(Dietz), járási székhely Wiesbaden porosz kerületben a Lahn mindét partján, vasut mellett, (1890) 4602 lak., márványcsiszolással, mészégetéssel, malmokkal és gyümölcstermeléssel, többféle iskolával. Közelében van az 1676. épített Oranienstein nevü kastély, amely most kadetiskola.
1. Frigyes Keresztély, a rom. filologia megalapítója, szül. Giessenben 1794 márc. 15., megh. Bonnban 1876 máj. 29., hol 1822 óta egyetemi magán-, 1830 óta rendes tanár volt. Eredetileg klassz.-filologus volt; 1813. résztvett mint önkéntes a Franciaország elleni szabadságharcokban. Tanári és irodalmi munkássága egyaránt kitünő volt; ő alapította meg a román filologiát mint tudományt s nevelt e szaknak számos kitünő német és francia munkást. Műveit legnagyobbrészt lefordították franciára is. Főbb munkái: Altspanische Romanzen (1821); Über die Minnehöfe (1825); Die Poesie der Troubadours (1826, 1883) és Leben und Werke der Troubadours (1829, 1882), a provençal-irodalom történetének első tudományos, alapvető tárgyalása; Grammatik der romanischen Sprachen (1836-38, 3 köt., 4. kiad. 1876, angolul 1862, franc. 1872), Etymologisches Wörterbuch der romanischen Sprachen (1853, 2 köt., 4. kiad. 1878), melyhez Jarnik indexet készített (1878); Altromanische Sprachdenkmale (1846); Die erste portugiesische Kunst- und Hofpoesie (1863); Altromanische Glossare (1865); Romanische Wortschöpfung (1875); Kleinere Arbeiten (halála után kiadta Breymann, 1883). Számos tanítványai Diez-alapítványt létesítettek a román filologia számára. V. ö. Sachs, D. und die romanische Philologie (1878); Breymann, D., Sein Leben und seine Werke (1878); Stengel, Erinnerungsworte von D. (1883).
2. D. Katalin, német költőnő, szül. Netphen faluban 1810 dec. 2., meghalt u. o. 1882 jan. 22. Költői tehetség, melynek főleg epikai dolgozatai méltán tetszést arattak, bár sokszor tulságos tért enged ezekben is a lirai és reflektáló elemnek. Legsikerültebbek: Die heil. Elisabeth v. Ungarn (1845); Dichtungen nach dem ersten Testament (1852); Joseph (1855); Agnes Bernauer (1857); Biblische Frauen (1864, szonettek); Frühlingsmärchen (1851, próza); Onkel Martin, elbeszélés (2. kiad. 1879); Edith, regény (1867, 2 köt.); Heines erste Liebe, regény (1870); Jepthas Opfer, dráma (1874); Frithjof (1879).
3. D. Robert, német szobrász, szül. Pöszneckben 1844 ápr. 20. Művei: Oberon és Titania (a drezdai udvari szinházban); a Breymann által megkezdett emlék az 1881. Braunschweigban elesettek számmára; tiz német tudós portrait-szobra a straszburgi egyetemi épületben; két monumentális kut a drezdai Albert-téren. - D. 1891 óta a drezdai művészeti akadémia tanára.
4. D. Vilmos, német festő, szül. Bayreuthban 1849 jan. 17. 1872 óta a müncheni művészeti akadémia tanára. A nyilvánosság előtt Schiller harmincéves háborujának illusztrálásával lépett fel, majd a Fliegende Blätterbe, és Hesekielnek Vom Grafen Bismarck c. munkájához készített illusztrációkat. Megemlítjük következő műveit: Utazó társaság egy faluban a XVII. században (1874); Markotányosné (1876); Két lovas egy csapszék előtt (1879); Erdei ünnep (1880); A pásztorok imádása (1883); Bucsujárás (1885); Pihenő földmivesek (1886); Egy utazó kocsi megtámadása (1888); Epizódok a harmincéves háboruból (1889). Aquarellben is sikerrel próbálkozott.
5. D., bünbocsátójegyárus, l. Tezel.
folyó Németalföldön, l. Dommel.
1. Károly Emil, német vadászati iró, szül. Irmelshausenben 1779 dec. 8., megh. Schwebheimban 1860 aug. 22. Erdész volt Kleinwallstadtban. Főmunkája: Erfarhungen aus dem Gebiete der Niederjagd (Offenbach 1849; 6-ik kiad. Berlin 1887, Bosch átdolgozásában.
2. D. János, l. Tezel.
(gör.) a. m. széjjelválasztott, reorikai alakzat, az antezeugmenon (l. o.) ellentéte, midőn t. i. az egymásra következő és egymásnak megfelelő mondatok alanyai mindegyikének megvan a maga igeállítmánya, p.: Szél zendül az erdőn, Ott leskel a hold, Ide künn hideg éj sziszeg aztán (Arany).
1. (ifj. III. Detre), türingiai gróf, elkorcsosodott Albrechtnek, és Margitnak, II. Frigyes császár leányának fia, szül. 1260 körül, megh. Lipcsében 1307. valószinüleg dec. 10. Frigyes öccsével együtt, nagybátyjának, landsbergi Detrének udvarában nevelkedett, ahová édes anyja, két gyermekével együtt 1270. visszavonult, miután férje Eisenberg Kunigundával kezdett szerelmi viszonyt. Midőn D. felnőtt, előbb az u. n. Pleiszner vidéket, Fényes Henrik halála után pedig Lusáciát is megkapta. Ez időtájt villongásban élt atyjával, mivel ez Kunigundától született fiát, Apitzot, előnyökben részesítette. Nagybátyjának, Tutta Frigyesnek halála után az Osterland is D.-ra szállott (1291). A kapzsi Nassaui Adolf király ugyan azon fáradozott, hogy Türingiát D.-tól elhódítsa, de a király bukása után D. visszafoglalta örökét. Midőn I. Albrecht király elődjének jogigényeit megujította, ujból háborura került a dolog, amelyben D., Frigyes testvérétől támogatva, a király hadát Lucka mellett, Altenburg közelében csufosan leverte (1307 máj. 31.) D. emlékszobra, melyet Rietschel (1841) Szász Frigyes Ágost rendeletére készített, a lipcsei Szt.-Pál nevü templomban áll.
2. D. János Ágost, német iró, szül. Gazen faluban 1805 szeptember 1., meghalt Chemnitzben 1869 julius 25. Eredetileg orvosnak készült, de csakhamar egészen az irodalomnak élt. Sokat fordított, költői s tudományos műveket, angolból s franciából. Eredeti dolgozatai közül legismertebbek, de nem igen megbizhatók, a Goethe és Schillerre vonatkozók: Aus Weimars Glanzzeit (1855); Goethe und die lustige Zeit in Weimar (1857); Goethe-Schiller-Museum (1858); Weimar-Album (1860); Schillers Denkwürdigkeiten (1862); Goethes Liebschaften (1868). Van két regénye is: Leichtes Blut (1864, 3 köt.) és Frauenschuld (1866, 2 köt.).
(ásv.), nem egyéb mint margarit az urali smaragd-bányákból.
(diphenyl). A poli benzol-vegyületek (l. benzol származékok) közé tartozó szénhidrogén, két fenil (C6H5) gyök vegyületének tekintendő, tehát képlete C6H5C6H5. Képződik, ha benzol gőzeit vörös izzó csövön átvezetjük. A kőszén-kátránynak a 250° körül átdesztilláló részében is kimutatták. Tisztán előállítva szintelen, kristályos lemezekből áll; o. p. 70,5°, f. p. 254°. Nagyszámu származékai ismeretesek, melyek közül e helyen csupán a diamidofenilt v. benzidint C12H8 (NH2) említjük.
(diphenylamin), (C6H5)2NH. Az aromás vegyületek közé tartozó szénvegyület, amely a sósavas anilin és anilin elegyének 240°-ra való felhevítése utján készül. Tiszta állapotban előállítva nem kellemetlen szagu, szintelen kristályokból áll. O. p. 54°; f. p. 310°. Vizben ugyszólván oldhatatlan, borszesz és éterben oldódik. Erős savakkal sószerü vegyületeket képez, melyek azonban a viztől elbomlanak. Sok származéka ismeretes; gyönyörü narancs sárga, kék és ibolyaszinü festékek készítéséhez használják. A kémikus a salétromsav felismerésére használja; ugyanis ha tömény kénsavban feloldott D.-t legcsekélyebb mennyiségü nitrát oldattal hozunk össze, intenziv kék szineződés áll elő.
Szép kékszinü kátrányfesték. A difenilamint sóskasavval hevítve a 110°-on D.-é alakul. Az igy kapott kék festék vizben nem oldódik, ezért szulfosavvá alakítják; az árubeli D. e szulfosav ammonium v. natrium sója.