(növ., Styracinae, Diospyrus- v. ébenfaképüek), kétsziküek forrtszirmuinak rendje. A legközelebbről rokon primulaképüektől a termőlevelek számának megfelelő gyümölcsrekesz vagyis a többrekeszü magrejtő, valamint az is megkülönbözteti, hogy a pártában mind a két sor him kifejlődik. A gyümölcs rekesze egymagu. A sapotaceae, ebenaceae és stóraxfélék családja tartozik ide.
L. (növ., istenbuza, ébenfa, datolyaszilva), már a régi görögök előtt ismeretes növénynem az ébenfafélék családjából. Fák v. cserjék váltakozó, kétsoros, hosszukás, épszélü, bőrnemü levelekkel s a levelek hónaljában csoportosuló kétlaki, ritkán poligám harangalaku virágokkal, gömbölyü v. tojásalaku bogyóval. 160 faja mind a két földrész melegebb vidékein terem. Legismeretesebb fajai: a D. Lotus L. (Faba Groeca Plin., olasz datolyaszilva, lótuszbogyó, vad franciafa) 9 m. magas, néha bokoralaku, Észak-Afrikában s a Keleten. Kaukázus déli részén az örmény-kisázsiai felföldig vadon tenyésző, itt-ott Dél-Európában is ültetett, szürkészöld szinü fa, hosszas, tojásdad, szőrös levelekkel, barnás virágokkal és kékesfekete, végre sárgabarna, jóizü, apró cseresznye nagyságu, gömbölyó bogyóval, (fekete datolya, karachurma), mely hosszabb idei fekvés, vagy fagy után még jobb izü lesz. Piacon árulják, részint nyersen eszik, részint bort és szirupot készítenek belőle. Szürkészöld, kemény fáját (lótuszfa v. zöld ébenfa) feldolgozzák. Plinius szerint, terebélyes koronája miatt gyakran házak köré ültették. Olaszországban egész Veronáig, Piemontban, Svájc Tessin kantonjában ma is vadon nő, de valószinüleg ültetés folytán szaporodott el, mint nálunk a koronafa. Gyakran kertben is diszlik. Nagyobb és édesebb a D. Kaki L. fil. (khinai birs, kakifüge) középszerü fa v. bokor gyümölcse. A D. Virginiana L. alacsony fa, széles, hosszas, hegyes, csak a visszáján szőrős levelekkel, fehér virágokkal, sárgás-piros naszpolya nagyságu gyümölccsel (persimóna). Ennek ize nagyon összehuzó, de megfagyva nagyon kellemes; nyersen többféleképen elkészítve fogyasztják, sőt szeszitalt is főznek belőle. Az Egyesült-Államok fája, az európai keményebb telet kiállja. Éretlen bogyóját féreg ellen használják, fehér és kemény fáját feldolgozzák. A D. hirsuta L. fil. Ceilon szigetén honos, ennek a fáját kalamanderfa v. koromandelfa néven az esztergályos dolgozza fel. A D. ebenum stb. fajokat, l. Ébenfa.
növényvenek mellett Diószegi Sámuel nevének rövidítése, l. o.
1. (Bihar-D. vagy Ér-D.), nagyközség Bihar vmegye székelyhidi j.-ban, (1891) 995 házzal és 5681 magyar lak., van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. D. gróf Zichy Ferenc nagy uradalmának széke, kastéllyal és mintaborászattal. D. az Érmellék bortermelésének egyik főgóca, mely sok s kitünő bort és gyümölcsöt terem; van m. k. vincellériskolája, állami szőllőszeti és borászati közege és ipartestülete. Hajdan vár volt itt, melyet 1310 táján Kopasz nádor megrohant és felégetett. Közelében az egyedi pusztán volt a XIII. század elején a hires egyedi vagy eggedi monostor. 1795. nyomda volt D.-en. 2. Magyar-D., kisközség Pozsony vármegye galántai j.-ban, (1891) 2549 magyar és tót lak., vasuti állom., posta és táviróhivatallal, postatakarékpénztár. Az itteni, részvénytársulat tulajdonát képező cukorgyár (1891) 73967 q nyers és finomított cukrot állított elő.
(Diószeghi), 1. Sámuel, a magyar rendszeres növénytan megalapítója, szül. Debrecenben 1761 jan. 5., megh. u. o. 1813 aug. 2. Atyja Pál, mint tanító, fiát gondos nevelésben részesítette és szülővárosában iskoláztatta, ugy hogy D. a papi pályára léphetett és 1784. Hajdu-Böszörményben rektori álláshoz jutott. Innen 1787. Kecskemétre a kollégiumra ment át, ahol ideiglenesen tanárkodott. Fél év mulva a göttingai egyetemet kereste föl és ott geométria, fizika és orvostudomány hallgatásával majdnem két évet töltött. 1789. hazatérve, több helyen való lelkészkedés után 1803. szint' ilyen állásban Debrecenben telepedett le. Hivatali buzgóságát irodalmi tevékenységgel is tanusította. Vallásos tartalmu iratai közül a legnevezetesebb az: Erkölcsi tanítások prédikációkban (Debr. 1808, két köt.). A népiskolának irt Ábécéjét (Debr. 1810) sok éven át használták. Legérdemesebb azonban hazai irodalmunk korszakos műve, a Magyar Füvészkönyv, melly a' két magyar hazábann találtatható növényeknek megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánnya szerént. Készült és nyomtatódott Debreczenbenn. Nyomtatta Csáthy György 1807. A két rész, 1-328, és 329-608. oldal, 669 génuszba foglalt, többnyire hazai növényfajokat ismertet. Ezt a művet Fazekas Mihály főhadnaggyal, akinek huga D. neje volt, együtt dolgozta ki; azonban a műnyelv következetes használata, az elnevezések megállapítása, amelyeknek erőszakos voltát később maga D. is bevallja, arról tanuskodnak, hogy a két munkatárs nem egyenlő rangu. 1813. már egyedül dolg. műve került napvilágra: Orvosi Füvészkönyv, mint a' Magyar Füvészkönyv praktika része. A' fűvészek és nemfűvészek számokra készült, és közhasznavehetővé tétetett Debreczenbenn. Nyomtatta Csáthy György 1813. Ez a mű az orvosi használatot fölsoroló szövegen kivül, lajstromai által tünik ki, amelyekhez D. saját-alkotásu növény-nevezeteiről számol be és vagy 1500 magy. népies növénynevet jelentésével sorol föl. Érdekes az is, hogy Magyar Füvészkönyvének előljáró beszédében hazánk szaktársait együttműködésre szólítja föl és e végre szaklap vagy folyóirat eszméjét pendíti meg. Kézirataiból dr. Kanitz Ágost a következőket közölte: Első függelék Diószegi magyar fűvészkönyvéhez (D.-nek a Magyar Füv. Könybe tett jegyzeteit) a Gyógyszerészeti Hetilap 1863-diki évfolyamának 32 oldalra terjedő melléklete. Hogy D.-nek a debrecezni ev. ref. kollégium könyvtárában előbb őrzött herbáriuma hová lett, nem tudjuk. Életrajzát csak vázlatosan irták meg: Danielik: Magyar irók II. 61- Uj Magyar-Athenás. 100-, Takáts Sándor a Kath. Szemlében 1890, 703. o.
2. D. (Kis) István, teol. doktor, ref. püspök, szül. Bihar-Diószegen 1635 körül, megh. u. o. 1698 junius 22. Tanult szülőföldjén és Nagyváradon, honnan 1657. Berettyó-Ujfaluba ment rektornak. 1660-1663. Debrecenben tartózkodott, mint kántor és Dobozi István főbiró unokáinak tanítója. 1663 okt. 31. iratkozott be a franekerai egyetemre, melyen két évi időzés után 1665 jul. 27. doktorrá avatták. Hazajőve, 1666-1668. debreceni tanár volt. 1668 jun. diószegi lelkész, 1677. az érmelléki egyházmegye esperese. 1689. a tiszántuli egyházkerület főjegyzője, 1683 okt. 2. ugyanannak püspöke lett. Főleg irodalmi müködésével szerzett érdemeket. Munkái: De paschate, Franeker, 1664; Lux in tenebris. Brigge, 1665; Lelki fegyver (Diest H. által német nyelvből hollandba átültetett imádságok fordítása). H. n., 1666; (Számtalan ujabb kiadása van, melyek közül az utolsó 1851-ből való). Kiosztatott talentom (Prédikációk), Debrecen 1679; A Sz Generalis Gyülésbe lett némely Deliberatumok és azok felől való tanítás. U. o., 1682.
3. D. (Kis) János, ref. lelkész, valószinüleg az előbbinek unokája, szül. Bihar-Diószegen 1705 körül, megh. Erdőbényén 1782. Tanult Marosvásárhelytt és Marburgban, hol 1730. lépett az egyetem hallgatóinak sorába. Innen visszatérve, először Hévizre ment, udvari papnak; 1735 nov. 15. Sárospatakon, 1752. Ónodon, azután Sajó-Ecsegen volt lelkész. E hivataláról később lemondván, Erdőbényére vonult. Munkái: De plerophoria. Marburg, 1731. Hugo Grotiusnak a keresztyén vallás igazságáról irott könyvei (A hetedik könyvet maga irta) Marburg, 1742. (A svéd király költségén jelent meg); Isten háza koronájának zászlózó drágaköve (Kolozsvár 1748).
Heuff. (növ.), a gyermekláncfü őszi fajaiból alkotott algénusz, l. Gyermekláncfü.
l. Átszivárgás. Endoszmozis és Exozmozis.
Platón szimpoziuma (XXII. fej.) szerint mantineiai papnő, ki Sókratésnak Erós isten mivoltát, vagyis a szerelem démonikus lényegét magyarázta meg. Valószinüleg csak költött alak.
(dioxyanthrachinon) Az aromás szénvegyületek csoportjába tartozó több izomer szénvegyület gyüjtő neve. Képlete C14H8 (O2) (OH)2. A lehetséges izomeriák száma tiz: kilenc ilyen vegyület elő is van állítva. Ezek között legfontosabb az ortodioxiantrakinon v. alizarin (l. o.).
azon aromás szénvegyületek neve, amelyek a benzolból és homologjaiból ugy származnak, hogy két hidrogen atom helyét két hidroxil-csoport pótolja. E vegyületeknek tehát helyesebb neve dihidroxilbenzolok. V. ö. benzol származékai.)