a csapatoknak díszöltözetben való kivonulása: magasrangu katonai egyének előtt való szemlén vagy tisztelgésül, vagy ünnepélyek megtartása, vagy ilyenek fényének emelése végett. A szolgálati s a gyakorlati szabályzatokban foglaltatnak a díszkivonulásokra vonatkozó szabályok.
l. Okenit.
mintegy 160 km. hosszu, 7786 km2 területü sziget Grönland Ny-i partja mellett, D-i részén ugyanily nevü öböllel; mindenütt magas és emelkedett (975 m.-ig). Az é. sz. 69° alatt egy gránit hegyfok nyúlik ki a tengerbe, és kitünő kikötőt, a Godhavni-kikötőt alkotja; ennek partján van Godhavn városa (l. o.). A sziget dán birtok.
(gör.) a. m. diszkosz-vető. Ábránk egy ily D. szobrát mutatja be, melyet 1761. az Esquilinen találtak s most Rómában őriznek. A szobor Myron műve. V. ö. Pinder: Über den Fünfkampf der Hellenen (Berlin 1867); Kietz György, Der Diskuswurf bei den Griechen (München 1892). L. Diszkosz.
[ÁBRA] Diszkoszvető.
(gör.) a. m. rossz kedv, elégedetlenség, zsémbesség, pesszimisztikus világnézletre való hajlandóság.
(lat.) a. m. a folytonosság megszakadása. A parlamenti felfogásban az az elv, hogy az egyik ülésszakban megkezdett javaslat tárgyalását a következő ülésszakra nem lehet átvinni.
l. Település.
(gör.), hajító korong. Tányér alaku s körülbelül épp akkora, közepén vastagabb, széle felé vékonyodó kő- vagy réz-korong. A görögök egyik kedvelt, testedző játékszere, melyet ami tekéinkhez hasonlóan gördítettek el; a D.-t legmesszebbre elgördítő volt a győztes. A D. nagysága és sulya a vele játszók korához képest különböző volt. Találtak 20 cm. széles és 4 kg. sulyos D.-t; de voltak 2, 2,5 kg. sulyuak is. - D. a gör.-kat. egyházban az arany vagy legalább megaranyozott tányéralaku eszköz, melyre az áldozati kenyért helyezik.
(gör.) a. m. keverék, a jatrokémia és humorálpatologia idejéből fenmaradt kifejezés, mely a test nedveinek s első sorban a vérnek kóros állapotát, vagy lajkus nyelven: «hibás keverékét» jelenti. A D. rokonértelmü a diatézisszel és kachexiával s az elkülönítés csak filozofiai okoskodáson, nem lényegi különbségeken alapszik. Ma a D. meglehetősen elavult kifejezés, miután ily általános elnevezések helyett a vér és nyirok rendellenes viszonyainál azok okait keressük. Ezen ok az esetek nagy részében bizonyos szervi bántalom; igy a görvélyes D. a nyirokmirigyek tuberkulózisából támad s ezen másodlagos D.-kat inkább a kachexia, senyvedtség név illeti meg. A tulajdonképeni vérbetegségeket pedig, igy a klorózist, serdülő leányok sápadtságát, a skorbutot, a fehérvérüséget stb. a maga nevén jelöljük.
a. m. a birónak szabad belátása szerinti intézkedési joga.