(növ.), kétszikü s mintegy 200 fajt számláló növénycsaládja a sok-anyások rendjének, a forró tartományokban. Fák, cserjék vagy iszalagok hasítéktalan levelekkel, ötöstagu virágszerkezettel, maradandó kehellyel, sok szabad v. sok falkás hímmel, 1-5 v. több (15) különálló termővel s bogyó- vagy toknemü gyümölccsel. Magvoknak többnyire magleple is van. A Dillenian kivül még a Tetracera L. tartozik ide. V. ö. m Baillon, Monographie der D. «Adansonia» 4. köt.
János Jakab, német botanikus, szül. Darmstadtban 1687., megh. Oxfordben 1747 ápr. 2. Mint giesszeni akadémiai tanár, alapos munkáival utat tört a legalsóbb rangu növénycsaládok pontosabb megfigyelésére és helyesebb osztályozására. 1721. Elthamban Sherard-testvérek növénykertjének igazgatója, 1728. pedig Oxfordben a botanika tanára lett. Nagynevü kortársaival: Hallerrel és Linnével élénk tudományos érintkezést folytatott. Munkái közül legnevezetesebbek: Catalogus plantarum circa Gissam nascentium etc. (M. m. Frankfurt 1719, csinos képekkel). Hortus Elthamensis (London 1732, 2 köt., diszmü, 324 rézmetszetü tábl.), Historia muscorum (Oxford 1741, 85 rézmetszésü tábl., Edinburg 1811). Ezzel aratott D. legszebb érdemet, mert a lombos mohokat ez a munka kezdi pontosabban ismertetni. Életét Schilling (Hamburg 1889) irta le.
Adolf, belga történelmi és genre-festő szül. Gentben 1821 jan. 2., meghalt Brüsszelben 1877. Bátyjának, Hendricknek (megh. 1872.) tanítványa; 1848. beutazta Zeeland vidékét, amelyből aztán legtöbb képéhez tárgyat merített.1886 óta az amsterdami akadémia tagja. Képei: Alençon herceg legyőzetése, A verbuválás, Korcsolyázók stb.
járási székhely Sváb bajor kerületben 46 kilonméternyire Augsburgtól, a Duna közelében vasut mellett, (1890) 5775 lak., marhatenyésztéssel és gyümölcstermeléssel, egy kastéllyal, amely egykoron az augsburgi püspököknek szolgált lakóhelyül.
Keresztély Frigyes Ágost, német protestáns teologus és orientalista, szül. Illingenben (Württemberg) 1823 ápr. 25., 1869 óta a teologia tanára Berlinben; 1840-45. Tübingában, 1846-48. Párisban, Londonban és Oxfordben tanult; 1848. a tübingai teologiai szemináriumban répétiteur, 1852. u. o. magántanár, 1858. az ó-szövetségi szentirás-magyarázattan rendkivüli tanára lett. 1854. a kieli egyetemen a keleti nyelvek tanára volt, 1864. az ó-szövetségi szentirás-magyarázattan tanárává nevezték ki a giesseni egyetemhez. Jelenleg a legnagyobb tekintély az étiópika terén. Kiadta a következő műveket: Liber Henoch, aethiopice (Lipcse, 1851, fordítással és jegyzetekkel u. o. 1853); Octatenchus aethiopicus (u. o. 1853-55, 2. köt.); Grammatik der äthiopischen Sprache (u. o. 1857); Lexicon linguae aethiopicae (u. o. 1865); Chrestomathia aethiopica (u. o. 1866); Buch der Jubiläen (előbb németül, Göttinga, 1849-51; aztán etiop nyelven, Lipcse 1859); Libri regum I-IV. (Lipcse, 1871) és Accensio Isaiae (étiop nyelven és latinul, u. o. 1877); Die Genesis (1892 6. kiad.). Azonkivül több teologikus tartalmu akadémiai beszédet is adott ki, igy legutóbb az Izlám bukásáról (Berlin, 1876). Számos értekezést irt a szaklapokba és résztvett a British Museumban lévő keleti kéziratok jegyzékének összeállításában. (London, 1847) és számos más könyvtár kéziratainak jegyzékbe foglalásában.
l. Bélabányit.
(ejtsd: dijjón), l. Arthur, francia politikus, a St.-Cyr-i katonaintézetben növekedett, s onnan mint lovastiszt kilépvén, ipari vállalatok szolgálatába állott. Midőn iskolatársa, Boulanger tábornok kiemelkedett a homályból, pártjára állott és titkos közbenjáró volt Boulanger és a monarkisták közt. Kezein mentek át a monarkisták által a boulangeismus előmozditására áldozott összegek, többek közt az Uzes hercegnő három milliója is. 1889. Belgiumba szökött, s az összeesküvés miatt in contumaciam életfogytig tartó számüzetésre itélték. L'Orientban mindazáltal képviselővé választatott.
2. D. János Blake, ir politikus, szül. Mayrban 1816., megh. 1860 szept. 5. Dublinban végezte tanulmányait és 1842 óta élénk részt vett a Repeal-mozgalomban, amelynek előmozdítására Davis-val és Duffyval a The Nation c. lapot alapította. 1846. egyike volt az ifju irek pártja megalapítóinak, 1848. nagy szerepet játszott 0'Briensnek Tipperaryban megkisérlett felkelésében és annak dugába dőlte után New-Yorkba ment, a hol addig ügyvéd volt mig az 1855. kibocsátott amnesztia értelmében Dublinba térhetett vissza. 1856. Tipperary beválasztotta a képviselőházba, ahol arra törekedett, hogy az angol radikálisok és az ir nemzetiség-pártiak közt szövetséget hozzon létre, de parlamenti tevékenységének közepette, nemsokára meghalt.
3. D. János, ir politikus, az előbbinek fia, szül. 1851. Tanulmányait a dublini kat. egyetemen végezte s kezdetben mint orvos Dublinban működött. 1880. képviselővé választatván, a legszélső ir párthoz csatlakozott, mely Irországot Angliától való teljesen elszakításra és köztársasággá való átalakítására törokedett. Az ir ligának is egyik vezére volt s ezért ismételten fogságot szenvedett. 1883. kivándorolt Amerikába, de 1885. visszatért s 1886. ismét a parlament tagja volt. Mint az ir pártnak rendkivül tevékeny tagja, ezután is többször került a vádlottak partjára. Igy 1888. is hat hónapi fogságra itéltetett és 1890. izgatás miatt fogságba került. Biztosíték mellett azonban a biróság ideiglenesen szabad lábra helyezte, mire D. O'Brien szintén elitélt képviselőtársával Franciaországba és innen az Egyesült-Államokba menekült, hol az ir liga javára felolvasásokat tartottak.
4. D. Margit Andrée Eliz, Guizot (l. o.) második neje.
tó Közép-Afrikában a d. sz. 11° 30' és a k. h. 22° 30' közt, 1440-45 m. magasban a Kongo és Zambézi közti vizválasztón. 1854 febr. Livingstone fedezte föl; szerinte folyóhoz hasonlít: 8-13 km. hosszu és legfölebb 4-5 km. széles. Hogy a Kongohoz és Zambézihez is volna lefolyása, nem valószinü.
Vilmos, német filozofus, szül. a rajnamenti Biebrichben 1834 nov. 19. A heidelbergai és berlini egyetemen történelmi és bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott, aztán rövid ideig Berlinben egy gimnáziumban tanított és nemsokára az ottani egyetemen magántanár lett. 1866. a filozofia rendes tanára volt Báselben, 1868. Kielbe, 1871. Boroszlóba és 1882. Berlinbe helyezték át, a hol a tudományos akadémiának is tagja lett. Aus Schleiermachers Leben in Briefen (4 köt., Berlin, 1860-63) c. kiadványa után Leben Schleiermachers c. munkájának 1. kötete jelent meg (u. o. 1870), amelyben a társadalom és történelem tanulmányozásának alapelveit törekszik megvetni. Egyéb művei: Das Schaffen des Dichters, Bausteine zu einer Poetik (Lipcse 1887); Übor die Möglichkeit einer allgemein giltigen pädagogischen Wissenschaft (a berlini tudományos akademia értesítőjében, 1888); Beiträge zur Lösung der Frage vom Ursprung des Glaubens an die Realität der Aussenwelt und seinem Recht (u. o. 1890. és néhány értekezés a bölcselet történetéhez az: Archiv für die Geschichte der Philosophie-ban).
(lat.) a. m. az őrült világos pillanatai.