járási székhely Luxemburg nagyhercegségben a Sure v. Sauer balpartján, vasut mellett (1890) 3500 lak., fürészmalmokkal, posztó- és bőrkereskedéssel; régi, a IX. századból való templommal.
Ágost Frigyes Adiran, német pomologus, szül. Gladenbachban (Hessen) 1756 febr. 4., megh. 1839 ápr. 21. Giessenben és Strassburgban az orvosi pályára készült s azután szülőhelyén községi orvossá választották. 1790. Dietzre költözött s egyuttal a már akkor hires emsi fürdő orvosa lett. D.-t a pomologiához kiváló hajlam vonzotta, egyike volt kora legjobb gyümölcsismerőinek s a gyümölcsnemek általa megállapított rendszeres beosztása általános elismerésben részesült. Legfőbb művei: Versuch einer Beschreibung der in Deutschland gewöhnlichen Kernobstsorten (Frankfurt 1799-1819); Systematische Beschreibung der in Deutschland gewöhnlichen Kernobstsorten (Stuttgart u. Tübingen 1821-32); Systematisches Verzeichniss der vorzüglich in Deutschland vorhandenen Obstsorten (Frankfurt 1818). Tiszteletére nevezték el a körtefajták egyik legnemesebbikét, az általánosan ismert és kedvelt «Diel vajkörté»-jét.
Az elektromos szigetelő anyagokat, helyesebben mondva a rossz elektromos vezetőket, tekintettel azon szerepre, melyet az elektromos hatások közvetítésében játszanak, Faraday nyomán e közös név alá foglalják. A mult század vége felé Cavendish, s tőle függetlenül 1837. Faraday azt észlelte, hogy a két vagy több vezető test között észlelhető elektromos indukcióhatások nemcsak a vezetők relativ helyzetétől, azoknak méreteitől, felületüknek alakjától, hanem a vezetők között lévő s őket környező rossz vezetőanyagnak természetétől is függnek. Igy p. valamely elektromos kondenzátor vezetői között lévő V potenciálkülönbségnek létesítésére szükséges Q. töltés is változik, ha a vezetőket elkülönítő szigetelő anyag változik. Az e tárgy körül folytatott hosszas kisérletezés Faraday-t ama jogos következtetésre késztette, hogy az elektromos vezetők között létező erőhatások, indukciótünemények létesítésében a közbenső rossz vezetőanyagnak lényeges szerep jut. E felfogás szerint az elektromos jelenségek az elektromos vezetők között létező erő- és indukcióhatások, nem távolba hatások, hanem a vezetőket elkülönítő rossz vezető anyag bizonyos kényszerállapotának nyilvánulásai. E kényszerállapotot az indukció-vonalak irányában való huzás s az indukció-vonalakra merőleges nyomás jellemzi. A mai napig szerzett tapasztalatok teljesen igazolják Faraday e felfogását.
A vezetők között lévő rossz vezető kényszerállapotának létesítésére véges idő szükséges, miből az következik, hogy az elektromos indukcióhullámok, az u. n. elektromos távolba hatások véges sebességgel terjednek a rossz vezetőkben. E következtetést először Hertz Henrik igazolta hirneves kisérleteivel. 1888. A kényszerállapot fogalmából továbbá következik, hogy annak létesítésére munka végzése szükséges. Az egy vagy több elektromos vezetőből való elektromos rendszerek létesítésére, a vezetők töltésére szükséges energia e felfogás szerint a vezetőket környező medium készerállapotának létesítésére fordíttatik; az elektromos rendszer munkaképessége, helyzeti energiája nem egyéb, mint a rossz vezető médium készerállapotának létesítésére fordított s a médiumban fogalmazott munka. Az elektromos vezetők kölcsönhatásából származó mekanikai munka, a vezetők kisülésekor létesülő hőhatások a médiumban felhalmozott munkának nyilvánulásai, s egyenértéküek a médiumban felhalmozott munka egyidejüleg beálló csökkenésével. A médium kényszerállapotának létesítésére szükséges munka csak akkor nyerhető vissza teljesen hasznos munka alakjában, ha a kényszerállapot a médiumban elhelyezett vezetők között lévő elektromótoros erőkkel egyidejüleg tényleg megszünik.
A kisérleti tapasztalás tanítja, hogy ez eset nem létezik, s a kényszerállapot változásai nem követik teljesen a készerállapotot okozó tényezők változásait. A médiumok e tulajdonsága, az ugynevezett elektromos hysteresis azt eredményezi, hogy a vezetők között való elektromótoros erők periodikus változásai a médiumban való munkafogyasztást eredményeznek. E munka a médiumban hőenergiává alakul át, melynek hasznát nem vehetjük. A természetben létező, a gyakorlatban használt u. n. «szigetelő» anyagok nem tökéletes dielektrikumok, a tényleg létező dielektrikumokra ható elektromótoros erők ebben nem csak kényszerállapotot, hanem elektromos áramot is létesítenek. A D.-ok jóságának, használhatóságának gyakorlati szempontból való megitélésekor tekintettel kell lennünk a dielektrikum bizonyos vastagságu rétegének átütésére elegendő elektromótoros erőre. A D.-ok közt azt nevezzük legnagyobb szigetelő képességünek, amelynek vezetőképessége legcsekélyebb s egyuttal bizonyos vastagságu rétegben a legnagyobb elektromótoros erőnek ellentáll anélkül, hogy áttöretnék.
A különféle dielektrikumokból készült szigetelő lemezek átütésére elegendő elektromótoros erő a lemezen alkalmazott vezetők alakjától, nagyságától, a dielektrikumra nehezedő nyomástól, általában annak fizikai állapotától függ; idevonatkozó számadatoknak az említett tényezőkre vonatkozó adatok hiányában nincs értékük. (Bővebben lásd Hoor: Az elektromos kondenzátor és gyakorlati alkalmazása. M. Mérnök és Épít. Egyl. Közlönye 1893.).
Valamely elektromos kondenzátornak foganóssága (capacitas), a Q töltésnek a vezetők V potenciálkülönbségéhez való Q/V=C viszonya változik, ha - a kondenzátor méreteit változatlanul hagyva - a vezetők között lévő rossz vezetőket változtajuk. Valamely kondenzátor foganóssága k. b. 2-szeresre, 3-szorosra, 2,5-szeresre emelkedik, ha a vezetőket elkülönítő levegőt parafinnal, ricinus olajjal, v. tiszta ásványolajjal helyettesítjük. A tapasztalás arra tanít, hogy az ily módon nyert, 760 mm. nyomásu száraz levegőre vonatkoztatott relativ számértékek függetlenek a kisérlet alkalmával használt kondenzátorok alakjától, a fajsullyal, hővezető képességgel stb. együtt a testet jellemző adatokhoz tartoznak, s a test fizikai állapotával változnak. E relativ számokat az illető dielektrikumok D.-nak nevezik. L. Dielektrikum.
Jakab Timót, német festő, született Sachsenhausenban 1809., megh. Mm. Frankfurtban 1885. Egész 1842-ig Düsseldorfban működött, azután Frankfurtba költözött át. Genreképei számtalan reprodukcióban terjedtek el egész Németországban és a művész nevét nagyon népszerüvé tették; ilyenek: a Hesszeni falusi kovácsműhely, A falu borbélya, A falusi bucsu, Az ünnepi körmenet stb.
Hermann Sándor, német filologus s a berlini akadémia tagja, szül. Biebrichben 1848 máj. 18., 1882 óta berlini egyetemi tanár. Előbb Hamburgban s Berlinben gimnáziumi tanár volt. Munkái: Doxographi graeci (1879); Simplicii in Aristotelis physica commentarium (I., 1882); Sibyllinische Blätter (1890) és számos kisebb tanulmány. Ő szerkeszti Aristotelés görög magyarázatainak a berlini akadémia által kiadott gyüjteményét s társszerkesztője az Archiv f. Geschichte der Philosophie (1887 óta) c. jeles folyóiratnak.
(növ.), l. Szivbimbó.
80 km. hosszu mellékfolyója a Wesernek; Waldeckben a Pönön ered és a Twiste, Esse és Hoppke fölvétele után a Carlshafennél torkollik.
Antal, van, a keletindiai holland birtokok főkormányzója, szül. Euylenburgban 1593., megh. Bataviában 1645. Ifju korában Indiába ment, a hol rangban fokról-fokra emelkedett. 1631. mint tengernagy vezérelte az indiai flottát Hollandiába, a honnan mint főkormányzó tért vissza Indiába (1636.). Előnyös szerződést kötött Ternate főnökével s szerencsés háborut viselt Amboina főnöke ellen. Legfontosabb diadalát azonban a portugalok rovására aratta, kiktől a fontos Cejlont és Malakkát elhódította. Végül a Goa-ban székelő portugál alkirályt kényszerítette békére. Az ő érdeme, hogy a hollandiak Tongkingban is alapítottak kereskedelmi telepeket és D. indította utnak azt az expediciót, mely Taszmania szigetét fedezte fel, melyet nevéről Van Diemensland-nak neveztek el. A belkormányzásra is kiváló gondot fordított.
(lat.) a. m. elvesztettem a napot! Suetonius szerint (Titus élete, Cap. VIII.) Titus császár fölkiáltása, midőn egy este eszébe jutott, hogy aznap még senkivel sem tett jót.