János, svájci történetiró, szül. Berneckben 1842 március 20. Tanulmányait Zürich, Bonn és Páris egyetemein végezte s tudorrá avatták Zürichben. 1868. St. Gallen kerületi iskolájában a történelem tanára, 1874. a városi könyvtár (Vadiana) könyvtárnoka lett. Kiválóbb munkái: Untersuchungen zur röm. Kaisergeschichte (1 köt., kiadta Büdinger, Lipcse 1868); St. Gallens Anteil an den Burgunderkriegen (St. Gallen 1876); Müller-Friedberg, Lebensbild eines schweizerischen Staatsmannes (1884); Geschichte der schweizerischen Eidgenossenschaft (1 köt., Gotha 1887-1891).
természettudományi neveknél Dierbach János Henrik nevének rövidítése, aki szül. 1788 márc. 23., megh. Heidelbergában 1845 máj. 9., ahol a botanika tanára volt. Irt több, szakmájába tartozó munkát, ilyenek: Flora Heidelbergensis (Heidelb. 1819-20); Beiträge zu Deutschlands Flora (u. o. 1825-33).
(gör. diairésis) a. m. elválasztás: a nyelvtanban olyan magánhangzó.-csoportok elkülönített kiejtése, melyeket rendszerint együtt ejtenek. Jele az u. n. puncta diaereseos (görög szóval trema), vagyis két pont a második magánhangzó fölött, p. lat. aë, levegő, poëta, költő (mert különben igy olvasnák: ér, péta v. pőta).
A versben D.-nek nevezik a hosszabb sornak két félre való oszlását oly módon, hogy az első fél teljes ütemmel végződik; a D.-ben tehát nem a láb közepére esik a sor metszete, mint a ceruzában, hanem két versláb közé s a vers második fele, magában tekintve is, olyan ritmusu, mint az első. D. van p. e hatos jambusban:
Minden vonásomért || egy-egy ország a bér.
D. tulajdonkép ott lehetséges, ahol két ritmusi rend van összetéve egy sorba.
Ferenc, német kat. teologus, szül. 1811., megh. 1876 szept. 8. Előbb a speieri papnöveldében, később a bonni egyetemen (1843) teol. tanár. Nem annyira mély tudás, mint inkább világos előadás, szép nyelvezet, élénk szellem és elragadó kedélyesség által volt hosszabb ideig a német kat. tudósok egyik legünnepeltebbike. Élete vége felé beteges, hipokondrikus izgatottság vett erőt rajta; az ó-katolikus mozgalmakban is részt vett, de a csalhatatlansági dogmának a kihirdetés után magát készséggel alávetette.
falu Offenburg badeni kerületben, 1 km.-nyire a Rajnától, vasut mellett, 770 lak. 1703., 1705., 1799. itt keltek át a franciák a Rajnán; 1797 ápr. 20. pedig itt győzte le Moreau az osztrákokat.
Tourn. (növ., Weigela Thunb., Weigelia Pers., Wagneria Lamaire), a bodzafafélék Lonicera-nemüinek cserjéi 7 fajjal É.-Amerikában, Khinában és Japánban. Sok egyszerü szárat hajt, levele átellenes, hosszas v. elliptikus és fürészelt. A rokon Lonicerától tok- (nem bogyó) gyümölcse különbözteti meg. A D. Canadensis Willd. (Lonicera Diërvilla L.) 0,3-1 m. magas, tojásdad, kihegyezett levelekkel, fürtös, sárga, csöves, tölcséres, mélymetszetü virágokkal. Gyakori kerti diszcserje; cserjecsoportok szélére ültetik. É.-Amerikából ered. Ágait régen hugyindító és vértisztító orvosságnak használták. A kelet-ázsiai fajokat l. Weigelia.
latin állatnevek mellett Diesing Károly Móric, osztrák természettudós nevének rövidítése, aki különösen helmintologiával foglalkozott. Tőle való: Systema Helminthum (Bécs 1850-51).
(lat.) a. m. nap. A jogban időmeghatározás, azaz bizonyos időpontnak meghatározása, melynek bekövetkezéséhez köttetik a jogviszony. - A D. egyáltalán való bekövetkezése nem lehet kétséges, de kétséges lehet az, hogy a D. mikor fog bekövetkezni. Utóbbi esetben a D. dies incertus, ellenkező esetben dies certus. Az első tulajdonkép időbe öltöztetett feltétel, vagyis: D. incertus pro conditione habetur. Megkülönböztetik: D. a quo és D. ad quem aszerint, amint az ügylet határának kezdete, vagy annak megszünése tétetik attól függővé. P. lakásjognak engedélyezése mindaddig, mig az illető 24 éves korát eléri, ez D. ad quem, ellenben ha csak 24 éves korának elértével lép a lakás élvezetébe, ez D. ad quo, s minthogy bizonytalan, vajjon egyáltalán eléri-e, mert elébb meg is halhat, egyuttal D. incertus. Említendők még a D. cedit és D. venit kifejezések. Amaz azt jelenti, hogy megérkezett a nap, melyen valaki jogot szerez; emez azt, hogy elérkezett a nap, melyen az illető jogát érvényesítheti. A D. számításánál nem a természetes időszámítás (computatio naturalis), hanem a polgári időszámmítás (computatio civilis) irányadó, azaz nem a számítás percről percre (a momento ad momentum), hanem a naptári nap szerinti számítás (computatio ad dies). És pedig ugy, hogy a D. ad quem esetében (jogmegszünés esete) a napnak teljes lefolyása szükséges, a D. ad quo esetében, vagyis midőn valamely jog megszerzése függ a naptól, a napnak megkezdése már elegendő: D. inceptus pro completo habetur. Az egyházban D. absolutionis, zöldcsütörtök, mert akkor oldották föl az egyházi büntetések alól az embereket; D. adoratus, nagypéntek; D. cinerum hamvazószerda; D. consecrati, az Istennek szentelt napok, különösen a karácsonyi ünnepek; D. depositionis, valamely szent temetésének napja; D. felicissimus, husvét napja; D. florum, virágvasárnap; D. spiritus, Szentlélek ünnepe: pünkösd. D. fasti, nefasti, intercisi a. m. köznapok, ünnepnapok, félünnepnapok. D. non juridicus, Angliában oly nap, melyen a biróság tárgyalást nem tart; ellentéte a Dies juridicus.
(lat., szószerint a. m. fekete napok) volt a neve a régi rómaiaknál azoknak a napoknak, melyeken sem támadni, sem kárpótlást kivánni háboru idején nem volt szabad, népgyüléseket tartani tilos volt, szóval, amelyeken a régi rómaiak kezdeményezni olyasmit, ami balul üthetne ki s ami különben elhalasztható, óvakodtak. Hasonlók voltak tehát az angolok péntekjeihez. Ilyen D. számába ment minden Calendae (a hó 1-je), Nonae (5., ill. 7-ike) és Idus (13., ill. 15-ike) napjára következő nap. Ilyenkor nevük Dies postriduani (következő napok) is volt. D.-k voltak azonkivül egyes oly napok, melyek valamely a római államot ért nagy csapásnak voltak évforduló napjai. Ilyen volt p. a Cremera mellett vivott ütközet évfordulója, febr. 13.
von, svájci patricius-család, mely a XIV. században kereskedés utján meggazdagodván, megszerezte a D.-i uradalmat s ezen a réven a nemességet és bejutott Bern tanácsába. A D.-családból sok jeles államférfi és hadvezér származott. D. Miklós (1430-75) a burgundi zavarok alatt főembere volt XI. Lajos francia királynak s 1465 óta berni Schultheisz volt. Az ő befolyására foglalt állást a szövetség burgundi vakmerő Károly ellen.