egykoron vár, ma várrom Dervent bosnyák kerületben, 35 km.-nyire Derventtől, a Boszna balpartján Modriccsal szemben, meredek hegyen; 1395. Zsigmond király vezére, Garay Miklós a horvát lázadókat D.-ban ostrom alá fogja, a várat beveszi és Horváthy Jánost foglyul ejtvén, Magyarországba küldi, ahol kivégezik. 1408-ban Zsigmond király maga ütközik itt meg II. Tvartko Tvrtkoviccsal, annak hadait teljesen megveri, a foglyul ejtett 126 főnemest lefejezteti és hulláikat a Bosznába vetteti, D. várát pedig leromboltatja.
(Reiding), kisközség Sopron vmegye soproni j.-ban, (1891) 880 német lak. Liszt Ferenc, a világhirü zeneszerző szülőhelye. Szülőházát a soproni irod. és művészeti kör emléktáblával jelölte meg.
(Dobring, Dobarca), nagyközség Szeben vmegye szerdahelyi j.-ban, (1891) 1134 német és oláh lak.
(Nagy-), kisközség Szatmár vmegyének mátészalkai j.-ban, (1891) 1514 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
János, ref. lelkész, egyházi iró, született Ó-Budán, hol atyja, István lelkész volt, 1804 ápr. 14. megh. Cegléden 1887 febr. 3. Műveltségének első alapjait a szülei háznál rakta le, 1816-19. a kecskeméti gimnázium növendéke volt, 1819-ben Debrecenbe ment s ott hallgatta a bölcsészeti, jogi s teologiai tanfolyamokat, hol magán szorgalommal elsajátította a német, francia és olasz nyelvet. Iskolái bevégeztével Lovasberénybe ment 3 éves tanítónak, ezután a lelkészi vizsgát letette, 1831. atyja helyére Ó-Budára választották meg lelkészül, 1844 Kömlődre (Komárom vm.), 1845. Pécelre, 1852. Pótfaluba, 1855. Ceglédre, hol haláláig működöt. Mint ó-budai lelkész szoros barátságba lépett Pest akkori két kiváló, fiatal protestáns lelkészével, Török Pállal és Székács Józseffel és azokban a szellemi harcokban melyeket ezek a hazai protest. egyház felvirágoztatása céljából kezdettek és vivtak azok oldala mellett D. szóval és tollal harcolt. A két protest. egyház egyesítéseért, a pesti protest, főiskoláért, majd a pesti prot. teologiai akadémiáért a két említett lelkésszel, meg Fáy Andrással, Kossuthal., gróf Teleki Józseffel együtt küzdött. Péceli lelkész korában sokat buvárkodott a Rádayak ottani gazdag könyvtárában és egyszersmind a pestvármegyei nemesség szabadelvü részével még gyakoribb érintkezésbe jött s részben ennek tulajdonítható, hogy az 1847-48. országgyülésre őt hivták fel a reformátusok országgyülési lelkészül. Mint ceglédi lelkész az egyházirodalom mezején fejtett ki nagy munkásságot; maradandó becsü műveinek nagy részét itt irta, itt simította ki, itt rendezte sajtó alá; jelentékeny részt véve e mellett mint egyházmegyei s kerületi tanácsbiró, 1860-1882. kerületi főjegyző az egyházmegye, még inkább az egyh. kerület s az ennek területén levő református középiskolák s teolog. akadémia kormányzásában s felügyeletében, résztvett az 1881-82. debreceni zsinaton is. Azon szoros összeköttetésnél fogva, melyben 1848 előtt a politikai szabadelvü irány és a magyar protestáns egyház egymással voltak, önként értetőleg a politikai téren is nyilt alkalom D. előtt, kivált pozsonyi szereplése alatt, fényes szelleme, szónoki ereje csillogtatására. Az e téren vitt szerepének utolsó epizódját képezi az, hogy midőn az 1876. év végén Cegléd városa Kossuthot egyhangulag képviselőjéül választotta, s a választási jegyzőkönyvet egy száztagu küldöttség által nyujtatta át a nagy hazafiunak, e küldöttség vezetőjéül és szónokául (1877 január) D.-t választották. D. mint gyermek és fiju a világtól majdnem teljesen elzárkózva, tanuló szobájába visszavonultan, magába és tanulmányaiba elmélyedve élt; részben innen magyarázható ki az a mai napság kiváló ritka eredetiség, mely őt ugy is mint szónokot, ugy is mint irót jellemzi, s mely párosulva kedélyének melegségével, mélységével gondolatainak kifejezéseinek érdekességével, nyelvének tiszta, zamatos magyarságával, őt s műveit annyira kedveltté, népszerüvé tették. Az irodalom terén 1842. lett először neve ismertté, midőn a Török-Székács alapította Prot. egyházi lapban: a «protestáns hierarchia» képtelenségeit fejtegető cikksorozat jelent meg tőle (1843), melyben már a későbbi iró minden főbb vonása felismerhető: erő, szakavatottság, csapongás az eszmékben, irály- és gondolatbeli eredetiség. Ezt követte: a frankhoni prot. egyház rövid története; a presbiteri elvek szerinti reform szükséges volta (1844); Rövid vázlata a teologia és vallásosság jelen állásának Némethonban (1845); Tájékozások a porosz evangelikus egyházban 1846. Alapos de néha erősen metsző birálatát előbb Bujdosó, később Nostradamus és Huhogó nevek alatt közölte a Prot. egyh. lapban. Önálló munkái: Gyászemlék Báthory Gábor superintendens felett (Pest 1842); Lelki énekek Albertini u. (Pápa 1842); Az 1848. pozsonyi országgyülést bezáró beszéd Pozsony 1848); Bibliai történetek (Pest, 1851); Keresztény imák a házi ájtatosság növelésére és a prot. felekezetek használatára (Pest 1855); Halotti beszéd (Mihó L. felett (Kecskemét 1856); Egyházi beszédek. A földmüvelő házánál és házon kivül (Pest 1860). Az uri ima. A kereszténység magasabb szempontjából (u. o. 1861); A gyermek imái és első vallásos érzelmei (u. o. 1861); Homiliák régibb és legujabb modorban (u. o. 1862 és 1873); Az Isten emberének benső küzdelmei (Kecskemét 1863). Egyházi beszédeit kiadta fia Dobos László Bpest, 1885-87. 4 köt.
a dobolásban kiképzett gyalogos, aki csakis oldalfegyverrel van felfegyverezve és dobbal felszerelve, menet alatt dobol s a kaszárnyában, táborban stb., dobbal jelez bizonyos parancsokat stb., a harctéren pedig (ha dobjával a csapatnál van) a roham-jelet dobolja; ütközet alatt azonban a dobosok főleg lőszert visznek a rajvonalhoz, támogatásra utalt sebesülteket kisérnek vissza, vagy szóbeli parancsokkal s jelentésekkel küldetnek alárendeltekhez, illetőleg előljárókhoz. A zászlóalj D.-nak tizedesi rendfokozata van, kiképezi (a szászlóalj-segédtiszt felügyelete alatt) a zászlóalj összes D.-ait és D.-jelöltjeit. Az ezred-D.-nak őrmesteri rendfokozata van, az ezred zenekarát képező összes legénységnek előljárója s a zenekart fegyelmi s gazdászatilag vezénylő élelmezési tiszt utasításai szerint a zenekar belső szolgálatát vezeti s a rend és fegyelem fentartására ügyel. Az ezred D. oktatja a zenekart a szükséges katonai mozdulatokban, ő ügyel fel a fiatal zenészek katonai kiképzésére s kivonuláskor ő vezeti a zenekart; ezeken kivül felügyel arra is, hogy a karmesternek a zenészeti kiképzésre vonatkozó intézkedései és parancsai pontosan végrehajtassanak.
nádi bika, bölömbika (állat, Botaurus Steph.), a gólyaidomu (Pelargomorphae) Gázlók (Grallotores) rendjébe tartozó gémek (Ardeidae) egyik neme, mely különösen az oldalt összenyomott csőr és a középlábuj által, mely hosszabb, mint a külső, van jellegezve. Erős csőre alig oly hosszu, mint a feje; nyaka két oldalt elálló tollaknál fogva vastag, 10 kormánytollal. A mocsarakban, tavakon s nádasokban szeret leginkább tartózkodni. Nálunk egy faja él, a közönséges D. (B. stellaris Steph.) Általában rozsdasárga szinü, barna foltokkal és kisebb sávokkal tarkázva; fejbubja fekete, nyaka mellső részén három fehér harántsávval, tarka, szürkésfekete sárgával, az evezőtollak palaszürkék, barnával tarkázva; a rozsdaveres kormánytollak feketén pettyezettek. Szeme sárga, felső kávája barnás, az alsó pedig zöldes. Csüdje és lábai zöldek. Hossza 72 cm. szárnyhossza 40 cm. farkhossza 13 cm. Ezen mogorva madár, mely nappal a nád között tartózkodik és csak éjjel lát rovarokból, férgekből és halakból álló eledele után, Dél-, Közép-Európa- és Nyugat-Ázsiában található. Költöző madár. Márciusban jön hozzánk és októberben melegebb vidékekre vonul. Nád közt fészkel, a nőstény 3-5 zöldesbarna tojást rak, melyeket 21-23 nap alatt költ ki. Egyenként magába zárkózva él. Menése, röpülése nehézkes. A költés ideje alatt a him sajátszerü, messzehallható hangot ád, innét a neve is. Husát - különösen Dél-Európában - eszik is. L.még Gémfélék.
Mihály, ref. lelkész, szül. Szentesen 1780., megh. u. o. 1850 körül. Iskoláit Szentesen kezdette s Hódmezővásárhelyen folytatta. 1796. Debrecenben lett togátus deák, itt tanult 1803-ig, ekkor Kis-Marjára ment 3 éves tanítónak, 1806. Göttingában iratkozott be. Haza jövén, egy év mulva Vég, veresmarti lelkész és püspök oldala mellett volt s. lelkész Kecskeméten, 1808-ban Vaiszlóra (Baranya m.) választották meg lelkészül, 1813. pedig Szentesre, hol haláláig működött. Munkái: Gröndland historiája, melyben ez a tartomány lakosaival együtt leiródik és a természeti historiára sok jegyzések tétetnek (Cranz Dávid után ford., Buda 1810); A flibusztierek historiája, (készítette A. d. w [Archenholtz] hajdani burkus kapitány, ford. D. Pest 1811.) A jelesebb utazások gyüjteménye (Az ifjuság számára rendbeszedte és Campe d. H. után magyarul kiadta u. o. 1819-21. 2 köt.); Aggódókat vigasztaló keresztény oktatások példákban és néhány illő imádságok (Pest 1825). Kálvin életét németből magyarra fordította s azon képével együtt, melyet a székudvari puszta templom alapjának kiásatásakor két tégla közé csinálva találtak, ki akarta adni, de kiadót nem talált rá.
a dobó madzagja, melyet a hajókötélre kötnek s azt vele a partra ki vagy egy másik hajóra áthuzzák.
nagyközség Békés vmegye gyulai j.-ban, (1891) 4911 magyar és tót lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral; 2 gőzmalommal; nagy határral; g. Wenkheim-féle uradalom. D. ősrégi magyar falu, hajdan nagy, mocsaras tölgyerdő közepén feküdt s nevét a tölgymag tokjáról (doboz) vette. Magyarország legrégibb telepített helyei közé tartozik; Szent István idejétől II. Andrásig kir. sertéshizlalóhely, ezután a Hunt-, Pázmán- és Aba-családok birtoka volt, majd a XVI. sz.-ban a koronára szállott. A XVII. század elején a Veres családnak adományoztatott s e család egyik tagja, Dobozi Veres Mihály 1616. 18 dobozi jobbágyat és maradékait a jobbágyság alól felmentette. A XVII. sz.-ban lakói szénégetéssel foglalkoztak. A XVIII. században a magyarok ellen fellázított rácság a lakosságot mindenétől kifosztotta, de az mindamellett nem széledt el.