1. Frigyes Henrik, jeles német orientálista, D. Károly Frigyes Vilmos fia, született Berlinben 1821 jul. 6., 1850 óta berlini egyetemi tanár. 1847 óta ismételve bejárta a keletet, főleg Egyiptomot, Arábiát és Palesztinát. Rendkivül sokat irt, legnagyobbrészt kiváló értékü, részben az arab filologia terén korszakos munkákat s tanulmányokat. Főművei: Reisebilder aus dem Morgenland (1853), Alfijjah, carmen didacticum (1851, német fordítása 1853), Carmina Mutanabbii (1858), Chrestomathie ottomane (1854), thier u. Mensch, arab népmese (ford. 1858. eredeti 1879), Arabisch-deutsches Handwörterbuch zum Koran und Thier und Mensch (1881), Naturanschauung und Naturphilosophie der Araber im X. Jahrhundert (1861, 1876), Die Propädeutik der Araber (1868), Die Logik und Psychologie der Araber (1871), Die Lehre von der Weltseele (1873), Die Philosophie der Araber im X. Jahrhundert (1876-79, 2 köt.), Der Darwinismus im X. und XIX. Jahrhundert (1878), Die sogenannte Theologie des Aristoteles aus arabischen Handschriften (1882, ford. 1883).
2. D. Károly Frigyes Vilmos, német statisztikus és nemzetgazda, szül. Berlinben 1790 aug. 23., megh. u. o. mint a statisztikai hivatal igazgatója 1859 jul. 29. Munkái: Die Waldenser und ihre Verhältnisse zum brandenb.-preuss. Staat (Berlin, 1831); Geschichtliche und Statist. Nachrichten über die Universitäten im preuss. Staate (u. ott 1836); Statist. Übersicht der wichtigsten Gegenstände des Verkehrs und Verbrauchs im preuss. Staate und im deutschen Zollverbande (u. o. 1838); Der Volkswohlstand im preuss. Staate (ugyanott 1846); Tabellen und Nachrichten über den preuss. Staat (1851). D. 1847 óta tagja volt a berlini akadémiának is.
(gör.-lat.), a helyes életrendtan. A higiénében az egészséges embert illető legcélszerübb magatartás, az orvostanban pedig az egyes betegségeknek leginkább megfelelő életmód. Minthogy az egészséges ember a diétának nem igen szeret hódolni, főleg az étrend bizonyos irányu megszorítását értjük alatta, sőt egyesek a teljes diétát azonosnak mondják a koplalással. A D. főfeladata meghatározni, hogy az egyes betegségekben milyen táplálék a legcélszerübb; igy a cukorbetegeknek főleg hust, a lázasoknak tejet adunk, a hugysavas hajlandóságnál inkább növényi táplálék van javalva. Viszont megszorítjuk a táplálékot gyomorbajoknál, mig némely betegségeknél lehetőleg sok táplálékot adunk. Egynehány gyógyítómód is van a D.-ra alapítva, ilyenek az elhájosodás ellen való kurák, a Schroth-féle száraz kúra, a vegetarianizmus, a szöllő, savó, tej és kumisz gyógyító módok. A D. körébe tartozik még testi és szellemi működések szabályozása is; szellemi diéta a tartózkodás a szellemi munkától. V. ö. Bauer, Über die Ernährung d. Kranken, und diätetische Heilmethoden; Dujardin-Beaumetz: L'hygiene alimentaire 1889. D. nevelési szempontból, l. Testi nevelés.
a német hősmonda két alakja: 1. Öreg Diether, Amelung király legidősebb fia, Ermanarich és Dietmar testvére, aki atyja birtokaiból Breischot s a bajor földet kapja. Három fia volt, a Harlungok (l. o.), kiknek tragikus halálát a költők sokszor földolgozták. - 2. Ifju Diether, Dietmar király fia, Berni Detre testvéröccse, Hildebrand neveltje. Midőn Ermanarich Detrét elüzi, D. is a hunokhoz megy vele, hol Etzel nejének, Helche királynőnek kiváló kedveltje lesz. Etzel fiait (Erp és Ortwin) magával viszi a ravennai ütközetbe, miután megigérte anyjuknak, hogy vagy élve hozza vissza őket, vagy maga is elesik. A skandináv Thirdrekssaga szerint Wittich agyonüti a két ifjut, mire D. Wittichet dühösen megtámadja s maga is elvérzik. A német hagyomány szerint megtiltotta Detre a D. őrizetére bizott fiuknak, hogy a várost elhagyják s a csatában részt vegyenek. Az ifjak azonban mégis kilovagolnak a sikra, eltévednek s Ravenna alá kerülnek, hol Wittich őket agyonüti. Etzel fiainak halála a Rabenschlacht cimü XIII. századi német költeménynek legszebb epizódja. Végre a Dietrichs Flucht c. XIII. századi német költemény szerint D. nem is ment Ravenna alá, hanem visszamaradt Etzel udvarában, s utóbb részt vesz azokban a győzelmes harcokban, melyekkel Detre elveszített országait visszahódítja.
Isenburgi, mainzi érsek és választófejedelem, szül. 1412. Szenvedélyes, erőszakos, becsvágyó férfiu, ki nagyratörő terveinek kivitelében az eszközökben nem volt válogatós s majd a pápával, majd a császárral, majd a szomszéd fejedelmekkel jött meghasonlásba, mely azután véres, pusztító háboruzásba keverte. Az érseki székről 1461. elmozdították, de 1475. ujra megválasztották és kormányzásának ez a második korszaka egyházra és államra nézve áldásos volt. Mainzban egyetemet alapított s annak fölvirágoztatására alapítványok és privilegiumok által sokat tett. A háboruk által okozott károkat tartományában pótolni, a szerzetesek fegyelmét javítani, a világi klérus egyházi szellemét fejleszteni, ezek voltak 1482. bekövetkezett haláláig buzgó törekvései. Ő használta legelőször a könyvnyomtatást diplomáciai célokra (1462). V. ö. Schaab, Gesch. d. Erfind. d. Buchdruckerkunst zu Mainz; Schwarz, Diether v. Lenburg. 2 köt., Mainz 1789-1890; K. Menzel, Diether v. Lenburg, Erlangen 1867. (Kirchenlex. III. k., 1742. l. II. kiad.).
község Zürich svájci kantonban, a Limmat és vasut mellett, (1888) 1923 lak. 1799 szept. 27. itt győzte le Massena az oroszokat.
l. Bután.
l. Acetál.
rendesen Stájer Dietleib, a német hősmondában Berni Dtre tizenkét leventéjének egyike; a skandináv Thidrekssaga szerint Biterolf dán hős fia; a Biterolf und Dietleib c. XIII. századi német költemény szerint Biterolf toleti (toledoi) király és Dietlinde fia. Midőn ifjuvá felnőtt, titokban elhagyja anyját, hogy atyját fölkeresse, aki már évek előtt Etzel hún királynak udvarába ment. Utközben Gunther király Hagentől nevét kérdezteti, de D. megtagadja a választ, mire harc támad, melyben Gunthert, Gernotot s Hagent megsebesíti; később, egy lengyelországi hadjárat alkalmával, Etzel emberei közé kerül s a csata zajában akkor ég föl nem ismert atyjával tüz össze. Iszonyu harc után fölismerik egymást, mire Gunther ellen indulnak, kit D. Worms alatt legyőz. Akkor kapja Etzel királytól Stájerországot. A Dietrichs Flucht c. költeményben is nagy szerepet játszik D. E szerint résztvett a ravennai ütközetben és a Ravenna alá küldött sereg fővezére volt, midőn Detre másodizben indult országának elfoglalására. - D. alakja és szerepe alig gyökerezik az eleven hagyományban; főleg a Biterolf und Dietleib c. költemény, ugy látszik, nem egyéb, mint vándordalnokok önkényes tákolmánya, melynek csak igen csekély mondai alapja van. V. ö. Heinrich Gusztáv, Etzelburg és a magyar húnmonda, 1871. L. még Biterolf és Diether.
(Thietmar), 1. a német hősmondában Amelung király fia, Berni Detre (l. o.) és Diether (l. o.) atyja. A reá vonatkozó adatok nem elég világosak. Az egyik hagyomány szerint atyjától Lampartent (Lombardiát) kapta és Desen király leányát vette nőül: a skandináv Thidrekssaga szerint Sámson király törvénytelen fia, Bern ura és Elzung Rajnai fejedelem leányának, Odiliának férje.
2. D. von Aist, néme minnedalos, egy osztrák nemes család (Agast, Agist, Aist) sarja. Ried és Wartberg közt Felső-Ausztriában még ma is van egy Altist nevü hegy; talán ezen feküdt a család vára. Ausztriai és salzburgi oklevelekben 1143 és 1170 közt szerepel. Fönmaradt költeményei részben népies alakuak és szellemüek, benső és mély érzés kifejezései; a rimm helyét még gyakran az asszonánc foglalja el; egy másik részök sokkal művészibb jellegü s ezek már magukon hordják a francia lyra s a lovagi szellem hatását; ezek valószinüleg egy ifjabb hasonnevü költő művei. V. ö. Lachmann-féle Minnesangs Frühling (4. kiad. 1890).
3. D. merseburgi püspök és krónikás, l. Thietmar.
Ignác, ügyvéd, orsz. képviselő, szül. Pécsett 1830 körül, megh. u. o. 1892 ápr. 15. Már fiatal korában igen tekintélyes ügyvéd volt szülővárosában s ez uton nagy vagyonra tett szert. 1867. a pécsváradi kerületben ellenzéki programmal képviselővé választották s az országgyülésen tudományos és éles politikai beszédeivel figyelmet keltett. Sokat irt hazai és külföldi lapokba, de a képiselőházból kimaradván, sorsa egyszerre nagyot fordult, irótollát letette, ügyvédi irodáját elhanyagolta s végre végkép elzüllött; értelme elhomályosult, nagy vagyona elpusztult és koldulva járt Pécs utcáin, ugy került a szegények házába, hol életét be is végezte. Munkái: Vitás kérdések a végrendeletről (Pécs 1864); Magyar igazságügyi törvényhozás (u. o. 1867); Általános magánjogi törvénykönyv tervezete ((Bpest 1871); Illik-e a katolikus papnak bankárkodni ? Törvényjavaslat az 1868: LIV. t.-cben foglalt törvénykezési rendtartás módosításáról (u. o. 1873); Politikai pártok Magyarországon (u. o. 1874); Miképen kell megalkotni a magyar büntető törvénykönyvet ? (u. o. 1876); Bosznia. Jogvélemény I. füzet (u. o. 1879). Szerkesztette a Negyvennyolcas Balpárt c. politikai napilapot 1869. Pécsett, de abból csak az első szám jelent meg.