megszorított számu személyekből, többnyire 6-8 tagból álló kedélyes társaság, melybe I. Frigyes Vilmos porosz király minisztereket, törzstiszteket, tudósokat, eshetőleg Berlinben tartózkodó idegeneket berlini, potsdami vagy wusterhauseni kastélyába majd minden nap d. u. 5 órára meghivott. A társaság tagjai a király elnöklete alatt söröztek, hollandi cseréppipákból dohányoztak és napi eseményekről, politikaiakról is társalogtak. A hangulat igen fesztelen volt és a király ritkán vett valamit rossz néven, pedig a társaság tagjai nem igen válogatták szavaikat és tréfáikat. Az élcelésnek egyik legkedveltebb céltáblája Gundling (l. o.) tanár volt. Senkinek sem volt szabad fölkelnie, bárki lépett is a terembe, akár maga a király is. Midőn a jelenlevők egyszer a trónörökös beléptekor felkeltek helyeikből, a király ezen annyira megharagudott, hogy a társaságot feloszlatta és tagjait kitiltotta kastélyából. A kollégium üléseit német költők sokszor leirták; igen szép p. a megfelelő jelenet Gutzkow Károlynak Zopf und Schwert c. jeles vigjátékában.
(növ.), l. Dohány.
(növ.), a dohány szárával és levélereivel gyártott papiros, mely szivar, szivarka takarójának, vagy tubák elpakolására használatos.
1. Ernő, német humorista, szül. Boroszlóban 1819 máj. 24., megh. Berlinben 1883 febr. 3. Teologiát és filozofiát tanult, mire egészen az irodalomnak élt. Már 1849. átvette a Kladderadatsch c. jeles élclap szerkesztését, melyet a politikai szatira elsőrangu közlönyévé emelt. Önálló művei közül is a szatirai irányuak a legjobbak; igy: Der trojanische Krieg (1864) c. vigjátéka, a német politikai viszonyoknak e szellemes kigunyolása. Egyéb művei: Ihr Retter (bohózat, 1862); Komm her! (drámai paródia, 1864); Sekundenbilder (1880) stb. Ugyanő fordította le jelesül Lafontaine meséit (1876, Doré rajzaival). - Neje D. Hedwig, szül. Berlinben 1833 szept. 20., a nők jogainak jeles védője: Der Jesuitismus im Hausstand (1873); Die wissenschaftliche Emancipation der Frau (1874) és Der Frauen Natur und Recht (1876). Szellemesek kis vigjátékai: Der Seelenretter (1876); Vom Stamm der Asra (1876); Ein Schuss ins Schwarze (1878). Legujabban modern realisztikus regényt (Plein air, 1891) tett közzé. Becses, főleg jeles fordításai miatt, nagy műve: Die spanische Nationalliteratur in ihrer geschichtlichen Entwickelung (1865-67).
2. D. Keresztély Vilmos, német diplomata és nemzetgazdasági iró, szül. Lemgoban 1751 dec. 11., megh. 1820 máj. 29. 1776-tól Casselben adta elő a pénzügytant és statisztikát; majd 1779. porosz államszolgálatba lépett, s mint több német udvarhoz küldött követ, továbbá mint kamaraelnök szolgálta II. Frigyes Vilmost. A rastadti békekongresszuson is részt vett. Mint nemzetgazdasági irót, a fiziokraták ellen intézett támadásai jellemzik. Munkái közül a következőket említhetjük: Materialien zur Statistik und neusten Staatengeschichte (1777-1785); Nachricht von der neuesten Verfassung der Künste in Frankreich (1778); Kurze Vorstellung des physiokratischen Systems (1778); Entwurf einer verbesserten Konstitution der Reichsstadt Aachen (1780).
Róbert, német műtörténelmi iró, szül. Berlinben 1845 jun. 17., megh. 1893 nov. 8. 1865 óta a berlini egyetemen és kir. építészeti akadémián tanult, 1868. doktorrá avatták és 1869-70. tanulmányok tétele céljából Rómában időzött. 1871. a királyi ház könyvtárának főnökévé, 1878. a nemzeti képcsarnok igazgatósági asszisztensévé, 1884. a porosz királyi ház műgyüjteményeinek igazgatójává nevezték ki. 1888-89. az udvarnagyi hivatal igazgtója volt. Művei: Die Kirchen des Cistercienserordens in Deutschland (Lipcse, 1869); Das königliche Schloss in Berlin (u. o. 1876, 40 fénynyomatu képpel); Barock- und Rokokoarchitektur (Berlin, 1874); Kunst und Künstler des Mittelalters und der Neuzeit (több szakférfiuval együtt, Lipcse, 1875-85).
régi német nemesi család, mely a Pirna mellett fekvő D. várgrófságot még a X. sz.-ban kapta hűbérül s a XIII. sz.-ban már jelentékeny birtokok ura volt. Azonban Vilmos, meisseni őrgróf, lerombolta a D. várgrófok ősi fészkét s lefoglalta birtokaikat (1402). Erre a család egyik része a cseh udvarhoz került, másik része pedig Sziléziában szerzett birtokokat. Zsigmond császár pedig 1423. visszaadta a családnak ősi birtokait. A család harmadik ága, mely Lusáciában szerzett uradalmakat, már a XVII. sz.-ban kihalt. A XV. sz.-ban a sziléziai és a porosz ágat különböztették meg. A sziléziai ág 1711. halt ki, a porosz ág pedig két mellékágra szakadt, az idősbik és ifjabbik ágra. III. Ferdinánd császár elismerte a család birodalmi várgrófi rangját (1648), IV. Frigyes Vilmos pedig a D. grófsággá egyesített Schlobitten, Lauck. Reichertswalde, a Schlodien és Carwinden hitbizományok urát a porosz urakházának örökös tagjává nevezte ki. A család legnevezetesebb emberei a következők:
1. D. Ábrahám (II.) gróf, a sziléziai ág sarja, korának egyik legjelentékenyebb államférfia, megh. 1612. Császári nagykövet volt Lengyelországban, azután II. Rudolf császár tanácsosa, Felső-Lusácia kormányzója és 1611 óta a cseh kamara elnöke. 1600. birodalmi herceggé lett, mely cimmel azonban a család később nem élt.
2. D. Károly Hannibal gróf, az előbbinek fia, szül. 1588., megh. Prágában 1633 febr. 21. Atyjától Felső-Lusácia kormányzóságát öröklé; azután áttérvén a kat. hitre, a cseh forradalom alatt szorosan a császári párthoz csatlakozott. Jutalmul a sziléziai kamara elnökévé nevezték ki s ott különösen a protestánsok üldözése és erőszakos térítgetése átlal tünt ki, kik a «boldogító» (Seligmacher) melléknevet adták neki. Sziléziára sulyos adókat is vetett ki, s a tehenekre kivetett adó után «tehénfejő»-nek (Kuhmelker) nevezték. Opitz, a költő egy ideig D. titkára volt.
3. D. Fábián gróf, a porosz ág sarja, született1550., megh. 1622. János Kázmér pfalzi gróf tanácsosa, hadvezére s követe vala. Részt vett a németalföldi s a lengyel hadjáratban. 1587. pedig mint buzgó kálvinista 13 ezer emberrel támogatta navarrai Henriket (a későbbi IV. Henrik francia királyt) s 1591-ben megint segítette a hugenottákat.
4. D. Kristóf Delphicus, D.-Carwinden várgrófja és grófja, a svéd ág ivadéka, szül. Delftben 1628 jun. 4., megh. Londonban 1668 máj. 21. 1651. Krisztina királynő főkamarása, 1653. pedig a svéd testőrség feje lett. 1656. Bréma és Verden alkormányzójává, 1659. pedig a gyalogság tábornokává nevezték ki. 1666. a svéd tábort vezérelte Bréma alatt, részt vett a bredai békekongresszusban (1667) s Svédország nevében aláirta az ismeretes hármas szövetséget Hágában (1668 jan. 30).
5. D. Sándor, D. Schlobitten várgórfja és grófja, szül. Coppet várában a genfi tó mellett 1661. jan. 25., megh. Königsbergben 1728 febr. 25. (Atyja Frigyes várgróf, aki 1688. halt meg, az ifjabb viani ág ivadéka vala, mely család V. (pfalzi) Frigyessel jött volt Hollandba s ott Orange hercegség kormányzóságát, Svájcban pedig Coppet várát szerzé meg). Sándor 1687. a brandenburgi titkos haditanács tagja, utóbb pedig a választófejedelem, a későbbi I. Frigyes Vilmos király főudvarmestere volt. Ő a Schlobitten-ág alapítója.
6. D. Kristóf, D.-Schlodien gróf, az előbbinek testvére, szül. Coppet várában 1665 ápr. 2., megh. porosz birtokán 1733 okt. 11. Kristóf Bayle P.-nek vala növendéke. A brandenburgi hadseregben szolgált és 1686. résztvett a törökök ellen intézett magyarországi hadjáratban, nevezetesen Budavár felmentésében, 1689. pedig XIV. Lajos ellen harcolt. Később londoni követnek, 1713-ban pedig tábornoknak nevezték ki. Érdekes emlékiratait Raumer adta ki: Mémoires originaux sur le regne et la cour de Frédéric I., roi de Prusse (Berlin 1883).
7. D. Kristóf, D.-Schlodien gróf, az előbbinek fia, szül. 1702. okt. 25., megh. Berlinben 1762 máj. 19. Résztvett az első két sziléziai és a hétéves háboruban. Harcolt Grossjägerndorf mellett, Elő-Pommerániában, Stralsund előtt és Zorndorf mellett és ő mentette föl Kolberget az oroszok ostroma alól és szorította vissza 1759. a svédeket Rügenig.
8. D. Frigyes Ferdinand Sándor, D. Schlobitten várgrófja, szül. Finkenstein várában, (Poroszország) 1771 márc. 29., megh. 1831 márc. 21. 1794. hadi és gazdasági tanácsossá, 1801. pedig Marienwerderben a kamara igazgatójává nevezték ki, s az 1806. háboruban Graudenz és Danzig élelmezése körül szerzett nagy érdemeket. 1808. Stein visszalépése után porosz belügyminiszter lett. Résztvett a törvényhozás és közigazgatás reform-munkájában, mig végre 1810. Hardenberg kineveztetése alkalmával az államszolgálatból kilépett s birtokaira vonult vissza. 1813. nagy tevékenységet fejtett ki Keleti-Poroszország mozgósítása körül, amiért e tartomány polgári kormányzójává nevezték ki. 1814. azután leköszönt és Schlobittenbe vonult vissza, ahol több izben képviselőnek választották a tartományi gyülésbe. V. ö. Voigt, Leben Dohnas (Lipcse 1833).
9. D. Károly Frigyes Emil, D. várgróf, az előbbinek öccse, szül. 1784 márc. 4., megh. 1859 febr. 21. 1798. egy porosz lovas-ezredbe lépett s kitüntetéssel harcolt az 1807. hadjáratban. 1811. orosz szolgálatba ment át, elősegítette a hires taurogenni egyesség megkötését (1812 dec. 30-án). Végigharcolta az 1813-14-iki - és porosz szolgálatban az 1815-ki szabadságharcot. Azután fokról-fokra emelkedett, mignem 1842. az első porosz hadtest parancsnoka, 1848. pedig lovassági tábornok lett. 1854. tábornaggyá tették, 1889. pedig az ő nevéről nevezték el a 8-ik számu keleti-porosz dsidás-ezredet.
(azelőtt Donin), város Drezda szász kerületben, 12 km.-nyire Drezdától, a Müglitz és vasut mellett, (1890) 2734 lak., lámpa-, virágcserépkészítéssel, bőrgyártással és marhakereskedéssel. A D. várgrófok ősi kastélyát a Schlossbergen 1402. rombolták le.
Miklós, tót iró, szül. Trencsénben, megh. Szakolcán 1852. Lőcsén és Pozsonyban az ev. liceumon és teologián végezte tanulmányait. Ez utóbbi helyen Stur lapjának szerkesztőtársa volt. 1848. Hurban alatt mint ennek egyik tisztje, fegyverrel küzdött szabadságharcunk ellen. Ennek elnyomása után e cimen: Historia povstanja slovenskjeho z soku 1848 (Az 1848-iki tót felkelés története, Szakolca 1850) magyarellenes gyülölettől áthatott s ferdítésektől hemzsegő iratot adott ki. Irt költeményeket s egy szinművet is: Podmaninovci (A podmaniniak, Lőcse 1848).
Frigyes, az Ahrends- (l. o.) féle német gyorsirási rendszernek magyar nyelvre átültetője. Szül. Szobotiszton Nyitra vármegyében 1843 jan. 13. 1873 óta pozsonyi kir. kat. főgimn. tanár. 1876 és 1877-ben Panstenografia, minden nyelvre való gyorsirás, különös tekintettel a magyar és német, valamint a szláv és latin nyelvekre, Pozsony cimü munkáját adta ki.
Ha a fa szabad levegőtől elzárva fekszik, akkor rövidebb vagy hosszabb időtartam után fizikailag és kémiailag átalakul, törékennyé, fakó, poros szinüvé lesz és szilárdságát elveszti, dohossá válik. Ezen változás alapokáról, a végbement folyamatról még nincs tudomásunk. Valószinü hogy ez mikroorganumok hatása.