-szobrot emeltek emlékének. Barátjai nyiltszivü, önzetlen, becsületes embernek rajzolják, ellenségei pedig ravasznak és haszonlesőnek. Az bizonyos, hogy nagyon érzékeny volt s különösen e miatt volt feszült viszonyban Rousseauval. D. hagyatékából jelentek meg: Essai sur la peinture (1795); egy már 1772. irt ditirambja: Abdication d'un roi de la feve, mely rendkivül demokrata szellemü, továbbá a következő regények: La Religieuse (magyarul Az apáca. Ford. Szépfaludi. Pest 1869); Jacques le fataliste et son maître; Le neveu de Rameau (ezt Goethe fordította le németre, még mielőtt az eredeti megjelent volna). Nagy része volt D.-nak a Holbach-féle: Systeme de la nature (London 1770) c. munka összeállításában is. Filozofiai nézeteit D. gyakran változtatta. Princips de la philosophie morale on essai sur le mérite et la vertu c. munkájában Shaftesbury álláspontját foglalta el, a Pensées philosophique-ban (Haaga 1746) deistává lett s a Promenade d'un sceptique-ben pedig szkeptikus, mig Pensées sur l'interprétation de la nature (Páris 1754) c. munkájában a materializmus felé közeledett. Minden jelenséget az atomokra akart visszavezetni, de ezeknek olyan érzelmeket tulajdonít, melyek érintés folytán felszabadulnak és összeolvadhatnak, miáltal az öntudat egységét magyarázza. A költészetben az erkölcsileg megható s a tetsző természetesség irányát követte. Kortársai nagyon dicsérték elragadó, folyékony ékesszólását. Összes munkáit Naigem adta ki 15 kötetben (Páris 1798. s azóta többször); egy másik kiadás (22 köt.) u. o. 1821. jelent meg, mely sokkal teljesebb, rendezettebb s magában foglalja a Napoleon alatti cenzura által törölt helyeket is, valamint a Mémoires, correspodences et ouvrages inedits de D. 4 kötete (u. o. 18300-32). Ujabb teljes kiadás: Assezat és Tourneux (Páris 1875-77, 20 köt.). Érdekes életrajzi adatok vannak D.-ról leánya, madame de Vendeuil: Mémoires pour servir a l'histoire de la vie et des ouvrages de feu de D. c. feljegyzéseiben. V. ö. Rosenkranz: D.-s Leben und Werke (Lipcse 1866, 2 köt.); Morley: D. and the Encyclopaedists (London 1878. 2 köt.). Gärtner Henrik: D. és a polgári dráma (Phil. Közl. 1893).
v. Inepti (állat), a madarak egyik kihalt családja, l. Didus és Dodo.
Károly, francia iró, született Genfben 1805., meghalt Párisban 1864 márc. 13. Tanult Genfben s 1833. Olaszországban tett nagy gyalogutazása eredményekép irta Roma souterraine c. regényét, mely pompás szinekben festi az olaszoknak Ausztria elleni küzdelmeit és a carbonarizmust. Hasonlóképen szingazdagok: Campagne romaine (1842) és Cinquante jours au désert (1857) c. munkái. Később D. szoros összeköttetésben állt Hugo Viktorral, Nodier Károllyal és Geoges Sándorral s főképen Párisban tartózkodott. Lirai költeményei közt a Mélodies nagyon kedvesek, hangulatosak.
(Didymium). Három vegyértékü, ritka fémes elem; jele Di, atomsulya 145. A cerium és lantánium társaságában különösen a cerit ásványban fordul elő, továbbá más ritka skandináv és szibériai ásványban. A ceritből előállított oxidot még Berzelius és Klaproth egységes anyagnak tartották, de Mosander 1839. kimutatta, hogy az három fémoxidnak, t. i. a cerium, lantánium és D.-oxidnak a keveréke. Magát a fémet először Marignac állította elő oly formán, hogy a D. kloridját káliummal hevítette; tisztábban a megolvasztott D. kloridból elektrolizis utján kapható. A D. sárgás fehér, fémfényü fém, melynek f. s. 6,544. Az ujabb vizsgálatok (Auer és Welsbach) szerint tulajdonképen két elemből áll: a prazeodimból és neodimból.
Izidor, francia tábornok és matematikus, szül. Diedenhofenben 1798 márc. 22., megh. Nancyban 1878 jul. 3. Katonai szolgáltba lépvén, 1846. törzstiszt, majd a lőporgyárak igazgatója, 1854. ezredes, 1858. dandártábornok lett s átvette a metzi 5-ik hadosztály tüzérsége parancsnokságát. 1860. nyugalomba vonult. A ballisztikáról irt műveit nagyra becsülik; hiresebb munkái: Exercices sur la justesse comparée du tir des balles aphériques, plates et longues (Páris 1839); Mémoire sur la balistique (u. o. 1848); Traité de balistique (u. o. 1848); Cours élémentaire de balistique (u. o. 1854); Lois de la résistence de l'air sur les projectiles (u. o. 1857); Calcul des probabilités appliquées au tir des projectiles (1858); Progres de sciences et de l'industrie appliquées a l'artillerie (1875).