(lat.), az as-nak (1. o.) 3/4 része, azután mindannak, ami 12 részre osztható, 3/4 része; különösen egy érem, melynek értéke 9/12 as volt. A D.-t C. Cassius Longinus verette a Kr. előtti I. század elején; értékét kifejezi ezen jel S: .
(ejtsd: dodlí), Róbert, angol iró, szül. Mansfieldben (Nottinghamshire) 1703-ban, megh. Durhamban (midőn egyik barátját meglátogatta) l764 szept. 25. Előbb harisnyagyáros, aztán szolga volt. 1732. The muse in livery, or the footman's miscellany cimen egy kötet költeményt bocsátott közre, melyeket éppugy mint nemsokára erre kiadott The stop-shop c. szinművét a közönség tetszéssel fogadta. D. ekkor könyvkereskedést alapított, melyet a főváros első könyvkiadó-üzletévé virágoztatott fel. Később irt drámai munkái 1748. a Tri Hes cimen jelentek meg. Irói termékeinél becsesebbek gyüjteményes kiadványai, aminők: Select collection of old plays (London 1744, 12 köt.; legujabban kiadta Harlitt, u. o. 1874 -75, 15 k.); Collection of poems by several hands (u. o. 1748, 4 k.); Fugitive picces of Spencer, Cooper etc. (1765, 3 k.); The preceptor (1748, 2 köt.); The economy of human life (1751); Public virtue (1754). A D.-tól 1758. alapított Annual register még mai napig is fenáll.
Ede, angol régiségtudós, szül. Dublinban 1767., megh. Rómában 1832 máj. 14. Beutazta Görögországot, aztán Olaszországban élt. Becses archeologiai munkája: Classical and typographical tour through Greece (London 1818, 2 köt.), az ő eredeti rajzai után kiadott Thirty views in Greece (1821) és a Cyclopian or Pelasgic remains in Greece and ltaly (131 rajz, 1834). Ő utána nevezték el a Korinthus mellett talált ó-görög vázát, mely most Münchenben van.
(ejtsd: dúdesz), Jakab Izsák, holland ref. hittudós, szül. Langerakban 1817 nov. 20. Amsterdamban és Utrechtben tanult; 1843. a halli, 1847. a rotterdami református gyülekezet választotta meg lelkészévé, 1859 óta pedig tanár az utrechti egyetemen. Bibliai alapon, evangéliomi szellemben tanít és erős ellenfele a teologiai modern irányzatnak. Latin és holland nyelven szaktudományai s általában a teologia köréből rendkivül nagyszámu, kisebb-nagyobb mű jelent meg tőle.
(ejtsd: dúsz), l. Jakab, van der, hollandi festő, szül. Amsterdamban 1623-ban, megh. Slotenben Amsterdam mellett 1673-ban, Moejaert tanítványa, Olaszországban tanult, majd visszatérve, Hágában élt 1663-ig, a «Pictura» társaság egyik alapítója volt és nagy tekintélyben állott. Olaszországi tájképeinek rajza szabatos, szinezése hideg; staffage-ukat nagyon jól elrendezett nyájak és gulyák képezik. Képei bécsi, brüsszeli, stuttgarti, stb. gyüjteményekben vannak.
2 D. Simon, az előbbinek fia, szül. Amsterdamban 1653., megh. Hágában 1717. Atyja modorában festett, csakhogy még hidegebb, üvegszerübb szinezéssel. Művei nagyrészt hollandi és német gyüjteményekben vannak.
(ejtsd: duszborg), város és vár Geldern hollandi tartományban, 16 km.-nyire Zutphentól, az Yssel jobb partján, 4505 lak., akik leginkább kereskedéssel foglalkoznak, nehány csinos épülettel, amelyek közt a legjelentékenyebb a szt.-Mártonról elnevezett templom.
(ang. ejtsd: doszkinsz), bélelt szövet (l. o.) és Buckskin.
1. Bulldog és Kutya.
(ol.) a. m. vámhivatal, vámház.
(ejtsd: dodse, lat. dux, olaszul duca) a. m. herceg. Ezt a címet Velence és Genova választott fejedelmei viselték. Velencében 697. választották az első D.-t. (Anafesto Paolucci; utódai közül említendők Orseolo Péter, Szt. István királyunk rokona, Ziani Sebestyén, Dandolo Henrik, Gradenigo Péter, Falieri (Marino) és Foscari Ferenc.) Mint utolsó D. Manin D. Luigi működött, ki 1797 máj. 12. önként leköszönt, négy nappal annak előtte, hogy a győztes franciák a velencei köztársaságnak véget vetettek. Eleintén D. hatalma meglehetős korlátlan volt, idővel azonban (különösen 1177 óta) a nemes családok magához ragadták a D. választásának jogát és igy a hatalmat is, minek következtében a D. hatalma fokról-fokra hanyatlott, ugy hogy csak végrehajtó eszköze volt a nemességnek. Midőn nehány D. a megnyirbált hatalomról önként leköszönt, a nemesség 1339. törvénybe iktatta, hogy a megválasztott kénytelen e méltóságot elvállalni; 1367. a vonakodó Contarini Andrásra D. méltóságát csakugyan erővel tukmálták. Midőn M. Falieri a nemesség hatalmának megtörését tüzte ki célul, merészségeért a fejével lakolt (1385). Ez idő óta a D. teljesen a csupa patriciusokból álló tanácstól, illetőleg az annak kebléből választott bizottságoktól (Signoria, Quarantia, Pregadi) függött, 1310 óta pedig a Tiepolo Jakab által támasztott zendülés leveretése óta a tizek tanácsa (Dieci inquisitori di stato) a D.-t nemcsak pénzbirságra, hanem fogságra, sőt halálra is itélhette. Még a D. magán és családi életét is ellenőrizték, halála után pedig a 3 államinquizitor szigorral megvizsgálta az elhaltnak multját és ha mulasztásnak jutottak nyomára, a D. családján hajtották be a pénzbirságot. Genovában Boccanera Simon viselte először a D.-méltóságot (1339 óta). Midőn a város 1396. a franciák fenhatósága alá került, a D. állás betöltetlenül maradt. Csak 1528. találkozunk megint D.-val, Doria András személyében (l. o.), de Genovában is a D. a nemesség eszközévé sülyedt. 1797. a franciák véget vetettek a D. méltóságnak, mely ugyan 1802-5-ig még egyszer feléledt, de 1805. Genova Franciaországba való bekebelezése után mindenkorra megszünt. V. ö. Velence és Genova történetét. Musatti, Storio della promissione ducale (Padova 1888) és Molmenti művei különösen La dogaressa di Venezia. (Torino 1887).