Melanchton álneve.
(növ.) a. m. kétfőbbhimes didynamia, Linné rendszerének 14. serege, a. m. kétfőbbhimesek; l. o. és Ajakosak.
(ejtsd: dí), járási székhely Drôme francia départementban, a Drôme és Mérosse összefolyásánál, termékeny, minden oldalról hegyekkel (a legjelentékenyebb a meredek falu Glandaz) körülvett kis sikságon, vasut mellett (1891) 3729 lak., selyemfonással, posztószövéssel, tészta- és papirgyárral. A környékén termelt fehér borok közül legkedveltebb a «clairette de D.» A régi falakkal körülvett város legjelentékenyebb épületei a székesegyház, az egykori püspöki palota, a római időkből fenmaradt vizvezeték és oltárok romjai, egy ugyanazon időkből való diadalkapu, amelyet a középkorban megerősítettek és ma Saint-Marcel kapunak neveznek. A rómaiak idejében Dea Augusta Vocontorium-nak nevezett D. a IX. sz.-ban. Diois grófságnak volt fővárosa. 8 km.-nyire vannak Valcroissant cisterci apátság romjai. V. ö. Essai sur le top. de la ville de D.
Saint-, város Franciaországban, l. Saint-Dié.
az ugyanily nevü járás székhelye, Starkenburg hesseni tartományban a Gersprenz és vasut mellett, (1890) 4493 lak., pléhtárgyak, agyagedények készítésével, bőriparral; régi erődítmények romjaival és szt. Máriáról elnevezett, látogatott bucsujáró templommal.
l. Inquisitori di Stato.
Agost Vilmos, német luteránus teologus, szül. Göttingában 1823 febr. 5. 1854. Göttingában volt tanár, 1861. a rostocki hitszónoklattani és hitelemző szeminárium tanára és igazgatója lett. Művei: Die Waldenser (Göttinga 1851) Die evangel. Abendmahlslehre im Reformationszeitalter (u. o. 1854, 1 köt.); Die evang.-luther. Lehre von der heiligen Schrift (Schwerin 1858); Luthers Lehre von der kirchlichen Gewalt (Berlin 1865); Schrift und Tradition (Rostock 1870); Die obligatorische Zivilehe (Lipcse 1873); Der Ablasstreit (Lipcse 1885). Kliefothtal együtt a Theologische Zeitschrift-et (Schwerin 1860-64) is kiadta.
kisközség Arad vármegye borossebesi j.-ban, (1891) 1097 oláh lak.
Sarolta, Humboldt Vilmos barátnője, szül. Lüdenhausen lippei faluban 1769. mint Hildebrand lelkész leánya, megh. Casselben 1846 jul. 16. 1798 óta Diede casseli ügyvéd neje, kitől három év mulva elvált. Később a porosz király nyugdijat adott az elszegényedett asszonynak, aki Humboldt Vilmossal 1788. ismerkedett meg Pyrmontban s hozzá fordult tanácsért, midőn a háboru folyamában egész vagyonát elveszítette. Humboldt, ki ekkor porosz miniszter s a bécsi kongresszus tagja volt, nagylelküen segítette és haláláig (1835) levelezett vele. A jeles államférfiu gyönyörü levelei D. halála után megjelentek: Briefe an eine Freundin (1847. és még nagyon sokszor), mig a nő levelei, ugy látszik, elvesztek. De megjelentek: Briefe von Charlotte D. an Karl Schultze, den Bruder von Humboldts Sekretär (1883). V. ö. Piderit u. Hartwig, Charlotte Diede 1884.
(franc. Thionville), az ugyanily nevü járás székhelye Lothaia kerületben (947 km.2 t., 84505 lak.), 16 km.-nyire a francia határtól, a Mosel balpartján vasut mellett, (1890) 8923 lak., fürész- és olajmalmokkal, sörfőzéssel, bőrgyártással, bortermeléssel és élénk bor-, gabona- és marhakereskedéssel. A régi erődítményekkel ellátott városból kőhid vezet át a Mosel jobb partjára. D. a középkorban Theodonis villa, későbben Diedenhowen, már a VIII. században Kis-Pipinnek volt székhelye. 870. Németországhoz került. 1443. Burgundiai Fülöp, 1639. a franciák sikertelenül ostromolták. Időközben azonban Burgundiához és a Németalföldekkel együtt Ausztriához került. 1643. Condé a franciák részére foglalta el, akiknek uralmát a pireneusi béke biztosította. 1705., 1792., 1814. és 1815. ostromnak volt kitéve. 1870. a németek elfoglalták és 1871. a német birodalomhoz csatolták. V. ö. Teissier Hist. de Thionville, Metz 1828.