(Pompilidae), a Hártyásszárnyu rovatok (Hymenoptera) rendjének egyik családja, hosszu, egyenes csápokkal, kis mellékszemekkel, igen hosszu lábakkal; fejük és torjuk rendesen fénylő; fullánkjuk meglehetős tekintélyes. A himek a nőstényeknél kisebbek. A nőstény a földbe rakja petéit és a lárvák részére rovarokat hord be. Repülésük szaggatott. A föld szine közelében repkednek. Igen ügyesen szaladnak s ilyenkor szárnyaikat folyton rezgetik. Mintegy 700 élő fajuk ismeretes, melyek között ragyogóak is vannak. Hazánkban a Pompilius-fajok a legközönségesebbek.
(gör.) a. m. kettős fénytörés.
(gör.), a zenében két oktáva = köz.
l. Edények.
(heraldikai, Prachtstücke, frc.: accompagnements), a teljes cimer olyan külső díszítései, melyek annak tulajdonképeni tartozékát nem képezik, ilyenek: I. Paizstartók. A cimer eredetével csaknem egykoruak. A lovas és gyalogpecsétek is tágabb értelemben paizstartóknak tekintendők, noha ezen pecséteknél a paizstartó alak volt a fő s cimerpaizsa mint fegyverzetének egyik részlete, mellékes. A tképeni paizstartók keletkezésére, a címeres pecsétek üresen maradt mezejének diszítése adta a fő okot s mint ilyen, már a XIII. sz.-ban előfordul. Legszebbek a XV., leggyakoriabbak a XVI-XVII. sz.-ban, a reneszánsz korszakában, midőn ügyesen és szellemesen alkalmazott paizstartókkal elérték azok tulajdonképeni célját: a címerek kecses és hatásos ábrázolását. Legrégibb paizstartók férfiak, harci öltözetben; a XIV. sz. második felében cimerállatok vagy fantasztikus alakok; a XV-XVI. sz.-ban allegorikus alakok, vademberek, angyalok, országok s egyesek védszentjei, leggyakoribbak azonban a cimerállatok, a sas, oroszlán, grif vagy a sisakdisz állatai, melyeket mindig stilizált alakban ábrázoltak. A paizstartók a legrébibb időkben nem voltak átöröklők s nem azok legtöbb esetben mai napig sem. A XVIII. sz.-ban mint cimerdiszt, birodalmi grófoktól kezdve felfelé, cimerlevelekben is adományoztak, noha ezek használata nemhogy a főnemesség kizárólagos joga lett volna, de még a nemességé sem; használata mindenkinek szabad s birodalmi és svájci városok polgárainak cimereinél paizstartókat a XV-XVI. sz.-ban gyakran találunk. Hazánkban már a XIII. sz.-ban van nyoma, a Héder-nemzetségből származott Henrik bán (1272) s János bán (1292) pecsétei, adományozásának első kezdete II. Ulászló és II. Lajos korára esik. - II. Cimerköpeny v. Sátor. A cimerköpeny vagy a paizséhoz hasonló szinben vagy biborból, hermelinnel bélelve, a rangkoronákkal ellátott cimereknél a takarókat helyettesíti, anélkül, hogy a cimerrel szerves összeköttetésben volna. Ha a rangkoronák tetejére vannak illesztve, akkor köpeny (Wappenmantel, franc. manteaux armoyis), ha a teljes cimert vagy a cimert a rangkoronával együtt fedi: Sátor (Wappenzelt, franc. pavillons) a neve. Szövetének külseje gyakran van a paizs főalakjával behintve, p. Franciaország, Poroszország, Baden cimereinél; néhol az egész cimer többszörösen ismétlődik rajta, p. Savoya, Lothringen, Turn-Taxis család cimereinél. Feltalálójául a francia Moreau Fülöpöt tartják, ki a XVII. sz.-ban élt, de ő inkább csak a köpeny kecses, hatásos elrendezését alkotta meg, rojtos szegélyzettel, lecsüngő bojtokkal, mert C.-t már az ő korát megelőzőleg használtak a lothai-hercegek, sőt Virgil Solis « Wappenbüchlein» (Nürnb. 1555) c. művében is találunk sátorszerüen redőzött cimerköpenyeget. - III. Devise, részint alakok bizonyos vonatkozásokkal, a cimerpaizsban alárendeltebb helyre alkalmazva, részint jelmondatok. Ez utóbbiak vagy homályosak, ha csak betükkel jelezvék, vagy világosak, ha teljesen ki vannak irva. Az alakokat ábrázoló D.-k különösen Angliában vannak használatban, hol badges-nek nevezik; ilyenek a York-ház fehér, s a Lancaster-ház veres rózsája s a Tudor-házé mindkét szinben. A jelmondatok valamely eseményre, hazára, vallásra stb. vonatkozó rövid, tömör mondatok, minők: Suum cuique, Dieu et mon droit, Plus ultra. Ide tartoznak a csatakiáltások is (franc. cri), p. Dieu le volt, Flandre au lion, stb. A jelmondatokat a paizs aljára illesztett fehér szalagra fekete betükkel vagy a cimer szineinek megfelelő szalag s betükkel alkalmazzák; a csatakiáltásokat a sisakdisz közé illesztett, vagy a sisakdisz alakjának kezébe vagy karmába adott szalagra irják. Paizsba illesztett D.-k cimerképnek tekintendők és blazonálandók. Blazonálásnál helyzetét, szineit s a betük alakját kell jelenteni. Ilyenek: Libertas, Ragusa és Lucca, Ave Maria gratia plena, az Infantado hercegek cimerében, nálunk Deus, dies a Baldácsi, és Ecce agnus Dei a Dempse-család cimerében, melyet 1434. Zsigmond király adományozott. A D.-k német cimereknél át nem örökölhetők, s másutt is csak egyes egyének jelmondatául tekintik, ujabb időben adományoznak cimerrel jelmondatokat is, melyek átörököltetnek.
kisközség Zala vmegye tapolcai járásában, a csobánci várhegy aljában, (1891) 1261 magyar lak., póstahivatallal és póstatakarékpénztárral. Hozzá tartozik Csobánc puszta és vár (l. o.).
l. Rózsabogár.
(gör.), nyelési zavarok, amelyeknek oka a nyelv, garat, bárzsing és a gyomor bemenetelénél lehet, sőt a rágási nehézségeket is D. szóval szokták jelezni. A D. származhat fájdalmasságból, igy p. torokgyulladásnál, vagy mekhanikai akadályból. Ezek közt leggyakoriabbak a bárzsing szükületei, amelyek vagy daganatokból erednek, vagy maró folyadékok ivása következtében sebesedett ki a bárzsing s aztán ott szükítő hegedés következett be. Ilyen módon a bárzsing egészen el is záródhatik. Végre D. támadhat ideg- és izombénulásból is, p. a bulbaris bénulásnál a nyelv mozgása, később a garat összehuzódása szünik meg s a falat nem képes a bárzsingba jutni. A garatbénulásnál a inyvitorlák nem képesek a nyilás alatt elzárni a garatürt az orrürtől s ezért főleg folyadékok az orron át visszafolynak. Ez utóbbi igen gyakori mint a difteria utóbaja, s ekkor jóindulatu. Néha bárzsinggörcs (d. spastica) a D. oka, ez hiszteriás természetü baj. A D. általában sulyos állapot, az orvoslás feladata lehetőleg eltávolítani az okot (megszüntetni a bénulást, tágítani kutatók segítségével az esetleges szükületet stb.) és e mellett a beteg táplálkozását lehetőleg fenntartani, ami a gyomorsondák (hosszu gummicsövek segítségével érhető el, ha méglehet ezen eszközzel a gyomorba jutni. Ujabb időben még olyan esetekben, amidőn ez sem volt lehetséges s a beteget az éhenhalás fenyegette, a gyomorlékeléshez folyamodtak s a készített nyiláson a táplálékot egyenesen a gyomorba juttatták.
(növ.), l. Díszcserjék.
(gör.), a beszédben bekövetkezett zavar a gondolkodás zavara nélkül, tehát csak ama képesség megzavarodása, mellyel a szavakat, gondolatunk kifejezőit, előadni képesek vagyunk.