Lőrinc, német nyelvtudós, a berlini akadémia tagja, szül. Ostheim hesszeni faluban 1806 jul. 29., megh. Darmstadtban 1883 márc. 28. Egy ideig lelkész és könyvtárnok volt Solms-Laubachban, de 1848 óta, midőn a német parlamentnek is tagja volt, csak az irodalomnak élt, mig 1865. könyvtárnok lett Majna-Frankfurtban. 1876. lépett mint ilyen nyugalomba. Költeményeken (1840) kivül számos nyelvtudományi s néprajzi munkát irt, melyek közül a kiválóbbak: Leben, Geschichte und Sprache (1835), Celtica (1839-1840, 3 köt.), Mittellateinisch-hochdeutsch-böhmisches Wörterbuch (1846), Vergleichendes Wörterbuch d. gotischen Sprache (1846-1851, 2 köt.), Glossarium latino-germanicum mediae et infimae aetatis (1857) és Novum glossarium (1867), mind a kettő Ducanges (l. o.) nagy szótárának kiegészítése; Origines europaeae (1861), Hoch- und niederdeutsches Wörterbuch (Wülcker Rikárddal, 1874-85, 2 köt.), Die Volksstämme der europäischen Türkei (1877), Völkerkunde Osteuropas (I. Türkisches Reich, 1880) stb. Azután regények és novellák: Ein Pilger und seine Genossen (1851), Eschenburg und Eschenhof (1852), Novellen (1856-1865. 2 köt.), Margarete (1868), Arbeit mach frei (1873), Der Zögling der Ursulinerinnen (1881) stb.
1. Antal, német genre-festő, szül. Wiesbadenben 1831 febr. 4. Előbb szobrásznak készült, csak 1856 óta adta magát a festészetre. 1871 óta Berlinben lakik. A népéletből veszi tárgyait. Ismertebb művei: Egy nap a lakodalom előtt; Karácsonyfa; Eljegyzés; Torkosság; Uj ismeretség (1882); Lövész-gyakorlat (1883); Cukorsüveg (1888); Meglepetés (1891).
2. D. Ernő, természettudós és utazó, született Giessenben 1811., megh. u. o. 1855-ben. 1839. Uj-Zélandban járt, melynek természeti és néprajzi viszonyait tárgyalják New-Zealand and its native population (London 1841) és Travels in New-Zealand (u. o. 1843, 2 kötet) cimü művei.
3. D. György Keresztély, német dalköltő és teol. iró, szül. Schlitzben 1822 dec. 4. 1871 óta u. o. pap. Munkái: gyerekdalok (Mainz 1852); Költemények (Berlin 1857); Aus vier Reichen. Gedichte (Gotha 1887); Aus dem Kinderleben (1878); Ein Hochzeitsstrauss. Aus Gottes Garten und von den Wiesen der Welt gesammelt (Gotha 1874); Biebelandachten (Gotha 1879); Evangelische Hausandachten (Bréma 1883) stb.
4. D. János Frigyes, német sebész, szül. Königsbergben 1795., megh. Berlinben 1847., éppen midőn egy műtétet akart megkezdeni. Eleintén teologiát tanult Greifswaldban, majd 1813-14. mint önkéntes lovasvadász háboruba ment; orvostant csak 1816-20-ig tanult Königsbergában, s főleg az anatomia és sebészet érdekelték. Majd Bonnba és Párisba ment, hol Dupuytren, Larrey és Magendie előadásai kötötték le figyelmét. Disszertációját 1823. irta meg: Nonnulla de regeneratione et transplantatione s Berlinben telepedett le mint gyakorló orvos, hol Graefevel és Rusttal csakhamar a képlő műtétek nagymesterévé lett. A karlsbadi tűket 8-as varrattal ő alkalmazta először. Számos ezidőben megjelent munkáinak foglalatját egy nagyobb műve képezi: Chirurgische Erfahrungen, besonders über die Wiederherstellung zerstörter Theile des menschlichen Körpers nach neuen Methoden (Berlin 1829-34, 4. rész). A berlini kolerajárvány alkalmával alapos buvárlatokat tett a vértranszfuzióra nézve és Physiologisch-chirurgische Beobachtungen an Cholera-Kranken (Berlin 1833, 2. kiad.) cimü munkáját az Institut de France megjutalmazta. 1829. a Charité-kórház sebészi osztályának igazgatója, 1832. rendes egyetemi tanár lett. Mint ilyen, most a bőralatti műtétekre fordította figyelmét, s erre vonatkozó tapasztalatait Ueber die Durchschneidung der Sehnen und Muskeln (1841) cimü monografiájában irta meg. A kancsalságot ő operálta legelőször és Ueber das Schielen und die Heilung derselben durch die Operation (Berlin 1842) cimü műve, melyben 1200 esetről referál, 3000 frank jutalomban részesült. Utolsó munkája volt tankönyve: Die operative Chirurgie (Berlin 1845-48), melynek utolsó kötete már halála után jelent meg.
Schott (növ.), a kontyvirágfélék fűnemü növénye, 1-2,5 m. hosszu, heverő v. felegyenesedő szárral, hosszukás nagy, egyszerü, zöld v. fehér és sárga foltos levelekkel, zöld vagy sárga, összehengeredett virágburokhoz nőtt buzogányvirágzattal. Virágburokja gyümölcsérésig friss állapotban marad. 8-10 faja Anerika tropikus tájain terem. Több faja, különösen a D. Seguine Schott, N.-Indiában, a var. picta (l. a Diszlomb I. képét) fajtájával, továbbá a D. Baraquiniana Versch. (Braziliában, fehér foltos levelekkel; levélnyele meg a középere szép fehér, mint az elefántcsont) melegházban és mint teremnövény ismeretes. Az előbb említett faj nagyon mérges és csipős izü; gumójának nedvétől az iszonyu fájdalmon kivül a száj meg az ajak annyira összedagad, hogy a nyelv a szájat kitölti s több napig beszélni lehetetlen. Ezért hazájában dumb-cane-nak nevezik. Cserépben tartva darabos, turfás, kövér erikaföldet kiván és némelyek faszén-morzsát is kevernek hozzá. Tőkéjéről, leváló sarjakról vagy szárrészekről szaporítják.
50 km. hosszu mellékfolyója a Dordognenak Correze francia départementban; a Millevache fensikon ered, egyideig mély hegyszakadékban folyik és Valbenoîtes nevü kápolna fölött torkollik.
(gör.), a retorikában egy dolognak tökéletes elbeszélése elejétől végeig; diégétikus, elbeszélő.
legnagyobbika az Indiai-oceánban, a Malediváktól 444 km.-nyire fekvő Csagosz-szigeteknek; hossza 24, szélessége 5-6 km. Miként a csoport többi részei, D. is korallsziget, amelynek közepét egy nagy laguna foglalja el, száraz részét pedig nagyobbára kókuszdiófák takarják. Rajta kivül nagyobbak még Peros Banhos, az Eagle, az Egmont-szigetek stb. Első fölfedezőik portugallok voltak. Első tudományos átkutatójuk 1786. Blair kapitány volt. 1791. a franciák alapítottak rajtuk gyarmatot. A francia császárság idejében az angolok foglalták el és máig megtartották. Lakóik száma mintegy 800.
a Tüzföldhöz (l. o.) tartozó szigetcsoport a Déli-jegestengerben. Garcia Gonçalo de Nodal portugál hajós 1619. fedezte föl.
a Mascarenas-szigeteknek egyike, l. Rodriguez.
1. öböl Madagaszkár É-i végében az é. sz. 12° 13' 48" alatt; keskeny a bejárata, de beljebb széles és biztos kikötőül szolgál. - 2. Francia gyarmat az ugyanily nevü öbölnél, (1887) 4567 lak. Itt lakik a kormányzó, aki igazgatja Nosszi-Bét és Ste Marie-t is.
(lat.) a. m. a mai napon.