fából. Többféle eljárás szerint készítik a fadobozokat. Vannak esztergált dobozok és forgácsból készült összeenyvezettek. Bármely fa jó az esztergált dobozra, de elsőbbséget mégis a finomabb fáknak adnak. A forgácsból való dobozok anyagát a finom lucfenyő és olcsóbb, szivós kemény fák képezik. Ezeknek a forgácsoknak hasítása szivókéssel, gyaluval és furnirhasítógéppel történhetik. Szivókéssel hasogatják a nagyobb kalap, ruha, stb. dobozok forgácsait, melyeket aztán nedvesen mintára hajtva szivós nyárfaforgáccsal összefüznek. A hozzávaló feneket rajz után szivókéssel alakítják, beenyvezik és szögelik. Kisebb zsiradék-kenőcs stb. fadobozok forgácsait különleges gyaluval gyalulják, ezeket összeenyvezik, és hasonlóan a fenékvassal kivert feneket beenyvezik. Tartós nagy dobozok készítésére (kalap-, divatárus-, női ruhadobozok) furnirt használnak, melyeket többszörösen egymáson áthajtva, szóval több rétegből egymáson külön varrógépen összevarrnak. A feneket beszögelik, a széleket pedig némelykor U alaku vékony bádoggal beszegik. L. még Cartonage.
István, községi jegyző, szül. Monoron (Pestvárm.) 1847 dec. 24. Középiskoláit és a jogot Budapesten végezte. 1865. Uj-Kigyós (Békés vármegye) község jegyzője, 1867. Maglód (Pest vármegye) községi jegyzője lett, hol jelenleg is működik. Az 1876. Rómer Flóris elnöksége alatt megalakult történelmi és régészeti muzeum-egyletnek három évig titkára s az egyesület évkönyveinek (Budapest 1877 és 1878) szerkesztője volt. Ő alapította a községi és körjegyzők országos egyesületét. Járt külföldön is, s 1891. a közigazgatás terén szerzett érdemeiért arany érdemkereszttel tüntették ki. Irodalmi munkássága is leginkább a közigazgatás terére terjed ki; idevágó két önállómunkát irt s több lapot szerkesztett. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
1. Károly, zenész, előkelő család tagja. Szül. Eperjesen 1817. Atyja mint tehetős földbirtokos és rajongó magyar zenekedvelő, állandó cigány-zenekart tartott házánál. Ennek hatása alatt fiában is kifejlődött a zenei tehetség, mely csak fokozódott, mikor Debrecenbe ment iskoláit bevégezni, hol Boka Károlynak, a hires primásnak nem volt nálánál rajongóbb bámulója. Ugyszólván magának volt mestere a hegedün, mely hangszeren nem mindennapi ügyességre tett szert. Ideálja lett a magyar zenét megismertetni a külfölddel. Atyja halálával szép vagyont örökölt s azt mind nemes ideáljának áldozta. A 40-es évek elején egy általa szervezett s teljesen ellátott cigány-zenekarral, melynek élén maga vitte a primási főszerepet, egész Európát beutazta s e tekintetben első uttörőnek nevezhető. Mindenütt diadalokat és sok pénzt aratott, de kissé könnyelmü s nem számító természete, életmódja kimeríté ugy vagyonát, mint egészségét, elannyira, hogy végre az élet szükségeivel küzdve, nagy nyomorban végezte be viszontagságos és kalandos életét, mely jobb sorsra lett volna érdemes. Mint magyar zeneszerző, több sikerült művet irt, melyek az időben kedveltek és elterjedtek voltak. Manapság már azok is, mint egész élete s egykori sikeres működése, meg nem érdemelt feledésbe mentek.
2. D. Mihály, őt és nejét mint a hitvesi hűség martirjait tünteti fel a magyar történelem. Midőn Szulejmán seregei a mohácsi vész után pusztítva, rabolva vonultak ki Magyarországból, Pilis-Marót mellett vagy 20 ezer magyar család egy szekérvárba zárkózott, hol egy darabig vitézül ellenálltak a tulnyomó török erőnek, mig végre is leverettek. Ekkor D. lovára kapva fiatal nejét, Ilonát, menekült az őt üldöző török csapat elől. Midőn a ló a kettős teher alatt roskadni kezdett, neje könyörgött, hogy ölje meg őt, nehogy török kézre kerüljön, maga pedig meneküljön. Mikor üldözőik már majdnem beérték őket, a nő hirtelen leugrott a lóról, de férje nem akarván elhagyni, inkább keresztüldöfte kardjával, maga pedig hősiesen harcolva esett el. Történetét Kisfaludy Sándor és Kölcsey énekelték meg.
1. Hunyad-D., nagyközség Hunyad vármegye maros-illyei járásában, (1891) 1202 oláh lak., benne körjegyzőség, pénzügyőrség, kincstári erdővédállomás, postahivatal és postatakarékpénztár, képviselőválasztási székhely. Ettől csak a Dobre viz választja el Gura Dobra nevü kisközséget 339 (47 magyar 34 német, többi részben oláh) lak. A Gura Dobra név szószerinti forítása a hajdani Jófőnek (Jufild), mely néven az országos levéltárnak egy oláh vezérektől kiállított nagyjelentőségü oklevele (D. 29435) 1377-ből megörökíti a Dobra, vagyis a régi magyar nyelvben folyót, vizet jelentő Jó torkolatához épült helységet. A Jófő név feledésbe ment s már jó ideje félre is értették, ugyhogy a Jófői család eloláhosodva nevét Jófűtől képezve, oláh fordításban Herbay-nak nevezi magát s prédikátumában használja az elferdített Jófűt. Dobra a mögötte elterülő Erdőhát fensik marhatenyésztő és szénégető lakosságának egyik piacát képezi s jó szilva termés idején roppant szilvaizt és szilvoriumot szállítanak innen. Marhavásárai főleg disznókért régtől fogva keresettek. - 2. D., kisközség Szatmár vmegye erdődi járásában, (1891) 1136 magyar lak. - 3. D. (Vas-Dobra, Neuhaus), kisközség Vas vmegye szentgotthárdi j.-ban, (1891) 867 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, régi várral, mely a Batthyányiak birtoka volt. V. ö. Vasárnapi Ujság 1856. 43. sz.
volt portugálli és braziliai aranypénz, a portugálli előbb 12800 reis, későbben 16000 reis = 86,62 korona értékü volt, a braiziliai 32000 reis volt.
-nemzetség, legrégibb ösmert tagjai 1265. mint a bácsi várjobbágyok kaptak nemességet; ezt a nemességet 1475. még Mátyás király is megerősítette. Valószinüleg ebből a nemzetségből s nem a Martinuzzi Fráter György biboros családjából származnak az Ippi, Érkeserüi és Bélmezei Fráterek, kik leányágon különben rokonságban álltak a biborosokkal. V. ö. Nagy Iván, Magyarorsz. Csal. IV., 253. Bunyitay, Váradi püspökség, I., 395. és Wertner, Nemzetségek, I. 228-9.
a gailvölgyi alpok Villach melletti (Karintiában) utolsó hatalmas emelkedése, 2167 méter magas. A hegy csucsáról, melyen templom és vendéglő épült, nagyszerü kilátás van a Karavankák, Julis alpok és a Tauern láncig. A hegyre, melyet másként Villacher Alpe-nak is neveznek, fogaskerekü vasut készül. 1348. csuszamlás következtében 10 falu pusztult el a hegy tövében.
vagy helyesebben dombvidék, a Magyar-Alpok rendszeréhez tartozó alacsony dombvidék, mely Vas és Zala vmegyék Ny-i részében, a Rába és Mura folyók közt terül el. Főemelkedése az a hosszu dombsor, mely Dobra vidékétől a Rába jobb partja mentén Vasvárig s onnan mindinkább lealacsonyodva a Kemenes-aljáig nyulik, ahol végső ágai a lapályban elvesznek; egy másik ága a Zala és Kerka közt DK-felé csapva azon nagy kiterjedésü neogén képletekből álló dombidékké terül szét, mely Zala-Egerszeg, Nagy-Kanizsa és Alsó-Lendva vidékét hálózza be. Hegységi jellege a D.-nak sehol sincs, legnagyobb emelkedése Büdinc mellett 365 m., Dobra mellett 359 m., Alsó-Lendva mellett 328 m. Számos kisebb folyó szeldeli s mindenütt igen sürün van benépesítve. A községek sehol sincsenek oly sürün elhelyezve, mint a D.-ban; a közlekedés minden irányban lehetséges.
a. m. árverés alá kerül.
Péter (családi néven miszticai Dobra), tanár, szül. Kótajban (Szabolcs vm.) 1845 jun. 2. Középiskolai tanulmányai végeztével a külföldi egyetemeken jogot és bölcseletet hallgatott. 1869. a heidelbergai egyetemen bölcselet-doktorrá, 1871. a budapesti egyetemen jog- és államtudományi doktorrá avatták. 1869. győri, 1870. kolozsvári jogakadémiai tanár volt, 1872. a budapesti kir. József-műegyetemen a statisztika, földrajz és történelem rendes tanárává nevezték ki. 1874. az akadémia beválasztotta a nemzetgazdasági és statisztikai bizottságba. 1881-87. a gyergyó-szent-miklósi kerületet képviselte a parlamentben. Jelenleg a budapesti egyetem jogi karán mint magántanár a statisztikából tart előadásokat. Sok cikket irt a vidéki és budapesti hirlapokba és több társadalomtani, politikai és gazdaságtani munka jelent meg tőle. Önálló munkái: Társadalmi bajaink különös tekintettel az öngyilkosságra (Kolozsvár 1872); Emlékhangok a Székelyföldről (Budapest 1875); Deák Ferenc, kor- és jellemrajz (Budapest 1877); Mezőgazdaságunk jövője (Miskolc 1884); Teremtsünk ipart! (Budapest 1889); Gazdasági hitelszövetkezetek (pályamunka); Korszellem, társadalmi szinmű 4 felv. (kéziratban). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.