l. Dies.
(lat. közmondás) a. m. nap tanul a naptól (azaz: mindennap okosabbak, tapasztaltabbak leszünk).
(franc., ejtsd: djez), a francia és olasz zene-nomenklaturában azt jelenti, amit a német s középeurópai zenevilágban a kereszt (#), amely fölebb emeli a hangjegyeket egy fél hanggal. Ut-D. tehát náluk azt jelenti, mint az utóbbiaknál cis; re-D. annyi mint dis.
(lat.). Ha a szerződésben a kötelem teljesítésére meghatározott idő ki van tüzve, a kötelem kellő időben teljesítése elmulasztásának, vagyis a késedelemnek (mora) törvényes következményei maguktól állanak be a teljesítésre való felszólítás, megintés (interpellatio) szüksége nélkül. Ezt fejezi ki ez a jogszabály, melynek szószerinti fordítása az, hogy: határnap int az ember helyett. Vannak azonban, kik ezt a jogszabályt feltétlenül el nem fogadják s a késedelem beálltához a felszólítást mindig vagy legalább akkor követelik, ha a szerződésben a felek annak ellenkezőjét ki nem kötötték. A francia jog p. ezt az utóbbi nézetet fogadta el.
(lat.) a. m. a harag napja; a magy. «Napja Isten haragjának» kezdetü egyházi ének, melynek szerzője legvalószinübben Celano városában (Abruzzok) született Tamás nevezetü ferencr. szerzetes (Thomas Celanus, megh. 1255 körül). Az egész költemény 19 háromsoros rimelő versből áll; az első 8 az utolsó itéletet festi fenséges egyszerüséggel, megrázóan; a 8-17. vers a büntudatos léleknek visszhangja a megelőző hatásokra; a 18-19. vers az egésznek befejezője, de eredete kétes. A költeménynek egész irodalma van; lefordítását a legkülönbözőbb nyelvekre igen sokan megkisérlették (ujabban a Religioban), anélkül, hogy annak egyszerüségét, mélységét, kenetteljességét, erejét visszaadni bárkinek is sikerült volna. A mise-könyvben, az u. n. halottas misében mint sequentia mmár itt-ott a XIV. sz.-ban előfordul, 1570. annak hivatalos kiadásába felvétetvén, az egész kat. egyházban általános lett. A költemény maga is zengzetes; annál megragadóbb az egyházi hivatalos korál-melódiája. Polifon-kompoziciók vannak róla: A. de Bruck (1536), Mozart- és Haydn-tól.
(lat.), l. Juppiter.
járási székhely Thurgau svájci kantonban, a Rajna partján (1888) 1841 lak., kártya- és bőrgyártással, esztergályos iparral, nagy marhavásárokkal. 1176. Kyburg-grófok alapították; 1264. a Habsburgokra szállt; 1460-1798. félig önálló köztársaság volt a svájci szövetség védelme alatt. 1799. franciák és oroszok, meg osztrákok több izben vivtak itt meg egymással. 1800. Moreau és Lecourbe itt keltek át a Rajnán Hohenlinden felé vezető utjokban.
járási székhely Brabant belga tartományban, 28 km.-nyire Louvaintól, a Zwart Water és Demer összefolyásánál, vasut mellett, (1890) 8218 lak., posztószövéssel, rézolvasztókkal, bőr- és sörgyártással; söre ismeretes. St.-Sulpice nevü gót plébánia templomában van Nassau-Orániai Fülöp (megh. 1618) siremléke.
Adolf Frigyes Vilmos, német pedagogus, szül. Siegenben 1790 okt. 20., meghalt Berlinben 1866 jul. 10. A gimnáziumi tanfolyamot szülővárosában végezte. Tizenhétéves korában Herbornba s onnan Tübingába ment az egyetemre. Először mérnök akart lenni s 1811. a mérnöki vizsgálatra készült, de az akkori háborus idő tervének megvalósításában megakadályozták. Tanító lett s 1812. Wormsban, 1813. Frankfurtban hivataloskodott, 1817. az elberfeldi latin iskolához nevezték ki, mig végre 1820. a meursi tanítóképző intézet élére jutott. Itt, a Rajna mellett kezdte meg reformátori munkásságát. Saját tapasztalatából ismerte a korabeli oktatásügy hiányosságát, irataiban nem egy helyt fakad ki az ellen az oktatás ellen, melyben ő maga is a gimnáziumban s az egyetemen részesült. Megtámadta a fennálló rendszert s Pestalozzi eszméit igyekezett minden ponton keresztülvinni. Az eddigi iskolázás nem gondolt a megértetéssel, előtte az emlékezet munkája volt minden. D. oly iskolát akart, mely a tanítványt érzékeinek szabad, öntudatos használatára képesítse s megtanítsa őt, hogy érdeklődjék minden iránt s maga lásson, eszméljen, akarjon s cselekedjék. 1832. Berlinbe ment s az ottani tanítóképző intézet igazgatását vette át. Szabadelvü nézetei összeütközésbe hozták a papsággal s a pietisztikus miniszteriummal. D. az iskolát a felvilágosodás, a vallási türelem otthonának tekintette, a reáliáknak abban nagy szerepet adott s a felügyeletet nem papokra, hanem szakférfiakra kivánta bizatni, mig a tanítói állást minden eszközzel emelni óhajtá. IV. Frigyes Vilmos kormánya ellenkezőleg nagyon is felvilágosultnak találta a Pestalozzi-iskolát, megszorította a reáliákat s a vallást tette az iskola középpontjává. D. ellenfelei oda vitték a dolgot, hogy őt 1847. szabadságolták s két év mulva végleg elbocsátották az államszolgálatból. De a tollat nem vehették ki kezéből s egyenesen neki köszönhették a németek, hogy az 1854. kibocsátott regulativeket visszavonták. 1858. országgyülési képviselő lett s még szélesebb körben küzdött az igazi népnevelés megvalósítása mellett. D. irói működését 1820. Elberfeldben kezdte meg: Über Erziehung überhaupt, und über Schulerziehung insbesondere s. munkájával. Irt azután egy csomó jó számtani, mértani s nyelvtani kézikönyvet. 1827. kezdte szerkeszteni a Rheinische Blättert, melynek szerkesztését D. halála után Wichard Lange vette át. 1835. adta ki: Wegweiser für deutsche Lehrer c. kétkötetes munkáját, mely maga egy egész irodalom. E könyvben nemcsak az általános módszertani elveket adja elő, de alkalmazza azokat az egyes tárgyak tanítására is. E mellett az akkori pedagógiai irodalmat is szakonként ismerteti. Egy másik munkája az 1835-1836. megjelent: Das pädagogische Deutschland, melyben egyes pedagógusok önéletrajzait közli. Igen nevezetes még Populäre Himmelskunde und astronomische Geographie c. 1840. kiadott munkája. Születése századik évfordulóját ezelőtt három esztendővel Németországban mindenfelé megünnepelte a tanítói világ.
(görög diáita, lat. diaeta) a. m. életrend, étkezés, étkezés rendje, étrend, ételrend, különösen mértéktartás; a mérsékelt életmód, melyre a betegeket s lábbadozókat fogják (a lat. dies-szel téve kapcsolatba); régente, nemcsak nálunk, hanem Olasz-, Spanyol-, Franciaországban is a. m. országgyülés; innen a Diétai Magyar Musa, amely cimmel Csokonai adott ki az 1790. pozsonyi országgyülés idején költői hetilapot (ebben jelent meg tőle Az 1741. diéta cimű kantáte), l. bővebben Csokonai, Napidij.