(gör.), összetett versláb, melynek alapformája:
amellett azonban igen számos változata volt; ritmikai értéke még nincs egészen tisztázva, mindenesetre a másfeles ritmusfajhoz tartozott s időrészei 2: 3 arányban oszlottak meg a taktus gyönge és erős része közt. Két vagy olykor három D. alkotott egy periodust és néhány periodus egy szerkezetet, de a D.-t többnyire más rokon ritmusokkal keverték (D.-vers). A D.-rend említett ferde arányánál és rövid voltánál fogva találóan szinezte a fájdalom szaggatott kitöréseit, s a görög tragikusok szerették alkalmazni monodiákban, mig a komikusok paródia kedvéért használták. A modern költészetekbe nem jött át, mert ütemformája mai ritmusérzékünknek szokatlan: csak antik drámák fordításában szerepel még, nem csekély nehézséget okozva a fordítóknak.
(állat), l. Anchylostomum duodenale.
Frigyes Jakab, német pomologus és oinologus, szül. Neustadtban 1820 márc. 4. Növénytani tanulmányoknak szentelte tehetségét, különösen a pomologiának. 1851-66. a Pomona c. szakközlönyt szerkesztette. Művei: Die Lebensdauer der Kulturpflanzen (Berl. 1854); Katochismus des Weinbaues (2. kiad., Lipcse 1873); Obstkunde (Nürnb. 1855-60, 4. köt.); Bibliotheca hortensis 1750-1860-ig (u. o. 1861); Taxation der Obstbäume bei Bahnbauten (Worms 1869); Die Band- und Flechtweiden und ihre Kultur als der höchste Ertrag des Bodens (Frankf. 1881).
(lat.) a. m. tanulékony.
(ang., ejtsd: dokk) a. m. medence hajók számára, helyesebben azonban a hajózás céljaira szolgáló oly építmény v. készülék, amelyben a hajókat építik, javítják v. kikötik. Minőségre nézve a következő D.-ok különböztethetők meg:
a) Nedves D.-ok, ill. vizmedencék vagy kikötő medencék (belső műrév). Ezek mesterségesen készített vizmedencék, melyek a hajóknak kikötésére szolgálnak. A viz, mely beléjök a dagály idejében betódult, megfelelő készülékkel elzáratik, ugy, hogy az apálynak beálltakor le nem folyhatván, a viz tükre oly magasan marad, mint a dagály idejében volt. Ily módon nyert mélyebb vizben a mélyjáratu hajóknak is lehetséges rakodás céljából a part mentén kikötni, ami különben akadályokba ütköznék, minthogy apálykor, a viz tükrének sok helyütt nagymérvü esése következtében a hajótő feneket érne. Ilyenek a szárazföldön kiásott és többnyire kifalazott medencék, természetesen leginkább oly kikötőkben, ahol az apály és dagály közötti különbözet, a viznek változó mélységére való tekintettel már nem csekély, vagyis legalább 2-3 m. Leginkább Londonban, Liverpoolban, Hamburgban, Wilhelmshavenben, és Bremerhavenben vannak ilyen nedves D.-ok. Az első nedves D.-ok Angolországban (az ugynevezett Westindian Docks) 1802. nyittattak meg és 24 acre térséget foglalnak magokba, mig a Londoni D.-oknak kiterjedése 34 acre.
b) Száraz D.-ok. Ezek a földbe épített elzárható vizmedencék, melyekből, miután a hajót bevonták, a vizet v. szivattyúkkal távolítják el, v. pedig apály idejében magától lefolyik a viz és ezáltal a hajó a szárazra jut. Az ilyen D. a hajóknak javítására, ill. vashajóknál az élő-résznek időközönkint eszközlendő bemázolására (ugynevezett fenékmázolás) szolgál. A medence vizének bármely módon eszközlendő eltávolításánál, arányosan a medence-viztükrének fokozatos eséséhez a hajót oldalankint támasz-gerendákkal kell ellátni, mely gerendáknak könnyebb kezelése és később a szükséges munka-állványoknak felállítása végett a medence kőfalazata lépcsőalakban épül. A hajótő, arányosan a viz apadásához már előre elkészített, és a hajó alja hajlatainak megfelelően domborított ágyra, az ágytuskókra nehezedik, lehetőleg ugy, hogy a nyomás valamennyi tuskóra kiterjedjen. Ugy a száraz, mint a nedves D.-k elzáró készüléke gyanánt megfelelő erős zsilipek vagy ujabb időben uszó-pontonok szolgálnak, mely utóbbiak a viznek bebocsátása által a fenékre sülyesztetnek és a medence szájához illesztve, a viznek a medencéből való kiszivattyuzásával a medenceszáj falazatához tapadnak és azt vizmentesen elzárják. Mihelyt a hajón véghezviendő munkát befejezték, a medencébe vizet bocsátanak, a ponton-kaput kiszivattyuzzák és kinyitják, mire a már ismét uszó hajó a D.-ot elhagyhatja. Az első ilyen száraz D. 1708. Liverpoolban épült és bizvást mondhatni, hogy az akkor még kevés fontossággal biró város e D.-jainak köszönheti jelenlegi hirnevét és nagyságát.
[ÁBRA] Uszó-dock.
c) Uszó D.-ok. Ezek nagy, kettős fenekü és oldalfalazatu fa-, de többnyire vas- vagy acél-lemezekből, szekrényalakban készített építmények, melyeknek két ( a rövidebb) oldalfala hiányzik. Az egész építmény belül üres és oly uszóképessége van, hogy a vizen uszva, a felső fenék a viz felszinén felül esik. Hogy a hajó az uszó D.-ban javíttassék, a felső fenék lapján mindenekelőtt a hajó ágyazását kell elkészíteni; ha ez megtörtént és az ágy-tuskóknak helybenmaradása az alámerülés alkalmából biztosítva van, a D. fenék- és oldalüregeibe vizet bocsátanak. A viz-betódulása a D.-t annyira sülyeszti, hogy felső fenéklapja mélyebbre merül a viz alá, mint a javítandó hajónak tő-gerendája fekszik, ill. mint a mennyi a hajónak járat-mélysége. Ezek után a D.-ba vont hajót az ágyazás felett kikötik, a hatalmas D.-szivattyukat működésbe hozzák; midőn a D. lassan kiemelkedvén a vizből, a hajót is annyira kiemeli, hogy az, valamint a D.-nak felső fenéklapja is egészen szárazon fekszik. A javítás eszközlése után a vizet a D.-kamarákba bocsátják, mire a D. annyira sülyed, hogy a hajó ismét uszván, az uszó D.-ot elhagyhatja.
d) Minthogy az imént leirt uszó D.-nak és száraz D.-nak oldalfalai a dolgozó munkásoktól sok világosságot elvesznek, azonkivül a hajónak szárítását is megnehezítik, Clarke angol mérnök e tekintetben sokkal célszerübb, ugynevzett hidraulikus D.-ot épített. A kikötőnek egy oly helyén, ahol a viz eléggé mély, vashengerek vannak két sorban a tengerfenékbe verve és egymással vasrudakkal akként összekötve, hogy az egész erős szerkezetet képez. Ezen hengerek, csövek mindegyikében egy köldök (hasonlólag a gőzgép dugattyujához és hengeréhez) működik, mely hidraulikus nyomás folytán fel és alá tolható. A köldökök fejei egy vasból készült, vizszintesen nyugvó padozatot emelnek, ill. annyira sülyeszthetnek, hogy a javítandó hajót a padozat fölé lehet huzni. Ha ez megtörtént, a padozatot emelik, mire a rajta nyugvó és kellőképen támogatott hajó a viz felszine fölé kerül. Ily módon 1/2-1 óra lefolyása alatt még nagy hajókat is ki lehet a vizből emelni. Ezen szerkezetnek előnye az, hogy ha a padozat több részből áll, ugy egymástól függetlenül több kisebb hajót lehet a vizből kiemelni vagy ismét a vizre tenni.
e) Az amerikai csavar-D. hasonló az előbb említett hidraulikus D.-hoz, a különbség csak abban áll, hogy ennél a hidraulikus köldökök helyett csavarok működnek és hogy a hajó magas, két sorban álló cölöpök között emeltetik ki a vizból, mely cölöpök a hajót támasztó gerendák támpontjául szolgálnak. Hogy az uszó D. egy hajó reparálásának sokszor igen hosszu ideje alatt még más hajóknak emelésére is használható legyen, a pólai hadi kikötőben az uszó D.-ot ugy rendezték be, hogy arról a kiemelt hajó egy sikló-pályán a partra vonható, ahol azután a javítás történik. Dockok helyett a hajók vizalatti részeinek javítása - a hajónak szárazra tétele - u. n. siklók (sólyasiklók) által is történik. Ez a partról a vizbe nyuló, a viz fenekén nyugvó gerenda-szerkezet, amelyen a megfelelő szánka-talpakra fektetett hajó csuszik és gőzgépek vagy járgányok segítségével a partra huzatik, ill. onnan a vizre bocsáttatik. Ahol sem D. sem pedig sólyasikló rendelkezésre nem áll, a vizalatti részeknek javítása a hajótő emelése által eszközöltetik. L. Tőemelés.
Sok helyütt a hajó egyes vizalatti részeinek kijavítása, különösen ha csak az elő- v. hátulsó részen kell a munkát végezni, az u. n. Szekció D.-ok által történik, minthogy ily esetben ez is célhoz vezet, könnyen kezelhető és kevesebb időt igényel, mint az egész hajónak szárazra tétele. Ezen szekció-D. nagy szekrényhez, ládához hasonlít, melynek ugy hossz- mint keresztmetszete négyszögletes. Az egyik oldalrész nyitott és akként van kivágva, hogy a vágott részek alakja a javítandó hajó bókonyhajlatainak megfelel. Ha a D. a viznek bebocsátása folytán sülyed és azután nyitott részével a megfelelő bókonyfalazathoz illesztetik, ugy az a betódult viznek kiszivattyuzása által a hajó külfalazatához tapad és a hajónak javítandó részét a szükséges magasságig a vizből kiemeli. A hidraulikus és uszó D.-ok rendszerint csak a hajók javítására, a száraz D.-ok azonban nagyobb hajók építésére is használtatnak. V. ö. Heider, Der Bau der vereinigten Schlipp- und Trockendocks im Arsenal des österr. Lloyd in Triest und im Arsenal der k. u. k. Kriegsmarine in Pola (Graz 1873); Harcourt, Harbours and docks, their physical features, history, construction etc. (London 1855, 2 köt.).
Jost, van, dán ellentengernagy, szül. 1753., megh. 1834. Résztvett az 1809. háboruban l’Escaut fővezérlete alatt. - Fia: Károly Eduárd, szül. 1804., megh. Helsingförsben 1893 jan. 29. Részt vett a Navarin melletti csatában (1827); 1864. a balti flottával megtámadta Svinemünde-t és 1874. tengernaggyá lett. Munkát is irt: Vieux souvenirs (Kopenhága 1888).
l. Doktor. - D. musicae, l. Baccalaureus.
Hires angol jogi tankönyv VIII. Henrik király idejéből. Szerzője Saint Germain. A könyv a jogot egy teologus és egy jogász közötti (2) párbeszéd alakjában tárgyalja.
(lat.) a. m. tan, tudomány; tudományszak, l. még Doktrina.
(franc., ejtsd: doktriner), aki a doktrinákba kapaszkodik, pedansan az iskolaszerü tanokhoz ragaszkodik, az adott körülményeket nem veszi tekintetbe s gyakorlatiatlan eljárást tanusít. Franciországban a restauráció alatt D.-eknek a parlamenti ellenzék egyik frakciójának ama tagjait hitták, akik az esetlegesség politikája ellenében tudományos államtant akartak érvényre emelni. Ez a frakció Broglie herceg szalonjában keletkezett, feje a kamarában Royer-Collard volt, a sajtóban és egyesületekben pedig Guizot által volt képviselve. Főorganumai voltak: Le Globe és Constitutionnel. A frakció jelszava volt: az alkotmányos rendszernek a XVII. Lajos-féle Charte alapján való kidolgozása.
D.-eknek nevezték nálunk azokat a férfiakat, kik az 1840-48-iki korszakban egyéb korszerü reformok mellett, különösen a parlamentáris kormányformának és a központosításnak voltak szószólói a dikaszteriális igazgatással és a megyei rendszerrel szemben. Nem szenved kétséget, hogy ideáljok külföldi, az angol és tán még inkább az akkor virágzó korát élő francia, Thiers-Guizot-féle parlamentarizmus volt. Népszerüségre annál kevésbbé tarthattak számot, mert fellépésök éppen azon korba esik, midőn a megye, előbb mint az alkotmányosság és nemzetiség bástyája, Ferenc császár abszolutizmusával szemben, majd mint a közvélemény kifejezője és irányzója, kétségtelenül hazánk legünnepeltebb kintézménye volt. Ezért és különösen mivel általános elvekből indultak ki, okaikat a tudomány tárházából merítették, és inkább okoskodással akartak győzni, mint szenvedélyes izgatással, ellenfeleik félig gunyosan, D.-eknek, az elmélet embereinek nevezték őket. Többnyire előkelő ifjak voltak, kik utazás és tanulmány által ismerték a művelt nyugatot, mint B. Eötvös József, B. Kemény Zsigmond és Pulszky Ferenc. Mellettök küzdött első sorban Szalay László, később Csengery Antal is. Széchenyi első sorban a gazdasági vivmányok terén követelte a haladást, azaz a külföldhöz való közeledést. Őket ellenben tanulmányuk inkább a jogi és alkotmányos élet tényezőinek kutatásához vezette, és igy a személyes szabadságnak, a jogbiztosságnak és a polgári egyenlőségnek elérésében és az ezekhez vezető intézmények meghonosításában látták a lefontosabb lépést ahhoz, hogy hazájukat a művelt országokkal egy sorba emeljék és azt a kultura minden áldásában részesítsék. Ez iránynak volt következése, hogy mindnyájan, elől Szalay Lászlóval, oly nagy sulyt helyeztek a városoknak a polgári elemnek fejlesztésére. Oly tényezőt vettek figyelembe, mely az alkotmányon belől alig számított, és a politikai nemzettel, a nemességgel szemben addig már mint nagyrészt idegen sem birt érvényesülni.
A kormány rendíthetetlen konzervativ iránya miatt ez elvek megvalósítása nagyon is távolesőnek látszott: inkább ideális magasságban látszottak, semhogy komolyen lehetett volna átvételökkel és annak módjával foglalkozni. Ahhoz, hogy Magyarországban, belátható időben a liberális és humanus eszmékben nyugvó állam felépítésére lehessen gondolni, egy Eötvös költői lelkületére, egy Szalay törhetetlen jogérzetére volt szükség. A gyökeres reform annyira távol esett még a láthatártól, hogy a legtöbben, és ebben konzervativok és ellenzékiek egyetértettek, alig nézték őket másnak, mint ártatlan álmodozóknak. Éppen a modern állam, mint a nemzet akaratának hatalmas és tevékeny kifejezője, volt Magyarországon egészen idegen fogalom. Érezték a nemzet gyöngeségét, megoszlását, de még Kossuth is kijelentette, hogy oly eszmét, mely az összes magyar nemzetet birná egyesíteni és erősíteni, nem ismer. A D. ez eszmét megtalálták az államban, melyben a nemzet akarata szabad választáson alapuló parlamentben fejeztetik ki, és felelős kormány által hajtatik végre. Egy szerencsés véletlen kezökbe adta az eszközt, mellyel a közvéleményre hathattak. Kossuth 1844 derekán kénytelen volt elhagyni a Pesti Hirlap szerkesztését. Az ellenzéki lap vezetését Szalay László vette át, kivel együtt elvtársai katedrának használták e még mindig legolvasottabb ujságot, melyről eszméiket a nemzettel megismertethették. Három év alatt meg volt a modern állami berendezés egy ága, melyet be nem mutattak, nem volt a közjog egy kérdése, melyet föl nem világosítottak volna.
Legfőbb erejöket mégis a megye elleni küzdelemnek szentelték. Ebben nem csupán a francia központosítás elveit követték, hanem a honi viszonyokat tekintve, egészen következetesen jártak el. Az ősi, feudalis intézmény tehetetlensége, mely a nemzet erejét elzsibbasztja, és a modern állam felépítésének legfőbb akadálya idézte elő támadásukat az alkotmány bástyája ellen. Addig sem volt titok a beavatottak előtt, minő keveset tesz tulajdonképen a megye, és mennyire egyes előkelő családok érdekében történik ott minden. Most a nagyobb nyilvánosság köztudomásuvá tette az eseteket, az ébredő és növekvő erkölcsi érzés nem türte, hogy büntetlen maradjanak. Kemény Zsigmond röpirata a korteskedésről nagy éleselmüséggel feltárta a nemzeti hiba eredetét és káros következését nemcsak a közigazgatásra, hanem az uralkodó osztály jellemére nézve. Eötvös József, a Falu jegyzőjében, költői becsü képét rajzolta a megyei állapotoknak tele erkölcsi haraggal és emésztő gunnyal. Ugyancsak Eötvös volt az, ki egy cikksorozatban, melyet «Reform» cim alatt külön munkában is kiadott, mintegy teljes programmját nyujtotta a D. pártnak. A megye, a rész helyébe, a nemzetnek, az államnak kell lépnie. A D.-ek szólottak már cenzusról, örökösödési törvényről, esküdtekről, sajtótörvényről, akkor, midőn még teljesen fennállott a nemesi kizárólagos választási jog, az ősiség, a megyei törvényszék és a cenzura. Nemzetünknek ők nyujtották azt a politikai iskolázást,mely érthetővé, némileg természetessé tette előtte az 1848. bekövetkező nagy alkotmányos és társadalmi átalakulást. A D. Apponyi kormányával és annak sikereivel szemben először hangoztatták az ellenzék egyesülésének szükségét. Nagy diadal volt reájok nézve, hogy az 1847-ki, Deák által szerkesztett ellenzéki programm, a felelős kormányt és a parlamentarizmust az alkotmány legfőbb biztosítójául jelöli meg. Még nagyobb diadaluk volt, hogy Kossuth 1848 márc. 3. ugyanazon jelszóhoz füzte a monárkia egész ujjáalakítását. Az 1848-ki törvényekben uton, utfélen az ő szellemökre ismerünk. A legnehezebb kérdés: a megyei autonomia megegyeztetése a parlamenti kormánnyal megoldatlan maradt, és a szabadságharc kitörése lehetetlenné tette e nagyfontosságu problemának komoly megvitatását és megfejtését. V. ö. Beksics Gusztáv, A magyar doctrinairek. (1882).