-számtartomány. Oly számtartomány, melynek helyeit véges számu intervallum közé zárhatjuk oly módon, hogy ezeknek összege tetszés szerint kisebbíthető még akkor is, ha az intervallumok száma minden határon tul nő. E D.-k Dubois Reymond elméleteiben integrálható tartományok elnevezése alatt szerepelnek. A fent használt elnevezés Harnacktól ered. (L. Math. Annalen 24. k. 218. l.)
Valamely egyenlet D.-a az egyenlet többtagujában előforduló együtthatók ama legalacsonyabb foku racionális egész függvénye, amelynek eltünése szükséges és egyszersmind elegendő feltétel arra nézve, hogy az egyenlet többszörös gyököt tartalmazzon. E D. előállítható mint a gyökök szimmetrikus kifejezése. E kifejezésben nem más, mint a gyökök összes lehetséges különbségeinek szorzatából alkotott négyzet, szorozva még a legmagasabb hatvány együtthatójának bizonyos hatványával. Ujabb időben Kronecker és Dedekind általánosították a D. fogalmát és ebben az általánosításban ugy a számelméletben, valamint a függvénytanban alapvető szerep van. V. ö. Dedekind, Vorlesungen über Zahlentheorie XI. Supplement, továbbá Kronecker, Ueber die discriminante algebraischer Functionen einer Variabeln (Crelle Journ. 91. k. 301. l.) és Grundzüge einer arithmethischen Theorie der algebraischen Grössen (Crelle Journal 92. köt. 1. l.) c. értekezéseket.
(gör.), az a beszédzavar, mely szerint egyes hangzók hiányosan képeztetnek. Ilyenek: az anartria v. dadogás; a mogilalia, melynél csak bizonyos hangzónak képzése lehetetlen és paralalia, midőn bizonyos hangzók hamisan képeztetnek. A D.-k hiányos beszédgyakorlatban, avagy a szótagolásnál szereplő szervek hiányos kifejlődésében gyökereznek, de előidézheti a bénulás is. L. még Afázia.
(növ.) a. m. diszlomb, de a Cosmophyllum C. Koch génusz neve is.
a szinpadnak amaz alkotó része, melyet a festők készítenek. A D.-ek már a régi görög és római szinpadokon is ismeretesek voltak. Állítólag Aischylos tanácsára vette először figyelembe a D.-ek festésében a távlatot a legrégibb festő, Aristarchos. A D.-ek mai alakja Olaszországból ered, ahol azt 1530 körül kezdte Serlio alkalmazni, de az angol szinpadon még Shakespeare korában sem voltak D.-ek.
(növ.), l. Agapanthus.
l. Lobogó.
(geol.), l. Vetődés.
(növ., díszharaszt v. díszlapu, harasztnövények, l. a mellékelt két képet), olyan magasabb növények, amelyeket rendesen nagyobb és tartós levelöknek csinos alakja és szine miatt szokás tenyészteni. Szép virágjuk többnyire nincs, vagy legalább nálunk nem virágzanak, de állandóságuk és könnyü termesztésük miatt teremdísznek kiválóan alkalmatosak. A D.-t majd egyenkint (babérfa), majd csoportban helyezik a kert és termek díszéül. A D. leginkább a pálmák, kontyvirágfélék, liliomviráguak, ananászfélék és scitamineák családjából, de a kétsziküek közül is kerül ki, a páfrányharaszt pedig mind csinos D.
[ÁBRA] DÍSZLOMB I. (Az egyes növény leirását lásd a latin neve alatt.)
Legháládatosabb D. a pálma, mert ápolása nagyon könnyü, ezenfelül szépsége és változatossága szembetünő. Mindinkább kedveltebb és kapósabb lesz; több faja már valóságos piaci növény. Legajánlatosabb a Chamaerops excelsa, de télen magasabb hőfokot kiván; legcélszerübb mindját nagyobb példányát vásárolni. A C. humilis még kedvezőtlen körülmény között is soká díszlik a szobában. A Corypha australis szintén soká tart s az előbbivel együtt a szabadban nyári dísznek háládatos. A Latania burbonica Lam. (Livistona Chinensis R. Br.) lombja gyakori öntözést kiván, de azután pompásan fejlődik. A Raphis flabelliformis kissé merev, A phoenix reclinata nagyon csinos, a Ph. silvestris már kissé zordonabb. A Chamoedorea lunata, Ch. elegans, Ch. Ernesti, Ch. Augusti, Ch. graminifolia gyorsan magasra növekszik. A Cocos flexuosa kemény, de pompás; a ritka Caryota Cuminghii is csinos. Mindezek a pálmák keményebb minőségüek és kitünően tenyésznek, mig az Areca és Calamus rendkivül szép fajai csak nagy gondozással szépek. A pálmatobzosak közül a csinos Encephalartos spiralis, a Pandanus-félék közül a nagyon gyorsan növekedő P. furcatus, a csinos és tartós P. utilis, a P. Javanicus és a keskenylevelü P. gramineus ajánlatos. A Dracoenák közt is sok a D., de korántsem oly tartós, mint a pálma, sokon hamar meglátni a nem szabályszerü öntözés hiányát. Pompás a Dracoena marginata, ha jól gondját viselik; csak a D. Cooperi szebb nála, de ezt teljes szépségében megőrizni nehéz. A D. terminalis tarkalevelü alakjait nem könnyen lehet tenyészteni, ellenben a D. rubra, D. stricta, D. nutans, D. gloriosa, D. Barroni, D. ignea, D. umbraculifera, D. regina és D. congesta meglehetősen elterjedt és könnyen megmarad (l. Cordyline is). Sötét szögletekbe a Plectogyne elatior nagyon célszerü. Levele nagy, gyorsan növekszik, minden bajt kiáll s tarkalevelü eltérése is van (foliis variegatis). Árnyékba alkalmatos a Curculigo recurvata és C. Sumatrana, hatalmas, elevenzöld redős leveleikkel, de gyakran kell öntözni. A Bromeliáceák közül a Billbergia, Pitcairnia, Tillandsia, Nidularium stb. sok faja szép, de ritka D.; némelyiknek a virága is pompás. Maga az Agave Americana is e csoportbeli. A legnagyobbszerü D. a banánok közül való, több faját szobában is lehet tenyészteni. Legajánlatosabb a Musa Cavendishii, M. discolor, M. ornata és M. speciosa. A közelről rokon szép Maranta gyengéd, nagy gondot követel, ha szobában tartják. Nagyon tartós a Phrynium (Maranta) Selloi; sokkal szebb, de kevésbbé sem olyan háladatos a Maranta zebrina. A rózsanád (Canna) számtalan fajaiból, az amelyiknek bojtos a gyökere, meg amelyik a levelét télre nem egészen hullatja el, házbeli tenyésztésre alkalmas, de sok világosságot kiván. Sok a D. a kontyvirágfélék között. Ezek általában soká díszlenek, részben hatalmasak és a virágkedvelők nagyon szeretik. Némelyik mostanában a divatból kiszorult, de a Tornelia fragrans általában elterjedt piaci növény lett s a szobában majd szebben fejlődik, mint az üvegházban. Sokalaku és részben pompás szinü az Anthurium s az A. magnificum talán a legszebbik. Az A. leuconeuron s más fajok a szobában is jól tenyésznek. Figyelemre méltók a Dieffenbachiák s a tarka D. seguine picta gondos ápolással erőteljesen fejlődik. A Caladium-ok levele nagy szinpompát áraszt, azért nagy változatosságát nevelik. Ha a levegő elegendő nyirkos, nyáron a teremben egészen jól tenyészik, de télre bucsut mond s tavaszkor talajmelegség nélkül nem lehet ismét előbbi pompájára nevelni. Az aroideáknak legközönségesbike lett a fehér tölcsér- v. staniclivirág (Richardia Aethiopica), nedves szobában hatalmasan fejlődik, néhol pórház ablakában is látni. Egy másik kisebb Calla, háladatosabban virít, de nem olyan szép. A C. albomaculata levele kicsi, nyilas, ezüstfehérséggel pettyegetett.
[ÁBRA] DÍSZLOMB II. (Az egyes növény leirását lásd a latin neve alatt.)
A kétszikü D. közül a Ficus (füge) a F. elasticá-val meg az Acaciák-kal a legelterjedtebb. A F. australis keménytermészetü, a F. Cooperi és F. Porteana szebb, de bajosabb tenyészteni. Az Aralia papyrifera és A. Sieboldii gyorsnövő, a levél alakja nagyon csinos. Nyáron a szabadban kell tartani. A szép egyed a termeknek leggyönyörübb ékessége. Egész sajátszerüek a Begoniák (félszeglomb), melyek csak gondos ápolással háládatosak. Nagyon egyenletesen kell öntözni, a por, a szellőhuzódás (cúg), napfény, meg az eső bántja. A B. rex levelének nagyon szép szinpompája van. A B. Boliviensis és B. magnifica számos szép virágot hajt. A Begoniák nyitnak utat más tarka D.-hoz (Colius, Aphelandra, Eranthemum, Peperomia). A levél tarkasága bizonyos tekintetben a virágot pótolja, de azért nem egészen ajánlatos, inkább a divat segítette elő az elterjedést. A Peperomia argyroea meglehetősen tartós. Közönségesebb D. a vörösparéj, a pulykaméreg, Ricinus, a khinai v. óriás kender, itt-ott Solanum-fajok.
A páfránylomb a legpompásabb és legcsinosabb. Leginkább Angolországban kedvelik, de másfelé is terjednek. Nagyon illő pálmákkal csoportosítani, mert az üresen maradt helyeket csinos disszel töltik ki. Különben nagyon érzékenyek, szobában csak akkor tenyészthetők, ha a levegőt nagyon nedvesen tartjuk, a növényt rendesen öntözzük, a portól óvjuk és szorgalmasan fecskendjük. Az erdőben rendesen árnyékban nőnek, a házban bőséges világosságot kivánnak, de e mellett a verőfénytől óvni kell. Ajánlásra méltó az Adiantum assimile, Blechnum Brasiliense, Gymnogramma Laucheana, Phlobopodium aureum, Pteris serrulata és Polypodium aureum. Ezek mellett vagy között tropikus korpafüfélék, mint a pompás fémes-kékbe csillogó Selaginella coesia, S. arborea (S. laevigata) tenyészthető. Ha a D. apróbb és sürübben nő, a levele csinos metszetü v. gyakran szép v. tarkaszinü, akkor virágágynak v. ennek körülszegélyezésére használatos (l. Szőnyegnövények).
A D. közül nem szivesen lehet az iszagot meg a virágvedret mellőzni, mert a csoportok díszét tetemesen emeli. A borostyánon kivül a Mikania fragrans és M. scandeus, különösen pedig a Cissus discolor a becses. Az utóbbiak levele nagyon csinos, házban is szépen fejlődik, ha jó meleg, de azért árnyékos és nyirkos helyen van. A Cissus Antarctica keményebb természetü s ugy lehet használni, mint a borostyánunkat. Virágvederbe a pici, csinos Ficus stipularis, a nagyon györsnövekvő Tradescantia viridis, a T. discos Saxifraga sarmentosa s Isolepis gracilis ajánlhatók. Pompás lombjuk van a Króton-fajoknak is, de teremben meg nem maradnak. Az Eucalyptus globulus-nak 2-3 esztendős példái hideg szobában háládatosak.
A D. tenyésztése a délnek, délkeletnek v. délnyugatnak néző házban sikerül a legjobban; az egészen északnak forduló házban csak a kemény pálmák, Dracenák és aroideák nevelhetők. Főszükségletük a sok fény, mint D. még a természetben árnyékkedvelő kontyvirágfélék és páfrányharasztok is ezt kivánják. A hőmérsék 10-15° legyen; emellett nagyon szükséges, hogy a fény, meg a melegség kellő arányban maradjon. Nagy melegség világosság nélkül nagyon ártalmas, de sok pálma még 4°-nál is jól kitelel s kevesebb világossággal is megelégszik. Éjjelre a hőfok 5-6°-ra sülyedhet. Gyengéd növényeket, mint a Pandanus-félét és Marantát mindenkor jó magasra kell helyezni, nehogy mélyebb és hidegebb levegőrétegben a gyökerök szenvedjen. Nagyon előnyös a gyengéd virágok cserepét nagyobb és mohával jól kipárnázott másik cserépbe helyezni. Nyáron bőséges szellőztetés szükséges, a direkt verőfénytől óvni kell; télen a hideg levegőnek nem szabad érinteni. Sok D. pompásan érzi magát és szépen díszlik, ha nyáron, amig lehet, védett helyre a szabadba kirakják. A D.-nak általában sok vizre van szüksége, de télen nagyon óvatosan kell öntöznünk s az öntöző viz hőfoka 2-3°-kal mindig nagyobb legyen, mint a tenyésztő helyé. Gyakran a D. levelének mind a két lapját tiszta meleg vizbe mártott puha szivaccsal mosni célszerü. Finom öntözőből tiszta langyos vizzel is kell, még pedig nyáron naponta többször fecskendeni, a cserepek közé pedig vizzel töltött lapos edényeket elhelyezni, hogy a ház levegője mindig lehető nyirkos maradjon. Az átültetést legjobb ügyes kertészre bizni. Más alig tudná a kellő földkeveréket előállítani. Ezenfelül a vastaggyökerü v. hagymás D. ügyes és bonyodalmas kezelést is kiván. A növekedést meg a szinpompát nagyban elősegíti az, ha nyáron ismételten enyves vizzel öntözzük (15 gr. enyv egy liter vizbe). A bogarat a gyakori mosogatás hamar eltávolítja, ha mégis a D.-on makacskodnék, persa bogarpor forrázatával kell a D.-t mosogatni. V. ö. Regel és Ender, Allgemeines Gartenbuch (2 köt.), Der Zimmergarten (Zürich 1868); Dippel, Die Blattpflanzen und deren Kultur im Zimmer (2 kiad., Weimar 1880); Schmidlin-Jühlke, Blumenzucht im Zimmer (Berlin 1880); Lowe, Beautiful-leaved plants (london 1861, francia 2. kiad., Páris 1869); Hüttig, Die Zimmerflora (Oranienburg 1885).
(növ., Coboea Cav., Rosenbergia (Oerst.), a polemoniaceák iszalagja, 5 fejjel É.-Amerikában. Csinos virág (l. az ábrát), váltakozó, szárnyas, kacskaós levelekkel, a levél tövéből eredő magányos, harangalaku virágokkal.
[ÁBRA] Díszlonc (Cobaea scandens).
Legismeretesebb kerti folyondárunk a C. scandens Cav., hosszunyeles, 6,5-9 cm. hosszu, bókoló, eleinte zöld, azután lilaszín virágokkal. Mexikó erdeiben mint dísz egyik fáról a másikra kuszik, nálunk mint pompás és gazdagon virágzó díszfolyondárral kerti falat, oszlopot, ablakot v. folyosót futtatnak be. Legjobban kedveli az északi és keleti tájat. Márciusban palántát nevelnek belőle s májusig hideg ágyban ápolják, még pedig az ágait fel kell kötözni. Dugványról is könnyen és akármikor lehet szaporítani.