Gazdasági terményeknél, szalmás és szemes gabnánál, hüvelyes veteményeknél, szénánál, szintugy a bornál is előforduló azon jelenség, hogy eltartáskor kellemetlen penetráns penészszagot vesznek föl, mely értéköket és használhatóságukat csökkenti; dohos élelmi szerek élvezete, dohos takarmány etetése az egészségre veszélyes. A D. oka szemes terményeknél, szénánál és egyéb száraz anyagoknál abban rejlik, hogy a kellően ki nem szárított termények s anyagok felületén különféle penészgombák telepednek le, melyek miceliuma az anyagok belsejébe hatol s azt részben felbontja. Ezektől a penészgombáktól származik a dohos szag. A D. biztosan elhárítható, ha a terményeket s anyagokat teljesen légszáraz állapotban rakják el. A kellően ki nem szárított szemes gabonát s egyéb magvakat gyakran meg kell forgatni, a kissé nyirkos szalmát és szénát pedig, ha meg nem szárítható, lehető tömötten kell elrakni, hogy a levegő kiszoruljon belőle. Dohos terményeket nem lehet teljesen megmenteni a dohtól, némileg azonban csökkenthető a dohos szag szemes s magvas terményeknél az által, hogy faszénporral összekeverik; igy tartják 24 óráig, hogy a szénpor a dohos szagot elvegye s azután megrostáltatnak. Dohos szénát és szalmát csépléssel lehet némileg javítani; takarmányozás előtt pedig meg kell fülleszteni vagy gőzölni a dohos takarmányt. A bor a D.-t rendszerint tisztátlan, penészes, dohos hordóktól kapja meg; minthogy pedig a dohos bor kellemetlen mellékizétől többé meg nem szabadítható, ez ellen az egyedüli óvszer tiszta edények alkalmazásában áll.
Vazul, szépirodalmi, bölcsészeti s egyházi iró, szül. Ötvösfalván, Máramaros vmegyében, 1783 márc., megh. Huszton 1849 dec. 13-án. Tanulmányait M.-Szigeten, Nagyváradon, Nagyszombatban s Ungvárott végezte; 1811. pappá szentelték fel s mint lelkész Dolhán, Lucskán, 1828 óta Munkácson működött. 1831. a magyar tud. akadémia levelezőtagjává választották. Munkái többnyire a Tud. Gyüjteményben, Kassai Minervában s a Tudománytárban jelentek meg. Számos munkát hagyott hátra kéziratban; nyomtatásban 18 jelent meg. Megjelent munkái közül legnevezetesebb A világ megnézéséből a teremtő és gondviselő Isten léte természetesen megmutatva., Buda, 1823. Kiadott még két kötet egyházi beszédet. Kéziratban maradt munkái közül említésre méltó: Lexicon philosophicum, Nagyszombat 1809.
1. Antal, német zoologus, szül. Stettinben 1840 dec. 29. Königsbergben, Bonnban, Jenában és Berlinben tanulta a zoologiát s már korán több apró dolgozatot tett közé a Félfödeles-szárnyuakról. 1865. a Hemipterák anatomiai viszonyaira vonatkozó dolgozatával doktori fokot nyert, majd 1868. a jénai egyetemen a zoologia magántanára lett. Nemsokára azonban elhagyta az egyetemet és 1870. megalapította a nápolyi zoologiai állomást, mely rövid időn világhirüvé és a zoologiával foglalkozó buvároknak gyülőhelyévé lett. Eleinte a Rovarok és Rákok fejlődéstanával foglalkozott, azután pedig a Gerincesek fejlődésének tanulmányozásához kezdett Ursprung der Wirbelthiere und das Prinzip des Funktionswechsels c. művében a magasabb állatokat a gyürüsférgekből származtatja le. Megirta a Monographie der Pantopoden des Golfes von Neapel (1881) cimü munkát, továbbá Studien zur Urgeschichte des Wirbeltierkörpers cimen a Gerincesek fejlődésére vonatkozólag közölt érdekes adatokat.
2. D. Károly Ágost, német entomologus, szül. Stettinben 1806 jan. 27., megh. 1892 máj. 4. Rövid ideig jogtudományi tanulmányokkal foglalkozott, de aztán abbahagyta és Berlinben kereskedő lett. 1831 óta egész Európát beutazta és járt É.-Afrikában és D.-Amerikában is. Visszatérte után sokat fordított spanyolból és svédből. A Stettinben ujonan alapított entomologiai társulat megalakulásakor D. is tagja lett annak s azóta buzgón foglalkozott rovartani tanulmányokkal. 1843. ez egyesületnek elnöke és a Stettiner entomologische Zeitschrift szerkesztője lett; 1846. a Linnaea entomologica szerkesztését is átvette. D. rovargyüjteménye talán a legnagyobb magángyüjtemény egész Németországban és körülbelül 40000 rovarfaj van benne. 1859. képviselőnek is megválasztatván, néhány évig tagja volt a porosz képviselőháznak.
3. D. Henrik, német zoologus, az előbbinek fia, szül. Braunnschweigban 1838 ápr. 16. Bonnban, Zürichben és Berlinben természettudományokat tanult, tudományos utazásokat tett Európában, Afrikában és Amerikában és a stettini muzeum egyik alapítója volt. Főkép mint konchiliologus nevezetes. 1874 óta képviselő.
török város, l. Doriján.
(ejtsd: doár), a Po mellékfolyója, l. Dora.
kisközség Nyitra vmegye szenici j.-ban, (1891) 1378 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
az aldunai szoros harmadik sellője, kevéssel Drenkován alul (l. o.). A D. és a kevéssel feljebb levő Kozla kettős sziklapad mintegy 3 km. hosszuságban fenékgát gyanánt felduzzasztja a viz szinét, magán a sellőn pedig alig 1 km. hosszu szakaszon mintegy 80 c. eséssel bukik át a viz.
Ezen közös névvel jelöljük mindazon eretnekeket, akik Krisztusnak csak látszólagos (docein) testet tulajdonítottak (ezért neveztetnek fantaziasztáknak is). A D. első nyomait már az aposztoli korszak végén Kis-Ázsiában fölleljük. Szent János apostol határozottan oly eretnekek ellen küzd, akik tagadják, hogy Krisztus emberi testet véve magára, jött e földre (V. ö. Ján. I. lev. IV., 2-3.; II. lev. 7); János tanítványai szt. Ignác (Ad Ephes. 7; Ad Trallian. 9-11; Ad Smyrn.1-7) és szt. Polycarp (Ad Phillip. 7) hasonló eretnekek ellen hangsulyozzák, hogy Krisztus valódi testben jött a földre, valóban született, valóban szenvedett és meghalt. A gnoszticizmus elterjedésével elterjedt a dokéta-tan is. Ez tulajdonképen nem is más, mint a keresztény eszmék beillesztése a gnosztikus tanrendszerbe. Eszerint minden anyagi dolog bünös és rossz; de ha ez áll, Krisztus nem vehetett magára testet, mert a test is anyagi, s igy nem is szenvedhetett. Hogy tehát a megtestesülést és megváltást beilleszthessék rendszerükbe, különböző elméleteket találtak fel: Krisztus csak látszólagos testben volt s igy csak látszólagosan szenvedett, vagy mások szerint Krisztus egy emberben lakozott s ez az ember szenvedett, vagy mások szerint Krisztus égi anyagból vett magára testet. A gnosztikus és manicheus tanok lassu elhalásával azonban eltüntek a dokéta-nézetek is. V. ö. Hilgenfeld, Ketzergeschichte des Urchristenthums, Hergenröther, Kirchengeschichte.
l. Dokéták.
Lázár, szerb miniszterelnök, szül. 1844. Bécsben végezte orvosi tanulmányait és azután Belgrádban élt mint a természetrajz tanára. Egyuttal a fiatal szerb király nevelője volt, ki őt az államtanács elnökévé tette meg. Midőn 1893-ban Risztics és Belimarkovics régensek a liberális Avakumovics miniszterummal egyetértve, az alkotmányt lábbal tiporták és a radikális pártot mindenképen elnyomták: a király a kitörő félben levő forradalmat megelőzvén, D.-t bizta meg a régensek elfogatásával és egy uj miniszterium alakításával. Ez április 13. késő este hajtotta végre az államcsinyt és ápr. 14. alkotta meg miniszteriumát. Az ország őszinte örömmel fogadta az uj érát. Máj. 27. a király a fehér sasrenddel tüntette ki kedvelt miniszterét. Eltekintve az előbbi radikális miniszterum ellen meginditott fenyítőpertől, a D.-miniszterium tevékenységéről keveset mondhatunk. Maga a miniszterelnök gyengélkedése miatt pihenni volt kénytelen és 1893 okt. Abbáziába utazott, hol mellbetegségén operációval is iparkodtak segíteni.