(gör.) a. m. próba-dolgozat, vizsgálati dolgozat.
(gör.). Az ókori görögségnél, nevezetesen Athénben valamely állami vagy községi szolgálatra képesítő vizsgálat. Ez a választás után, a hivatalba lépést megelőzőleg történt a tanács vagy valamely törvényszék előtt s bizonyos, a jelölthöz intézett kérdésekből állott; a felelet elégtelensége vagy valamely kétség esetében az ügy egy törvényszék elé került. A kérdések korántsem vonatkoztak az elfoglalandó hivatal kivánta egyéni képességre, ezt a demokratikus Athénban minden polgárról föltették, hanem csak az illető hivatalhoz szükséges polgári tulajdonságokra: vajjon polgári szülőktől származik-e, megtartja-e az állami kultuszokat (Zeus Herkeiosét, Apollón Patroosét), eleget tett-e törvényszabta katonai kötelezettségének, polgári jogainak teljes birtokában van-e, megvan-e a kellő kora? stb. Említendő még a szónokoknál alkalmazott D., bár utóbbiak nem voltak tisztviselők, akik szintén alá voltak vetve különösen a polgári jog élvezésére vonatkozó e fajta vizsgálatnak.
sáncokkal és árkokkal környékezett város Friesland németalföldi tartományban, 19 km.-nyire Leeuwardentól a Trekvaart-csatorna és a D.-i Diep mellett, amelyen tengeráradás idején a legnagyobb hajók is eljuthatnak a város alá, 4158 lak., szép városházzal.
kisközség Krasso-Szörény vármegye bogsáni j.-ban, (1891) 1308 oláh lak.
különálló, törpe, afrikai néptörzs neve, amely törzs Szennárban, a felső Dsub folyó mellett lakik. Legelőször Krapf tett róluk említést. Ő még csak hallomás után állít róluk egyet-mást. Hartmann Róbert adatai már megbizhatóbbak. Termetük 1,30-1,45 m. magas, hajuk rövid és göndör, arcvonásaik csunyák, majomszerüek. Ételben nem válogatnak; mindent megesznek, a mit kézrekeríteni birnak, legyen az hangya, sáska v. bármilyen csúszó-mászó állat. Fegyverük falándsából és hajlítóbotocskákból áll; de állítják, hogy ijjat s kulyafűtejjel megmérgezett fanyilakat is használnak. Szomszédaik félnek tőlük; néha ezért vadászatot is rendeznek reájuk. Ilyenkor sokat közülök rabszolgaságba hurcolnak, amennyiben e furcsa emberi lények mindenütt feltünést okoznak s igy keresett cikket képeznek. A D.-k kuruzslók hirében is állanak a négereknél; de ugyanily hirben állanak a szintén törpe termetü akkák és busmanok is. Igen valószinü, hogy a D.-k is csak ugy, mint a két most említett népség, valamelyik afrikai ősfajtának maradékai.
(lat.) a. m. tanitó, helytelen uj magyar szóval «tudor». Már a rómaiaknál cime volt oly egyéneknek, akik nyilvánosan retorikai v. grammatikai előadásokat tartottak. A középkorban tudósoknak lett a cime, a mellyel különösen kiváló egyházatyákat tiszteltek meg. A doktorságot mint egyetemi fokot állítólag legelőször a párisi egyetemen osztogatták 1231., elébb csakis a jogi, majd a hittudományi, majd az orvosi és grammatikai, később pedig egyéb tudományok D.-ságát is. A D.-i fokot csak az nyerhette el, aki elébb már a baccalaureatust és a licentiátust megszerezte volt. Németországhban régebben a császárok is osztogattak D.-i okleveleket. Az ezekkel kitüntetett egyéneket az oklevélről lelógó bulláról, doctores bullati-nak nevezték, megkülönböztetésül az egyetemen graduált D.-októl. A D.-i méltóságot az egyetemen kiállott szigorlat alapján nyerhetni el. E szigorlatok a különböző országokban, sőt néha ugyanegy ország különböző egyetemein is sokban különböznek egymástól. Legtöbbnyire disszertációt, vagyis irásbeli értekezést kell a jelöltnek azon tudománykörből kidolgoznia, amelyből doktorságot kiván nyerni. Még a közel multban - sőt némely egyetemen manapság is - disputációt is kellett a jelöltnek tartania, azaz a disszertációjában felállított tételeket szóbelileg meg kellett védelmeznie egy opponens ellen, hogy igy jelét adja tudományának és kitüntesse előadó és vitázó képességét. Ezt az intézményt azonban már a legtöbb egyetemen elejtették, valamint azt a formalitást is, hogy a kar dékánja a promotio, azaz a D.-rá avatás alkalmával a promoveált fejébe a D.-i kalapot tette. Annál nagyobb sulyt helyeznek a szóbeli szigorlatra, a melynek sikerülte után az egyetemi tanács a jelöltet D.-rá avatja, átadván neki a D.-i oklevelet, amelyben többnyire meg van említve D.-i értekezésének cime, vizsgálatának tárgyai s a vizsgálaton kiérdemelt osztályzat. Sok esetben az egyetem megadja a D.-i méltóságot, az előirt szigorlat letevését nem is követelve, csakis «tisztelet okáért» (honoris causa) oly egyéneknek, akik tudományos működésük által érdemesültek, kitüntek.
(lat.) a. m. tanítás, tan. elmélet, tudomány. Az államtudomány terén elmélet, melyet az államéletben gyakorlatilag érvényesítenek. L. Doctrinjelire.
(lat.), tágabb értelemben mindaz, ami valamely tény valóságának bebizonyítására szolgálhat; szükebb értelemben okirat, okmány, bizonyító irat; dokumentálni, jogérvényesen bebizonyítani.
- (csabacsüdi) család. Miksa császár 1572. adta a nemességet Dochus Mihály regéci várkatonának, kinek egyik utóda, szintén Mihály, Rákócy udvarmestere volt S.-Patakon. - D. László (megh. 1858.), Zemplén vmegye főjegyzője, protonotáriusa és szeptemvir volt. A család élő tagjai:
1. D. Ernő, orsz. képviselő, szül. 1852. Középiskolai és jogi tanulmányai elvégeztével köz- és váltóügyvédi oklevelet nyert. 1870-78-ig részint a miniszterelnökségnél, részint a honvédelmi miniszteriumban volt segédfogalmazó, 1878. miniszteri titkár cimmel megvált az állami szolgálattól. Majd nagy utazásokat tett külföldön és mint a felső-zempléni egyházmegye tanácsbirája és főjegyzője tevékeny részt vett a közügyekben. 1889. a s.-a.-ujhelyi kerület beválasztotta a parlamentbe, amelyben a szabadelvü párt hive, jelenleg is ezt a kerületet képviseli. Felesége D. Ragályi Ilona, szül. Ragályon 1860. Buzgó munkása az irodalomnak, több tárcát, novellát irt a napilapokba. Önálló munkája Vera, regény (Budapest 1891).
2. D. Gyula, cs. és kir. kamarás, szül. S.-Ujhelyen 1849 okt. 15. Tanult Sárospatakon és Debrecenben. 1870. Zemplén vmegye aljegyzővé választotta, s ettőlfogva fokról-fokra emelkedett a vmegyei hivatalokban, árvaszéki ülnök, központi főszolgabiró, majd 1890. főjegyző lett. A társadalmi téren buzgón működik, a sárospataki főiskola algondnokául, a felső zempléni ref. egyházmegye tanácsbirájául választotta, a vereskeresztmegye tanácsbirájául választotta, a vereskereszt-egyesület s.-ujhelyi fiókjának elnöke. 1884. a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.
3. D. József, az előbbinek apja, Zemplén vm. volt főispánja szül. S.-Ujhelyen 1819 jul. 9. Sárospatakon tanult, majd Nyári Pál mellett volt patvarista. 1841. Zemplén vmegyében aljegyző lett. Az abszolutizmus idejében gazdálkodással, különösen a szőllőmiveléssel foglalkozott. Tokaji borát messze vidéken ismerték. 1872. alispán, 1875. főispán lett. E hivatalt hét évig viselte, mikor megkapta a Lipótrend lovagkeresztjét.
zenei műkifejezés, a Dolendo (l. o.) rövidítése.