(állat), l. Albatros.
régi neve a Tremiti-szigeteknek (l. o.)
1. Arés és Kyréné fia, a trák bistonok királya, ki az idegeneket 4 kancájának étkül szokta oda dobni; Hérakléssel pórul járt, mert ez magát a királyt vetette oda a lovaknak, s ezeket azután Eurystheushoz vitte. A lovakat Eurystheus szabadon eresztette, azok azonban az Olimpusra futottak, hol vadállatok széttépték. 2. D., Tydeus és Déipylé fia, trójai hős. 80 hajón hadat vezet Trója falai alá, és az ostromló görögöknek egyik főtámaszuk, amig Achilleus sátrában tétlenül duzzog. Az Iliász V. éneke egészen D. hőstetteiről regél; megsebesíti Arést és Aphroditét, és megöli Odysseussal Dolónt (l. ott) és Rhésost (l. o.). A trójai Pallaidonnak egyik elrablója. A háboruból való hazatértekor nejét, Aigialeiát hütlennek találván, sokáig bujdosik. Egyik monda szerint Athéné halhatatlanná teszi s attól kezdve mint Hermioné férje, a Dioskurok társaságában él. Thurioiban és Metapontionban isten gyanánt tisztelték.
3 szigetből álló szigetcsoport a Bering-szoros közepén, az é. sz. 65° 45’ alatt. 1728. Bering fedezte föl; 1826. Beechey kutatta át. A középső neve: Krusenstern. A K-ié Fairway, a Ny-ié Ratmanov.
(lat. Dium), több görög város neve az ókorban. 1. Macedoniában a tenger mellett, mely Augustus alatt római kolonia lett (Colonia Julia Augusta Diensium). 2. Kréta szigetén. 3. Euboia szigetén. 4. Sziriában, l. Dekapolisz.
1. Szirakuzai nemes, szül. K. e. 409. Hipparinos fia. Korán Plato tanítványa lett, szabadelvüsége és szigoru erkölcsei dacára idősb Dionysios (l. o.) tyrannosnál is nagy becsben állott, de hiába igyekezett erre s utóbb fiára jóindulatulag hatni. Philistostól gyanuba kevertetvén, 366-ban számüzetett és Görögországba távozott, hol kiváló tiszteletben, bölcselők társaságában élt, mig ifj. Dionysios zsarnoksága és családjának üldöztetése visszatérésre nem kényszerítették, a midőn is testvérének Megaklésnek és Hérakleidésnek segítségével hazáját felszabadítani igyekezett. 800 zsoldossal megrakott 3 hajóját Szirakuzéban nagy örömmel fogadták 357.; eközben azonban az Itáliából visszatért Dionysios maradt a vár ura. Fanyar viselkedésével a zsarnok ellen folytatott hosszas harcok és alkudozások alkalmával elvesztette a nép kegyét és midőn azzal kezdték gyanusítani, hogy maga is a zsarnokságra törekszik, elvonult zsoldosaival a leontinusokhoz. Majd ismét visszahivatott. Bosszuvágy nélkül ujra kezébe vette a kormányt és végre sikerült a várat feladásra birnia. Midőn aztán minden egyszerüsége és mérséklete mellett mégis szigorubbnak mutatkozott és a féktelen demokraciát aristokraciává akarta átalakítani, ismét felülkerekedtek a démagogok. Hérakleidés kivégeztetésével még inkább elvesztette a nép kegyét. E hangulatot felhasználva az athénei Kallippos (Kallistratos), összeesküvést szőtt ellene, melynek D. áldozata lett 353. Halála után a szirakuzéiak mint a szabadság visszaállítóját gyászolták és közköltségen emléket állítottak neki.
2. D. Chrysostomos (aranyszáju), kit Coccejusnak is neveztek, görög retor és filozofus, született Prusában, Bithiniában Kr. u. 50., tekintélyes családból, megh. a II. sz. kezdetén. Először a szónoklat művészetét, ugy mint akkor a szofisták művelték, gyakorolta, később a stoikus iskola buzgó követője lett. De ugy élt mint a cinikusok, oroszlánbőrt viselt s az idők romlottsága ellen keserüen kifakadt. Midőn egyik barátja Domitian császár ellen való összeesküvésben vett részt, D. elszökött Rómából s a gétákhoz menekült. Domitian halála után visszatért Rómába s nagy kegyben állott loccejus Nervánál, később pedig ennek utódjánál Trajannál. 80 beszédje maradt fenn, melyek izléséről, ismereteiről s filozofiai szelleméről tanuskodnak. Először megjelentek 1551. Velencében, később több izben, utoljára Dindorf adta ki Lipcsében 1857. V. ö. Martha Les moralistes sous l’empire romain (Páris 1864). Arnim J. Dionis Prusaensis quem vocant Chrysostomorum quae extantomnia (Lipcse 1893).
L. (növ.), l. Légycsapó.
Homéros Iliásza szerint Zeus neje, Aphrodíté anyja. Maga a név, mely egytövü a Zeus szóval (div) s hozzá ugy aránylik, mint a Juno (összevont alakja a Jovinonak) név a Juppiter (Jov-piter) névhez, arra vall, hogy D. igen régi istenség és a Zeusban megnyilatkozó istenségi lényegnek (l. Zeus) nőbeli megnyilatkozása. Midőn a görögök Hérát Zeus feleségévé tették meg, D.-t mitologikus rendszerükbe beilleszteni nem tudták, s igy majd mint Dionysos anyja, majd mint a hyasok vagy atlantisok egyike stb. szerepel.
Vand. (Macrosyphonia et Gregoria Duby) (növ.), a kankalinfélék génusza, 12 fajjal Kurdistan, Afganistan és Persia vidékein; ritka kerti virág.
1. idősb. Kr. e. 406. alacsony származásu egyénből hadvezérré, majd szirakuzai zsarnokká emelkedett. A Szirakuzába menekült agrigentiek ugyanis városuknak a karthágóiak által történt bevétele után, városuk elvesztésének főokául a szirakuzai hadvezéreket állíták. D. azokat a nép szine előtt honárulással vádolta s oda vitte a dolgot, hogy a felbőszített nép más hadvezéreket választott, kik közt ő maga is volt, csakhamar ezeket is gyanusítá s a nép őt választá fővezérnek. Mint ilyen toborzott csapatai segélyével alig 25 éves korában jutott a zsarnokuralomra, melyben a tekintélyes Hermokrates leányával kötött házassága által megerősítette magát. Ennek halála után, hogy állásában meg ne ingattassék, Dion (l. o.) testvérét Aristomachet vette el és házassági frigyre lépett egyszersmind Dorissal, a kéjhölggyel. Miután két lázadást zsarnok módon elfojtott és Sziciliának több egyéb városait is hatalma alá hódította, nagy háborura készült a karthágóiak ellen. De fegyverét ezuttal nem igen kisérte szerencse. Himilko 396. megszállta Szirakuzát magát, és ha a kiütött mirigyvész meg nem tizedeli sorait, el is foglalja a várost. D. ez által győzelmet vivott az igy meggyengült karthágóiakon, melyet 382. D.-re nézve kedvező béke követett. 387. tiezenegy hónapi ostrom után elfoglalta Rhegium várost s azóta Alsó-Itália görög városaira nagy befolyást gyakorolt, mig flottái urai voltak az Itáliát környező tengereknek. D. nemcsak a háboruban, hanem mint költő is akart tündökölni. Az olimpiai játékoknál nem kevesebbre, mint a pályakoszorura törekedett; e célból 388. a legjobb dalnokokkal adatta elő verseit, mindazonáltal csufot vallott. 383. ismét a karthágóiak ellen küzdött, 5 évvel utóbb irtóháborut tervezett ellenük, hogy Sziciliában nyomuk se maradjon, mielőtt azonban e szándéka teljesedésbe mehetett volna, meghalt 367. állítólag egy lakománál, melyet abból az alkalomból tartott, hogy az athéniek a lenaeai ünnepeken egyik tragédiáját az első dijjal tüntették ki. 38 évig volt Szirakuza ura. D. bátor, szinte vakmerő ember volt, az érzéki gyönyörökban mérsékletet tudott tartani, képes volt nemes indulatokra, emellett okos és elmés. Uralom és dicsőség volt főtörekvése és e célból a kegyetlenség és rablás eszközeiben nem válogatott. Furfangjai és erőszakoskodása, mellyel uralomra jutott, gyanakvóvá és szeszélyessé tevék. Egy meggondolatlan szó legbizalmasabb társait veszélybe dönthette, aminthogy elüzte legjobb barátját Philistost, Philoxenos költőt a verseire mondott kedvezőtlen birálat miatt és szolgául adatta el Plátót, a kinek egyetlen szabadelvü szava sértette őt. Fondorlatoktól való félelméről, ellenök alkalmazott eszközeiről («D. füle», a tömlöcnek hallgatódzó készüléke) és saját nyomoruságának tudatáról (Damokles kardja) sok adoma forgott közszájon Athénben.
2. D. az ifjabb, az előbbinek fia, nevelésében atyja szándékosan elhanyagolá, ugy hogy uralkodásra jutván, a helyett, hogy erélyt és komoly törekvést mutatott volna, buja élvhajhászatra adta magát. Dion (l. o.) igyekezett erkölcseit megjavítani, de sikertelenül. Mint fejedelem és harcos kezdetben ügyességével és jóakaratával tünt ki, vállalatai szerencsések voltak. A lukánok elleni háboruja előnyös békére vezetett. D. erre az Adriai-tenger több pontját megerősítette és legyőzte az illir kalózokat. Szirakuzéban kicsapongásaival és zsarnokoskodásával a nép kegyét elvesztvén, Diontól K. e. 357. elüzetett és anyja hazájában, Lokrói Epizephyrisiban keresett menedéket. Az ott talált szives fogadtatással visszaélve, a város urának tolta fel magát. A Dion halálát követő szirakuzai zavarok alkalmával 10 évi távollét után 346. visszatért és ujra hatalmába kerítette a kormányt. Hallatlan kegyetlenkedése sok polgárt menekvésre késztetett. Ezek 343-ban Timoleon vezérlete alatt visszatértek és D.-t elfogták. Timoleon erre D.-t Korintusba küldötte, a hol mint magánember koldulással és gyerekek tanításával tengette életét.
3. D. rendes melléknevén Thrax (vagyis a trák származásu) görög grammatikus, született Alexandriában körülbelül 166-ban Kr. e.; halála évét és helyét nem tudjuk. Kezdetben Aristarchos tanítványa volt, majd Rodus szigetére költözött, hol mint rétor működött. Ránk maradt tőle az első görög grammatika, egy vékony könyvecske, melyben a grammatika tárgyalásáról, az ékezetről, a hangokról és a név- és igehajtogatásról szól, szóval egy teljes hang- és alaktant ad. A benne használt nyelvtani terminus teknikusok a latin grammatikusok közvetítésével a legtöbb európai nyelvbe átmentek s maig is használatban vannak. (Kiadta Uhlig, Lipcse 1884). A munkát lefordították a középkorban örmény és szír nyelvre és görög grammatikusok sokat kommentálták. A Homéros és Hésiodoshoz irt kommentáraiból s egyéb nyelvészeti tanulmányaiból csak igen kevés töredék jutott ránk, melyeket összegyüjtött Schmidt M. (a Philologus c. folyóirat 1852-53. évf.-ban).
4. D., rendes melléknevén Periégétés, görög geográfus, kinek életéről semmit sem tudunk. Gyanítják, hogy Alexandriában született és Hadrianus császár idejében (tehát a II. sz.-ban Kr. u.) élt, bár vannak kik Domitianus császár uralkodása idejébe teszik. Ránk jutott munkájában 1187 hexameterben leirja az akkor ismert földrészeket, kezdi a tengerek leirásán, áttér azután Afrika, majd Európa és a szigetek leirására s végzi Ázsiának (nev. Indiának) ismertetésével. Még a IV. sz.-ban kommentálták; Eustathios, az ismeretes Homéros-kommentátor egy egész nagy könyvre terjedő magyarázatot irt hozzá, többen, igy Niképhoros Blemmidés parafrázisát adták; sikerülten latin nyelvre ültette át Avienus (l. o.) szabadon Priscianus (l. o.). Mindezeket kiadta Bernhardy (Lipcse 1828, 2 r.-ben) és Müller (Geographi Graeci minores, 1855. 61.). D. verselésében az ifjabb alexandrinus epikusok hatása alatt áll, formájában szabatos, rétorikus elemektől többnyire ment.
5. D. Halikarnasszosból. Görögül iró római történetiró. Saját elbeszélése szerint az Antonius és Augustus közti polgárháboru vége felé K. e. 30 körül jött Rómába, ott 22 évig élt valószinüleg mint a Retorika tanítója s e mellett tanulmányozta a római nyelvet és irodalmat; meghalt K. e. 8 körül. Nehány, csak névleg ismert történelmi müvén kivül 20 könyvben megirta a rómaiak történetét (Rvmaich arcaiologia) a mitikus kortól a pun háboruk kezdetéig, a hol Polybios története kezdődik, ebből csak a 10 első könyv maradt fen teljesen. Műve első sorban a görögöknek szól, akiknek be akarja bizonyítani, hogy a rómaiak tőlük származnak, igyekszik kimutatni a római törvényhozók és államszervezők bölcseségét oly céllal, hogy a görögök Róma alá való rendeltségüket könnyebben türhessék. Itélete értelmes, de nem alapos, mivel a görög és római intézményeket, különböző korokat összetéveszti; hiányzik nála az ókornak poetikus felfogása, valamint az ős-római intézmények megértése. Mindazonáltal Livius mellett Róma alkotmánytörténetéhez főforrás. Stilusa, a mely Thukydides és Polybios utánzására vall, folyékony, kellemes, de kiválóan szónoki jellegü. Első kiadása Stephanus R.-tól (1546); ujabban Kiessling (Lipcse 1860-70).
6. D. Areopagita, l. Areopág és Dénes.