a római Cornelia gens egyik ága. Nevezetesek: 1. Publius Cornelius D., Kr. el 283. konzul volt, megverte és megsemmisítette a szenonokat; 2. Publius Cornelius D., szül. Kr. e. 69., Cicero akarata ellenére ennek leányát Tulliát vette nőül, kit kedves modorával nyert meg. A polgárháboruban eleinte Pompeius pártján állt; 49 óta Caesar lobogóit követte s vezér lett, bár nem nagy szerencsével vezényelt. Rómába visszatérve hiába igyekezett a pazarlókra kedvező törvényjavaslatát keresztül hajtani, Caesar maga is ellene volt, D.-t magával vitte Afrikába és Hispániába. Caesar megöletése után 44. Brutus pártjára lépett és Caesar szobrát döntögette, de Antonius Sziria tartomány átengedésével a maga pártjára vonta, bár e tartományt még előbb Cassiustól kellett elfoglalnia. Egyszersmind átvette a partusok elleni vezényletet, Kis-Ázsiába ment, a tanács által prokonzul gyanánt oda küldött C. Treboniust, Caesar egyik gyilkosát, Efezusban csellel hatalmába ejtette s kivégeztette, amiért számüzetett. Sziria felé indulván, Cassiusszal Laodikea mellett összeütközött s legyőzetett; látván, hogy Cassius a várost is elfoglalja, Kr. e. 43. egy közkatona által magát leszuratta. Neje Tullia, kivel nem jó egyetértésben élt, előtte halt el.
nagyközség Torontál vmegye bánlaki j.-ban, (1891) 1341 német lak.
(Dulcan, Dulzain, olasz Dolce), régi, az orgonáknál használt regiszter, mely a fuvola hangjához hasonlított. A D. sipjai felső végüknél bővebbek, mint lent; 4-8-láb hangban használják kevés széllel. Még szelidebben intonál a Dolcissimo nevü 8 lábu regiszter.
(ol. ejtsd: dolcse), zeneelőadási műszó, azonos a con dolcezza-val a. m. kellemesen, szendén, édesdeden. Dolcissimo, lehetőleg finoman és puhán.
(ol. ejtsd: dolcse far niente) a. m. édes semmittevés.
(ejtsd: dolcsi) Károly, olasz festő, született Firenzében 1616., megh. u. o. 1686., Vignali Jacopo tanítványa, kevés történeti képet festett; legismeretesebb közöttük a Szt. András utolsó utja a firenzei Pitti palotában. Legtöbbször és legnagyobb sikerrel egyes alakokat ábrázolt, gyakran csak derékben, ájtatos helyzetben, rajongó, szentimentalis kifejezéssel. Legszebb művei közé tartozik saját ifjukori arcképe a firenzei Pitti palotában és saját arcképe 58 éves korából ugyanott az Uffizi gyüjteményben. Ezeken kivül is ebben a két gyüjteményben van műveinek a java; költői fölfogásu, rendkivül finom kivitelü és gyöngéd szinezésü kép a drezdai képtár Szt. Ceciliája is. A budapesti orsz. képtárban egy Madonna van tőle (483.). Angol magán gyüjteményeken kivül, ahol D. különösen jól van képviselve, művei még nagyrészt a müncheni és drezdai képtárban meg a szt. pétervári Eremitage-ban vannak. Leánya, D. Ágnes (megh. 1680.) nagyon ügyesen másolta atyja képeit.
v. Dulcian (ol. Dolciano, Dolcesuono), fagotthoz hasonló, de tökéletlenebb, elavult fafuvó hangszer. Hangszinezetét illetőleg a pommer-hez hasonlított, csakhogy lágyabban, édesdedebben intonált, innen is eredt elnevezése.
l. Dolce.
(ejtsd: dól) 1. járási székhely Jura francia départementban a Doubs, Rhône-Rajna-csatorna és vasut mellett, (1891) 9818, mint község 14253 lak., kő- és márványbányával, vas- és rézolvasztással, tüzfecskendő- és gazdasági gépgyártással, vaskályhakészítéssel, gyertya- és bőrgyártással, kémiai iparral; deszka-, szén-, sajt-, liszt- és gabonakereskedéssel. A jól és szépen épült városban a Cordeliers-templomot, a de Vurry-nek nevezett házat és Tour de Vergy-t (most börtön) leszámítva, nincs a XV. század előttről való épület. A fenlevők közül a legjelentékenyebbek: a Notre Dame-templom, (1508-ból) késő gót izlést árul el, de szépen van diszítve; a kórház 1618-ból, a régi parlament épülete és több monumentalis kut. A rómaiak Dola Sequanorum-át a XII. sz.-ban Barbarossa Frigyes erősítette meg; 1422. parlamentnek, 1431. egyetemnek lett székhelyévé; ekkor volt Franche-Comté fővárosa is. 1479. Charles d'Amboise, XI. Lajos vezére, mivel hiven ragaszkodott Burgundi Máriához, teljesen lerombolta. 1530. V. Károly ujra felépítette. 1668. és 1674. XIV. Lajos foglalta el és a nymwegeni békében (1678) végleg Franciaországhoz csatolta. Ekkor vesztette el parlamentjét és egyetemét. 1814. az osztrákok Bubna vezérlete alatt itt keltek át a Doubs folyón. 1871 január 21-én a poroszok megszállották. - 2. D. La-, 1678 m. magas hegy Waadt (Vaud) svájci kantonban a Jurában, közel a francia határhoz.
Mihály, mérnök, műszaki tanácsos, szül. Budapesten 1839 szept. 28., középiskolai tanulmányait Budapesten, Érsekujvárott, Komáromban és Szegeden végezte 1848-1857.; a József-műegyetemet Budapesten 1857/58-1861/62. látogatta. Gyakorlati pályáját megkezdte atyja irodájában 1862-ben, amikor atyjának Pest város lejtmérési munkálataiban segédkezett. Kalocsa vidékén urbéri és tagosítási munkálatokat végezve, azon vidék töltésezési és csatornázási munkálatainak vezetésével bizatott meg. 1867-ben a volt közmunka- és közlekedési m. kir. minisztérium a pest-csongrádi- és szegedi csatorna traszirozási munkálatainál, ezek befejeztével az Ondova-Tapolya szabályozási felvételeknél alkalmazta. Hat évi magánmérnöki működés után a volt közmunka- és közlekedési m. kir. miniszterium végleges minőségében kinevezte, kirendelvén őt az Ondova-Tapolya, Tisza, Duna és Vág szabályozási munkákhoz, mely utóbbiak vezetésével 1876-ban lett megbizva; 1878-1885. az egyesített vágszabályozási és a komáromi m. királyi folyammérnöki hivatalt vezette; 1886-1893. a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal élén állott, mint királyi főmérnök és cimzetes műszaki tanácsos, innen 1893-ban mint műszaki tanácsos lett előléptetve és az I. kerület felügyeletével megbizva. Irodalmi dolgozatai részint napi-, részint szaklapokban jelentek meg: A tagosítás haszna; Tüzvészek ellenszerei; Sülyesztő hengerek; Jégtörő hajók és torpédók tekintettel a Duna szabályozására; Szabadalmazott magtáráról. Szerkesztett egy a mederfelvételeket grafikai uton önmaga felrajzoló műszert (Profilograf), mely az 1878. évi párisi világtárlaton elismerő okmányt, 1879-ben a székesfejérvári országos kiállításon ezüst- és bronzérmet nyert. A műszaki naptárnak 1879-1881. évi folyamaiban mint szerkesztő és kiadótárs működött közre. Ujabb munkája: A vaskapu robbantási munkálatoknál alkalmazandó gépekről (1890). Árvizek körül kifejtett működéseiért több izben miniszteri elismerést, majd Ő felségétől a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta (1893).