1. Ádám, német botanikus, szül. Ziegenhainban 1711 nov. 1., megh. u. o. 1782 jul. 100. Közönséges pórember volt, de a növények gyüjtése és vizsgálata nyomán olyan hirre vergődött, hogy még Linné is levelezésbe bocsátkozott vele. - Unokája, D. Frigyes Gottlieb, szül. u. o. 1768 márc. 9., megh. Eisenachban 1850 jan. 2. Eleinte Weimarban főkertész, később Eisenachban és Wilhelmsthalban kertigazgató volt. Munkái: Ökonomisch-botanisches Gartenjournal (Eisenach 1795-1804, 6 köt.); Lexikon der Gärtnerei und Botanik (Berl. 1802-10, 10 köt.; 2. kiad. 1820-21; pótlék 10 köt., 1815-21; uj pótlék 10 köt., Ulm 1825-40).
2. D. Antal, német festő, szül. Meissenben 1833. Művei: Habsburgi Rudolf, cseh Ottokár holtteste mellett; Faust Gretchennél a börtönben; Jelenetek Nagy Ottó életéből; a drezdai Kreutzschule auláját történeti falfestményekkel diszítette (1868-1872). Nagyobb fogásu freskója Zittauban a Johanneumban: Pál prédikálása az athéni areopagban.
3. D. Albert Herman, német zeneszerző, szül. Meissenben 1829 aug. 28.-án. - 1861 óta oldenburgi udvari karnagy. Németország egyik legtehetségesebb lirikus zenésze s D.-moll szimfoniája az ujabb kar-zene egyik legkiválóbb darabja. Irt dalokat, nyitányokat, Robin Hood c. operát, vmint több karéneket, hegedü- és kis-bőgő koncerteket stb.
4. D. Dávid, a jenai egyetem növénygyüjteményének őre, szül. Ziegenhainban 1800. Egész sereg rézmetszetes botanikai munkájáról nevezetes. Ilyenek: Deutschlands Giftpflanzen (Jena 1826); Forstflora (u. o. 1828-33, 6. kiad. Drezda 1884); Flora universalis 4760 szines képpel, 476 füz. (Jena 1831-56; uj sorozat Lipcse 1849-1855; uj series Jena 1861 stb.); Deutschlands Flora (u. o. 1833-51. 5 kötet, 1150 táblával); Synopsis plantarum etc. (Weimar 1839-1952, 5 kötet); Deutschlands ökonomische Flora (u. o. 1841-43, 3 kötet); Encyklopädie der Pflanzen (Jena 1841-1855, 2 köt.).
5. D. (Dietrici) Keresztély Vilmos Ernő, német festő és rézmetsző, szül. Weimarban 1712 okt. 30., megh. Drezdában 1774 ápr. 24. Műveit gyakran összetévesztették Rembrandt, Ostades, Watteau és mások képeivel, jóllehet azok tökéletességét el nem érte. Legjobban sikerültek neki a tájképek. Olaszországi utja után a drezdai művészeti akadémia tanárává nevezték ki. A drezdai képtárban 51 festmény van tőle, tanulmányrajzai, vázlatai Lipcsében 1810. jelentek meg összegyüjtve 5 füzetben. A rézmetszésben sokkal nagyobb érdemeket szerzett mint a festészetben. Rézmetszetei száma körülbelül 200. Halála után örökösei 82 metszetét Oeuvres de C. W. E. D. c. alatt adták ki.
6. D. Veit, a reformáció előmozdítója, született Nürnbergben 1506 dec. 8., megh. 1549 márc. 24. 1527-30 Luther amanuensisa volt, 1536. szülővárosában prdeikátor s ilyen minőségben irta alá a schmalkaldi cikkelyeket. 1542. nehány felső pfalzi hivatalban keresztül vitte a reformációt. Vitái után Zwingli hivének tartották, de Agendbüchlein für die Pfarherren auf dem Land c. munkája egészen Lutheri szellemü. Melanchtonnal élénk levelezést folytatott s ennek három munkáját német nyelven adta ki.
7. D., niemi, l. Niem.
8. D., l. Detre.
középkori német költemény a Detre-monda köréből, l. Dietrich und seine Gesellen.
középkori német költemény a Detre-monda köréből, l. Dietrich und seine Gesellen.
(v. Dietrichs Ahnen und Flucht), középkori német költemény a Detre-monda köréből, Madarász Hebrik osztrák vándordalnoknak 1290 körül irt műve. Tárgya: Ermanarich római király, aki legbizalmasabb emberének, Sibichnek, gaz tanácsára, egyik tetvérének, Diethernek fiait már megölte, most, ugyancsak Sibich unszolására, másik testvérének, Dietmarnak fiát, Detrét is el akarja fogni, de nem ér vele célt. Utóbb elfogja Detre embereit, csupán Stájer Dietleib menekül és értesíti Detrét a történtekről. Ez elfogott társainak kiszabadításáért odaadja mindenét és Hunországba megy számüzetésbe. Innen nagy sereggel indul nagybátyja ellen, kit Mailand alatt legyőz s országából kiüz. Most visszatér Etzel udvarába s nőül veszi Etzel nejének, Helche királynénak Herrat nevü nővérét. De Raben (Ravenna) városa Wittich árulása következtében ismét Ermanarich hatalmába kerül, miért is Detre uj sereggel indul nagybátyja ellen s legyőzi őt a ravennai ütközetben, mire győztesen bevonul Mailandba. A költemény rövid rimpárokban van irva s ugy költői, mint mondatörténeti szempontból csekély értékü; de csatarajzai elevenek és szemléletesek. Legjobban kiadta Martin (Deutsches Heldenbuch, II., 1866).
Henrik, dán műtörténeti iró és tanár, szül. 1834 jan. 1. Jelentékeny nevet vivott ki magának mint műtörténész és az irodalomtörténet szakembere. 1875 óta a krisztianiai egyetemen a műtörténelem tanára. Művei közül nevezetesebbek: Indledning i Studiet af sveriges Literatur i vort Aarhundrede (1862); Omrids af den norske Poesies Historie (1866-69); Fra Kunsten's verden (1884). Irt több szindarabot, valamint sok értekezést svéd, norvég és német nyelven.
régi bárói, később grófi és a XVII. sz.-tól fogva főágában hercegi család. Karinthiából származik s neve egy 1003 jan. 7. kelt oklevélben fordul elő először. A XII. sz.-ban mint a bambergi püspökség hübérese szerepel s Alsó-Ausztriában, Morva- és Csehországban is voltak birtokai. E család a XV. sz. végén két ágra szakadt, t. i. a weichselstätt-rubinsteini és a hollenburg-finkensteini ágra. Az első megint régibb és ifjabb ágra oszlott s 1859., illetőleg 1861. kihalt. A hollenbrug-finkensteini ág szintén több mellékágra oszlott: az ifjabb, vagy nikolsburgi ág 1769. nyert hercegi cimet, mig az idősebbik ág örökség után előbb a Proskau, 1802. pedig a Leslie gróf cimet kapta, ugy hogy ez az ág azóta a D.-Proskau-Leslie cimet viseli. Midőn 1864. a nikolsburgi ág is kihalt, a D.-Nikolsburg hercegi cim a császár engedelmével 1869. Mensdorff-Pouilly grófra, D. József herceg vejére szállott. V. ö. Rerum gestarum gentis Dietrichsteinianae (Olmütz 1621); Benedikt, Die Fürsten von D. (Schriften d. Historischen Vereins für Innerösterreich, Graz 1848); Feyfar, Die erlauchten Herren auf Nikolsburg (Bécs 1879). L. továbbá a Karinthiáról szóló munkákat.
1. D. Ádám, született Grazban 1527 október 7., meghalt 1590 február 5-én. Kora ifjuságában jutott I. Ferdinánd császár udvarába és 1548. Miksa főhercegnek lett pohárnoka. Közreműködött a passaui és ágostai béke megkötésében s mint II. Miksának követe, minden lehetőt megtett, hogy a pápát, V. Piust (1561) arra birja, engedné meg az urvacsorának mindkét szin alatt való kiszolgáltatását és szüntesse meg a Celibatust és a máltai lovagok fogadalmát. Törekvése azonban kárba veszett. Sikeresebben működött 1563 óta II. Fülöp spanyol királynál, ki az osztrák rendeknek engedélyezett szabad vallásgyakorlat és a németalföldi lázadások miatt neheztelt Miksa császárra. D. nem nyugodott, mig a rokonokat ki nem békíté egymással. Don Carlosra (l. o.) vonatkozó följegyzései történeti fontosságuak. 1572. megvette a nikolsburgi uradalmat, melyet a Liechtenstein család 1560. hatvanezer cseh tallérért Kerecsényi László gazdag magyar földesurnak adott volt el. Ugyanabban az évben mint császári biztos a pozsonyi magyar országgyülésen azon fáradozott, hogy a rendeket növendékének, II. Rudolfnak megkoronáztatására rávegye. Utolsó éveit Nikolsburg várában tudományos foglalkozással töltötte.
2. D. Ferenc herceg, olmützi érsek-biboros, született Madridban 1570 augusztus 22., meghalt Brünnben 1636 szeptemb. 19. Tanulmányait Bécsben, Prágában és 1588 óta Rómában, a Collegium germanicum-ban végezte. 1591. olmützi kanonok, 1599 máj. 3. biboros és 23 nappal reá, a pápa kivánságára s a kanonokok ellenszegülése dacára, olmützi érsek lett. Tehetség, nagyravágyás és szivós kitartás nemsokára a katolikus párt s az ellenreformáció lelkévé tették s különösen a morvaországi protestánsokkal éreztette ellenszenvét és haragját. Mint hadvezér is szerencsét próbált. Midőn Bocskai előhada (1605) Morvaország széleit háborgatta, D. lovashad élén Szakolca magyar határszéli várost kerítette hatalmába. Vallásos buzgóságáért II. Rudolf annyira megkedvelte, hogy Morvaország kapitányává és a titkos tanács elnökévé nevezte ki (1607). Midőn a Habsburg-házban kitört a testvérharc s Rudolf kénytelenségből Mátyás javára Morvaországról, Ausztriáról és Morváról lemondott (1608), D. oly ügyesen vitte a közbenjáró szerepét, hogy uj urának kegyeit is megnyerte. Midőn 1618. a csehek felkeltek, az alkotmányos és protestáns párt által gyülölt biborosnak Nikolsburgba s onnan Bécsbe kellett menekülnie. De a császári hadaknak a Fehér hegyen (1620 nov. 8.) kivivott győzedelmével D. nemcsak méltóságát és birtokait kapta vissza, hanem Morvaország kormányzójává, illetőleg helytartójává, csász. főbiztossá és főkamarássá is kinevezték. Morvaországban vasszigorral vitte keresztül a protestánsok leigázását és erőszakos megtérítését. A Nikolsburgban a császár és Bethlen Gábor között kötött békealkudozásokban is részt vett. 1624. a császár birodalmi herceggé tette, 1635. Protector Germaniae cimmel ruházta fel, 1636. pedig osztrák császári helytartójává nevezte ki. Nagy költséggel gyüjtött nikolsburgi könyvtárát a svédek pusztították el 1645. V. ö. Voigt, Leben des Fürsten und Kardinals von D. (Lipcse 1792); Korrespondenz mit dem Hofkriegsrathspraesidenten Collalto 1623-30-ból (kiadta Trampler, Bécs 1873).
3. D. Ferenc József herceg, szül. 1767 ápr. 28., megh. 1854 jul. 10. Az osztrák hadseregben szolgált s 1800. Moreauval a parsdorfi fegyverszünetet kötötte. 1809. Ferenc főherceg, a későbbi modenai hercegnek főudvarmestere volt s azután, a bécsi békéig, mint udvari biztos működött Galiciának az ellenség által megszállott részeiben; egyuttal birta azt a nagy hitbizományt, melyet az osztrák hollenburgi ágból származó Gundakar herceg, a császárnak beleegyezésével 1690. az ifj. nikolsburgi ágnak hagyományozott.
4. D. Móric József János, született Bécsben 1775 február 19., meghalt 1864 augusztus 27. Osztrák szolgálatba lépett és Nápolyban 1798. Mack tábornokkal együtt francia fogságba került. 1815-31-ig a reichstadti herceg nevelője, azután pedig a bécsi udvari szinház és a császári könyvtár igazgatója volt. 1845. főkamarássá tették, 1848. nyugalomba vonult. Fia, József Móric, aki 1801 jul. 4. szül., még apja életében, 1852. meghalt. Ő volt az ősrégi nemzetség utolsó sarja. 1821-48. mint osztrák követ működött a nápolyi, párisi és londoni udvarnál. V. ö. Weidmann, Moritz Graf v. D., sein Leben und Wirken, aus seinen hinterlassenen Papieren dargestellt (Bécs 1867).
5. D. Pongrác, ki 1483. hősiesen védelmezte ősi várát Hunyadi Mátyás győzedelmes hadserege ellen. De végre kénytelen volt a várat bizonyos feltételek alapján a magyaroknak átadni, kik azt lerombolták. I. Miksa császár örökös pohárnokká nevezte ki Karinthiában 1506. Megh. 1508 szeptember 4.
6. D. Zsigmond, született 1484-ben, meghalt Finkensteinban 1533 május 19. Korán került I. Miksa udvarába (kit a hagyomány atyjának is nevez), aki a daliás leventét rendkivül megkedvelte. Harcolt Velence (1514) és a lázongó pórok (1515-16) ellen; 1525. Ény. Stájerországban termett, hol Schladmingot kerítette hatalmába, azonban a föllázadt pórok kezébe került, kik Werfenbe vitték, honnan csak hű zsoldosai szabadították ki. Fiaival a hollenburgi család két ágra szakadt: a) Zsigmond György, ai protestáns vallásra tért át, megalapítá az osztrák ágat, mely 1651. birodalmi grófságra, 1684. pedig birodalmi hercegségre emeltetett, s melynek férfiága 1826. halt ki; b) Ádám pedig megalapítá a nikolsburgi hercegi ágat.
grófi család, l. Mensdorff-Poully.
(e cimekkel is: Dietrichs Drachenkämpfe, Dietrichs erste Ausfahrt, Virginal), a német hősmonda köréből vett történeteknek költői földolgozása. Tárgya: a fiatal Berni Detre első kalandjai. Detre az ősz Hildebranddal kalandokra indul és kiszabadítja Virginal tiroli királynőt, kit Orkise pogány hős ostromol, mire a hegyek közt lakó óriásokat és sárkányokat legyőzi. E diadalokra tornajátékok és ünnepélyek következnek, melyeknek terjedelmes leirásával a költői szempontból gyenge, de mondatörténeti értékét tekintve sem kiváló munka végződik. Legjobb kiadása Zupitzatól (Deutsches Heldenbuch V., 1870).
(Dietzsch), nürnbergi művész-család a XVIII. sz.-ban. A család feje D. János Izrael volt (1618-1754). Hat fia és négy leánya majdnem mind festett, a fiuk különösen tájképeket. D. János Kristóftól (1710-1769) a schwerini képtárban 15 kép van. Leghiresebb volt ennek két leánya, kik kisebb természeti tágyakat vizfestékkel tudtak készíteni. D. Borbála Regina (1706-1783) virágokat és madarakat festett, melyek rendkivüli keletnek örvendettek. D. Margit Borbála (1726-1795) hasonló tárgyakat festett és igen ügyesen tudott rézbe is metszeni.
Rudolf, német filologus és történetiró, szül. Mylauban 1814 márc. 16., megh. Grimmában 1875 dec. 29., hol 1840 óta tanár, 1866 óta igazgató volt. Filológiai munkái közül legjobb Sallustius-kiadása (1843-46, 2 köt., 1859), történeti művei közül: Lehrbuch der Geschichte (1847-51, 3 köt., a források idézésével), melyből iskola-könyvet (Grundriss, 1854 3 köt.) is készített. 1848-62. a jeles Jahrbücher für Philologie und Pädagogik egyik szerkesztője volt.