község Horvát-Szlavonországban, Lika-Krbava vmegye udbinai j.-ban, (1891) 1144 horvát-szerb lak. Itt római sáncok nyomaira s római pénzekre akadtak. D. fölött 1789. csata folyt a törökök ellen, kiknek vezére, trebinjei Zuli pasa itt elesett.
István, gyorsiró, ügyvéd s iró, megh. 1854. Egyideig a Jelenkor s a Társalkodó munkatársa volt s időközben egy magyar gyorsirászati tankönyvet irt Taylor rendszere alapján, mely Pesten 1843. jelent meg. 1848. kiadta Kölcsei országgyülési naplóját; az 1849-iki hadjárat alatt a magyar kormány megbizásából mint történész müködött.
bolgár deszpota, Sándor bolgár cár (1331-1365) korában a Fekete-tenger partján Várnában és környékén teljesen önállóan uralkodott. Hatalma a tengeren oly nagy volt, hogy Trapezuntban is rettegtek tőle. A genovai kolóniák ellen is harcolt. Meghalt 1386. Utódja fia Ivanko volt, aki 1387 máj. 27. a genovai köztársasággal szerződést kötött. D. országa még ma is róla viseli a Dobrudsa nevét (l. o.).
(ejtsd: dobroucs), cseh neve Liebenthalnak (l. o.).
(Podzámcsok), kisközség Zólyom vmegye zólyomi j.-ban, (1891) 314 tót lak. A község felett emelkedő s a Nyeresnica völgyére tekintő 447 m. magas hegyen Dobró vár romjai láthatók.
József, cseh iró, szül. Magyarországon Győrmegyében 1753 aug. 17., meghalt Brünnben 1829 jan. 6. Filozofiát tanult Prágában, azután a jezsuitarendbe lépett s a tradisi szeminarium rektora lett. 1792. a cseh tudományos társaságok megbizásából Stockholmba utazott, hogy a svédek által 1648. a Hradsinból elvitt kéziratokat tanulmányozza. Onnan Upsalába ment, hol a Codex argenteust (Ulfilas bibliáját) a szláv idioma legrégibb emlékeivel hasonlította össze, majd pedig Szt.-Pétervárott és Moszkvában buvárkodott a könyvtárakban. Hazatérve, kutatásai eredményét egy emlékiratban irta meg (Prága 1796), mely műve a XVIII. szbeli glosszografikus munkák egyik legjelesebbike; még ez előtt adta ki a cseh nyelv és irodalom történetét (Prága 1792, 1818). Ezután Svájcban és Tirolban utazott, hol botanikával foglalkozott. Munkái: Scriptores rerum bohemicarum (Prága 1783-84); De sacerdotum in Bohemia coelibatu (u. o. 1787); Vita Joa. de Jencenstein (u. o. 1793); Német-cseh szótár (u. o. 1802); Slavin (u. o. 1808); Slovanka (u. o. 1814); Glagolitica (u. o. 1807). A szláv nyelvek általános etimologiája (u. o. 1813); Institutiones linguae Slavicae dialecti veteris (Bécs 1822); Cyrill és Method, a szlávok apostola (Prága 1823) stb.
1878 óta Romániához tartozó tartomány az Al-Duna és a Fekete-tenger közt, 15600 km.2 területtel (1885) 175284 lak., akik közt volt 16500 török, 6540 tatár, 28715 bolgár, oláh, örmény és cserkesz. A D. 60-80 m. átlagos magasságu, kristályos, paleozoi, mezozoi és régibb eruptiv kőzetekből álló fensik, amely mind a Duna, mind a tenger felé meredeken ereszkedik le. Legnagyobb magaslatai, amelyek 400-500 m.-nyi magasak, Macsin, Tulcea és Babadag közt vannak. A Duna partja közelében a meredek falu völgyeit viz lepi el és a Marland, Oltina, Rasszova, Jeniköi és a Kara-szu tavakat alkotja. A Fekete-tenger partján szintén egész sora nyulik el a sós tavaknak, amelyek közt a Raszim a legnagyobb. A fensik belsejét a viz és ennek következtében a fahiány jellemzi. Belseje nagyobbára puszta; a legjobb legelők és a szántóföldek a szélein vannak. A román kormány a fensikot Tulcea és Küsztendse nevü kerületekre osztotta be. A legkiválóbb helységek a Duna mellett: Rasova, Cernavoda, Hirsova, Macin, Tulcea, Sulina; a tengerparton Karavrman, Küsztendse és Mangalia; belsejében Babadag (a régi fővárosa) és Medsidje. Cernavodatól Medsidje mellett Küsztendséig vasut vezet; ugyanezt a vonalat követi a Traján-sánc (l. o.). D. 29-ben Kr. e. került a római birodalomhoz. Diocletianus korában Scythia minor volt a neve. A népvándorlás korában a nyugati gótok, a VII. században a szlávok foglalták el. 679. a borgárok uralma alá került; 971-1186-ig a bizanci császárok, 1186-1396-ig a bolgárok, 1396-1878-ig a törökök voltak az urai. Minthogy fontos sztrategiai útul szolgál, többször volt ellenséges betörések szinhelye. 1828. az oroszok törtek ide be; 1854. ugyancsak az oroszok nyomultak elő a Traján-sáncig; elvonulásuk után Espinasse francia vezér hatolt belé. 1878. a berlini kongresszus Romániának engedte át; azóta a törökök és cserkeszek nagyobb része kivándorolt. V. ö. Captain Spratt: Routa between Kustenje and the Danube (J. of. th. roy, geogr. soc. XXVI. köt.). Peters: Grundlinien zur Geogr. u. Geologie der D. 1867. Lalanne et Michel: Carte topogr.. de l’ isthme de D. l: 100000. 1859. Schuchardt, Die römischen Grenzwälle in der D. (Arch. Epigr. Mittheilg. 9 köt.).
csehül: Dobruska város Neustadt cseh kerületi kapitányságban, a Mettau mellett (1890) 2954 lak., vászonszövéssel és likőrgyártással.
(ejtsd: dobrzsan), csehül: Dobrany, város Mies cseh kerületi kapitányságban a Radbusa és vasut mellett (1890) 4910 lak., őrültek házával.
város, l. Dobberschütz.