l. Tannin.
l. Dsaina.
v. kétnejüség, az állatországban az, mikor egy him mellett két különböző formáju nőstény van, amilyen esetet találunk p. pár pillangónál, mint a Papilio podalirius-nál. D. jogilag a. m. második házasság.
(gör., lat. digammum is), helyesebben van, a régi görög abécének 6. jegye
azaz v), mely azonban az egyes nyelvjárásokból lassankint kiveszett. Legelőször az attikai és ión dialektusból enyészett el (már a Kr. e. VIII. sz.-ban végleg), a VII-IV. századig a többiből, a beótok és lakónok még a Kr. e. való III. sz. -ban ejtették. Az eddig (1893) közzétett dialektikus feliratok tanusága szerint D.-t találunk a ciprusi, aiol, tesszáliai, beóciai, éliszi, arkádiai, pamfiliai, epiruszi, hérakleiai, lokriszi, fókiszi, korintusi, korkirai, megarai, argoliszi, achaiai, nagy-görögországi (Alsó-Itália), lakón, krétai, (némely delfii) s Balbilla archaizáló feliratain, nem találjuk viszont nyomát p. az etóliai, akarnániai, ftiótiszi, knidoszi atb. inskripciókon (V. ö. Collitz: Sammlung d. griech. Dialekt inschriften, Göttinga 1884-93. 4 köt.). Feliratokon jegye:
(s kettős gamma = G alakjától kapta később a D. nevét). Nyomát már a homérosi költeményekben metrikai indiciumokból megtalálta Bentley 1713, a hésiodosi költeményekben Paley 1866, a homérosi himn uszokban Hoffmann K. Á. Gy. 1842. Az ez irányban tovább folytatott kutatások a D.-nak e költemények némely kiadásaiban való visszaállítását eredményezték, mely restituálást azonban következetesen keresztülvinni nem tudták. A tudomány mai állása csak annyit enged meg, hogy a D.-t az említett költemények keletkezésekor csak bizonyos sztereotip fordulatokban ejtette ki az ión nép, verslábak tézisében álló rövid magánhangzót t. i. csak igen ritkán hosszabbít meg helyzetileg e költeményekben a rája következő D. Egyéb költők közül az aiol Alkaios és Sapphó, s a lakón Alkmánnál is találjuk a D. nyomát. Az alexandriai Hésychios sok D.-val kezdődő szót közöl szótárában, de mivel a betüt már nem ism erte, a D.-t b-val, g-val v. j-val irja át s az illető szókat az ezen betükön kezdődő lajstromokban regisztrálja.
a cime egy D. után elnevezett bizánci nemzeti éposznak, melynek magva a X-ik, századba nyulik vissza, de fenmaradt feldolgozásai nem igen nyulnak messzebbre a XII-ik sz.-nál. D.-nak költői alakja átment a szláv irodalomba is. V. ö. Krumbacher, Geschichte der byzantinischen Litteratur (München,1890).
(ásv.), nem egyéb mint chalkosin, vagyis rézfény (1. o.).
1. Corpus juris civilis.
(lat.) a. m. emésztés; valamely anyagnak 50°-70°-u folyadékban való hosszabb ideig tartó áztatása (pállítás). Digestor a. m. a Papin-féle fazék.
(lat.) a. m. emésztő szerek, olyanok, melyek az általános táplálkozást növelik azáltal, hogy a gyomorba vett tápanyagok oldását, tehát a nyirok-utakba való felszivódását is elösegitik. Ide tartoznak azok a szerek, melyek erjedésellenes hatásuak, vagy a gyomor és bélmozgásokat fokozzák, az emésztőnedvek elválasztását elősegítik, vagy a bélhuzamban kiváló szerepet játszó erjesztő nedveket direkte pótolják (pepszin, pankreatin, marhaepe, továbbá a pepszinhez közel álló növényi erjesztő, a papayotin). A D.-k általában ott jönnek alkalmazásba, ahol renyhe vagy tökéletlen a gyomor vagy bélemésztés, ahol szükségesnél kevesebb, vagy rendellenes minöségüek az emésztőnedvek s ennek folytán a testnek általános táplálati állapota is hanyatlott; de különösen az emésztésnél oly kiváló szerepet játszó pepszin, minden krónikus senyvnél (kachexiánál), kimerító hosszadalmas betegségek után, öreg korban, krónikus hasmenéseknél, vagy olyan gyermekeknél, kik a tejbéli caseint csak hiányosan képesek megemészteni (a szopás utáni hányás stb. következtében), használható. Sokszor a hig savak is mint D. szerepelnek, nevezetesen mikor a gyomor igen sok lugos nyálkát választ el s igy a gyomornedv egy részének savanyuságát megfogyasztja.
(lat.), valamely tárgynak több osztályra felosztása. Különösen Justinianus Pandektáinak ötven könyvre felosztása, 1. Corpus juris civilis.