(ejtsd: dájksztra) Waling, fríz költő, szü1. Brouwen-Parochieban 1821 aug.14. Könyvkereskedő Holwendben. Ő a nyugati frízek vezetője abban a mozgalomban, amely a nemzeti nyelv és irodalom művelődését célozza és egyuttal leghiresebb és legtermékenyebb költőjük. Költeményei közül felemlítjük: Doaitse mei de noardsce balke (Franeker 1848, 3. kiad.1875); De silveren rinkelbel (u. u.1856, 3. kiadás 1887); De frîske Thîl Ulespegel, of de wonderlike libbensskiednis fen Hanstje Pik (2 köt., u. o. 1860 és 1862. 2. kiad. l879); Fen earder en lotter (u. o. 1884). Azonkivül irt számos sikert aratott drámát és fordított más nyelvekből, igy p. Moliere Tartuffe-jét. Uit Friesland's volksleven van vroeger en later (Leowarden) cimü, németalföldi nyelven irott nagy munkája 1892 óta jelenik meg.
a lövésben való versenyzést a csapatparancsnokok D.-ek megtartása által mozdítják elő, melyeknél a lőutasításban (25. §) megállapított elvek szerint bizonyos dijakat adnak ki.
a haza és a király iránt érdemeket szerzett szülők gyermekei egészen vagy félig dijmentesen vétetnek fel a katonai nevelő és képző intézetekbe. Elsö sorban tekintetbe veszik a teljesen árván maradt s az ellenség elött elesett, vagy a szolgálat teljesítésében kapott sérülések következtében elhalt apák gyermekeit, azután következnek az anyátlan, azután az apátlan árvák; ezek után a következő sorrendben veszik tekintetbe a folyamodókat: közös hadsereg, tengerészet és honvédségben ténylegesen szolgáló, azután nyugdijazott tisztek s altisztek gyermekei, továbbá katonai orvosok, hadbirák stb., azután államhivatalnokok gyermekei, tartalékos tisztek árvái, élö tartalékos tisztek gyermekei, más, érdemeket szerzett állampolgárok árvái, érdemeket szerzett állampolgárok gyermekei. Különben egyenl érdemesítésnél az illető folyamodó gyermekeinek száma dönt.
(postai), l, Portomentesség.
l. Prémiumüzlet.
(ejtsd: dizson), egykori fővárosa Burgundiának, ma székhelye Côte-d'Or francia départementnak, az Ouche és Suzon összefolyásánál, a Burgundiai-csatorna és vasut mellett, püspöki és egy cour d'appel székhelye, (1891) 65,428 lak., vasolvasztókkal, fonóiparral, kalap-, sör-, ecet-, gözgép-, festett papir- és hordógyártással, cukor- és szeszfinomítókkal, meg kémiai iparral. A keleti Côte-d'Or lábánál, termékeny völgymedencében fekvő város szépen épült és 13 km. hosszu vízvezetékébő1 jó ivóvizzel van ellátva és tisztán tartva. Régi erődítményei helyén szép boulevardok vannak. Legszebb sétahelyei: a Parc, az Arquebuse, a Marronniers és a Cours-Fleury. Számos műemléke és kiválóbb épülete közt a jelentékenyebbek: a Saint-Bénigne-székesegyház, a Burgundia első apostolának sirja fölött 525. alapított ugyanily nevü hatalmas apátság egykori temploma; alatta egy XI. századbeli, jó karban levő kripta van; a elsö templomban, amelyet 92 m. magas torony diszít, nyugosznak Ulászló lengyel királynak (megh. 388), Bátor Fülöpnek és Félelemnélküli Jánosnak hamvai (siremlékeiket a muzeumban őrzik). A Notre-Dame (a XIII. és XIV. századból) mint építészeti emlék amannál is érdekesebb; homlokzatát két egymás fölött álló kolonnád diszíti; belsejében XIII-XVI. századból való szép üvegfestmények, s egy XII. századból való szüz Mária-szobor láthatók. A Saint-Michel, Sambin műépítő alkotása, félig gót, félig renaissance épület. A Saint-Jeanban Szt.-Urban és Szt.-György langresi püspökök hamvait őrzik. A régi Palais des États, amelyet a XVIII. században építettek s amelyben az egykori fejedelmi palotából még fenmaradt két torony, egy gárda- és több bolthajtásos terem, meg egy XV. századbeli kut, ma városházául szolgál; benne van a muzeum is, amelyben festményeket és számos érdekes régiséget (l. fentebb) őriznek. Az igazságügyi palotában egy, állítólag Lesueurtől való Krisztust őriznek. Az erdöt XI. és XI1. Lajos építtette. A közkórházban egy XV. sz.-beli Mózes-kut, flamand alkotás, látható. Közmüvelődési intézményei számosak; van különböző közép- és népiskolákon kivül egy académie universitaire-je (Côte-d'Or, Aube, Haute-Marne, Nievre és Yenne département számára); jogi, irodalmi é természettudományi fakultása, orvosi és gyógyszerész előkészítö iskolája, művésziskolája és zenekonzervatóriuma, gazdag könyvtára (közel 90000 kötet és 900 kézirat), régiség-, szobor- és képgyüjteménye, természetrajzi muzeuma, botanikus kertje és 1725. alapított académie des arts, sciences et belles lettres-e, régészeti, orvosi és egyéb tudományos társulata. 1874 után a várost 45 km. kerületben uj erődítményekkel (Asnieres, Hauteville, Monte-Affrique, Motte-Giron, Beauregard, St. Apollinaire, Varois, Sennecy) látták el. D.-t (a rómaiak idejében Divio v. Castrum Divionense) a III. században Szt.-Benignus téritette a keresztény vallásra. 525. alapították a Szt.-Benignusról elnevezett hatalmas apátságot. A IX. sz.-ban Divionensis pagusnak nevezett grófság székhelye volt. 737. a szaracénok, 888. a normannok pusztították el. 1179-1477. a burgundiai hercegeknek volt székhelye. III. Hugótól 1183. kapta a városi jogokat.1477. a francia koronához csatoltatott.1513. a svájciak ostrom alá fogták, de pénzért az ostrommal fölhagytak; Condé 1647. belekeverte a fronde háboruiba. 1814. a szövetségesek ostromának állott ellen. 1870-71. ismételten a németek birtokába került. D. számos kiváló franciának szülővárosa: Jó Fülöp, Bátor Károly, Bossuet, Claude Bernard, Jacotot, Joanne stb. D. szülöttei. V. ö. Jolimont: Descr. hist. et critique et vues pittoresques de D. (1830); Dr. Lavalle: La ville de D. (1867); Baschi: D. et ses environs (1888).
(ejtsd: dizsonné) egykori kis tartománya Franciaországnak, Burgundia ÉK-i részében; ma D. arrondissement középső és K-i része foglalja el.
(árudijszabás, Gütertarife, Goodstariffs, Tarifs pour marchandises). Az áruknak vasutakon való szállításáért szedhető árakat dijtételeknek nevezzük. A D.-okban vannak egybeállítva: a díjtételek, illetve a szállítmányok és távolságok után felszámítható szállítási és mellékilletékek, valamint az üzletszabályzatoknak (l. Üzletszabályzat) az árufuvarozásra vonatkozó részét kiegészítő határozatok. Utóbbiakra nézve az üzletszabályzat elrendeli, hogy: «Mindezen kiegészító és eltérő határozmányok érvényességére nézve megkivántatik, hogy azok a kihirdetett D.-okba felvétessenek. Az, hogy az illető határozmány a felügyeleti hatóság részéről jóváhagyatott, a D.-ban kitüntetendő». Mig a fuvaros esetről-esetre megkötött alku alapján, tehát részben tetszőlegesen megállapított árért végzi munkáját, addig a vasutaktól közgazdasági érdekből megköveteljük, hogy az egyenlő elbánás elvét szigoruan kövessék és előre megállapított, határozott árakért szállítsák az árukat. Engedélyokiratukban a szedendő dijak maximuma is meg lévén állapítva, a vasut nem is állapíthatja meg egyoldaluan D.-át, hanem köteles azt kibocsátása előtt jóváhagyásra, illetve ellenőrzés céljából, a kormány elé terjeszteni.
A dijtételek különböző elvek alapján képezhetők. A teljesített munka értékét végrehajtásának költségei, vagyis a házi kiadások nagysága szabván meg, a vasutak is eleinte ezt vették számításuk alapjául. E költségeket a vasutba fektetett tőke nagysága és törlesztési hányada, továbbá az üzem kiadásai szabják meg. Tapasztalat szerint mindezeknek csak mintegy 25 százaléka növekszik a forgalom nagyságával, ellenben a többi 75 százaléka állandó teher, ill. akár van, akár nincsen forgalom, állandó kiadásként nehezedik a vasutakra. A személy- v. tonnakilométerre eső házi kiadások tehát a forgalom terjedelmével fordított arányban állanak. A forgalomnak növelése kell tehát, hogy a vasutak főgondját képezze, de ez viszont főként a dijtételek leszállításával érhető el. E két körülmény egymásra hatásának helyes megitélése kell, hogy a dijtételek célravezető megszabásának alapját képezze.
Magát a D.-t a szállítandó áruk nagy tömegére és sokféleségére való tekintetből szintén különböző elvek alapján szerkeszthetjük.
1. A szállítandó árak sulyát haszontehernek nevezzük, az elszállításukra használt járművek sulyát pedig holttehernek. Minél több holtterhet kell vmely áru vitelekor szállítani - mint különösen a nagyterjedelmü, de könnyü tárgyak szállításakor, - annál nagyobbak a vasut házi kiadásai. Ez alapelvből kiindulva szerkesztenek D.-okat, de ez elv az áruk sokfélesége, belső becsük és piaci értékük különfélesége miatt, teljes következetességgel nem volt követhető, mert a kisebb értékü, de tömeges áruk (szén, kő és fanemüek stb.) olcsó szállítását megakadályozta. 2. Az előbbitől teljesen eltérőleg megkisérlették tehát az áru értékére való tekintettel D.-okat szerkeszteni. Minthogy azonban ez sem volt az áruk sajátságai miatt teljes egészében követhető, végre 3. a vegyes rendszert fogadták el.
Hazai vasutaink D.-aiban is az utóbbi elv érvényesült, de ezekben a suly- és áruosztályozáson kivül még némely árunak kiváló sajátsága is tekintetbe vétetett. Ilyenek: az áru igen nagy terjedelme, hossza (fánál) és bizonyos határon tulmenő sulya; darabszáma (állatok, hullák, kocsik stb. szállításakor); a futótengelyek száma (saját kerekeiken futó vasuti járóművek, lokomotivok szállításakor); a szállításhoz használt járómű minémüsége (tartánykocsik kőolaj, bor stb. szállítására); a csomagolás módja (p. az ömlesztett állapotban [a la rinfusa] szállitott gabona); veszélyességük (mint robbanó anyagok), avagy a velük egy kocsiba rakandó tárgyakra való kártékony hatásuk miatt (vitriol stb.) csak bizonyos előre megállapított feltételek mellett szállitható áruk; igen nagy értékü tárgyak (arany- és ezüstrudak, okmányok, műtárgyak) stb. Mindezekre való tekintettel, dijszabásaink a következő csoportosítással szerkesztetnek:
1. Gyorsáru: a) közönséges, b) mérsékelt.
2. Teheráru: I. rendes, II. rendes, terjedelmes áru.
3. Mérsékelt kocsirakományi áruk: A, B és C.
4. Külön D.-ba tartozó áruk: 1, 2, 3.
5. Kivételes D.-ok: I-II.
A D.-okban egybeállított dijtételek vagy állomásról állomásra vannak egybeállítva, vagy csak a kilométerekre avagy zónákra eső egységárak vannak kitüntetve és a távolsághoz mérten a kilométermutatók segélyével számítjuk.
Végül megemlítendő, hogy régebben minden egyes vasut csakis a saját vonalának állomásai között beszedendő dijtételeket számolta el, vagyis csak helyi forgalmára volt tekintettel, később a számítások egyszerüsítése és a forgalom könnyítése végett a szomszédos vasutak az egymás áll. között kifejlődött forgalomban használandó száll. összdijakat is megállapították s ezeket direkt díjtételeknek nevezték el (1. Forgalom). Utóbb a társulások nagyobb terjedelmet öltvén, a kifejlődött forgalom irányai szerint, a külföldi vasutakkal is egyességre léptek és igy keletkeztek a kötelékek közös D.-ukkal (1. Köteléki forgalom). A vitelbérnek a részes vasutakra eső hányadát nálunk a Szegeden levő Vasuti központi leszámítoló hivatal osztja el, l. Leszámítoló hivatal.
l. Biztosítás.
l. Dijszabás.