az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak székhelye Galiciában, 50 km.-nyire Strijtől, vasut mellett (1890) 3032, mint község 8344 lak., só- és hamuzsirfőzéssel.
(szláv), igy nevezik azokat a tölcsér v. üst-alaku mélyedéseket, melyek a Karszt-fensik felületei valamint a hegyek lejtőin gyakran sürün egymás mellett előfordulnak. A D.-k alakja vagy kerek v. szabálytalan, mélységük különböző földalatti barlangok beomlása következtében keletkeztek.
Gyula, ifjusági iró, szül. Nagy-Harsányban, Bihar vmegyében 1850 aug. 14., a középiskolát a debreceni ref. kollégiumban végezte; mint budapesti egyetemi hallgató, 19 éves korában egy ifjusági lapot indított meg (Tanulók Közlönye, mely másfél évig állt fenn) s azóta folytonosan az irodalom, különösen az ifjusági irodalom terén működik. 1880. titkára lett az irók és művészek társaságának, melynek belügyeit intézte s felolvasásokkal egybekötött estélyeit s az ország és a külföld némely városába tett kirándulásait rendezte; e hatáskörében 1892-ig működött, amikor a társaság megszünt. Több ifjusági lap után, melyek közül leghosszabb életü a Kis Ujság volt, megalapította 1873. a Hasznos Mulattatót és 1875. a Lányok Lapját, melyeket jelenleg is szerkeszt és kiad s jelentékeny virágzásra emelt. Szintén az ifjusági és a nép-irodalom körébe tartoznak önálló kötetei is, mint Aranyszabályok a tanuló ifjuság számára (1871); Szorgalmi jutalom (1874); Aranybánya (1875); Szünidőre (1877); Könyvet a népnek (az iskolai és népkönyvtárak ügyében, 1879); Gyöngysorok (1882); Hazaszeretet könyve (1883) Magyar királyok és hősök arcképcsarnoka (1884, 2 kiad. 1892) Ifjusági olvasmányok (1884); Szünnapokra (1884); Hogyan mehetsz előre (1887); Szorgalomért (1889) stb. Cikkezett népkönyvtárak, népnevelés, közművelődés kérdésében számos lapban s megirta a Turin-párisi kirándulás történetét (1890).
a rómaiaknál tökalaku, nagy boros edény agyagól, melyből a bort forrás után az amforákba fejtették. Donga-hordók csak a Galliában látott minták után terjedtek el.
község Horvát - Szlavonországban, Lika-Krbava vmegye udbinai j.-ban, (1891) 1580 horvát-szerb lak., római templom és sáncok nyomaival.
község Horvát - Szlavonországban, Lika-Krbava vármegye otocaci j.-ban, (1891) 1239 horvát-szerb lakossal.
(Dolsi) kerület Romániában, a szerb határ mellett, 5633 km.2 területtel (1885) 268147 lak., 7 járásra oszlik. Székhelye Crajova.
város Clackmannan skót grófságban, az Ochill hegy lábánál a Devon partján, vasut mellett (1891) 1807 lak., vászonszövéssel és fehérítéssel, szénbányával; az 1645. Montrose által lángba borított Campbell kastély szép romjaival.
(ejtsd: doll'r), az észak-amerikai Egyesült-Államok törvényes fizetési pénzegysége. Jelzése:
Aranyból vernek 20, 10, 5, 3, 21/2 ás 1 dolláros darabokat; a 10 dolláros darab neve eagle (angol, a. m. sas), sulya 258 troy grain = 16,71813 gr.; finomsága 9/10; remedium sulyban 1/2 grain, finomságban 1/1000. 1 arany D. = 100 cent, értéke = 2,073 osztr. arany forinttal. - Ezüstből kétféle D.-t vernek, u. m. a kényszerforgalmu bland-D.-t, melynek sulya 4121/2 grain, finomsága 9/10, értéke pedig 2,204 osztr. ezüst frt.; és a kelet-ázsiai kereskedelmi forgalom számára szánt trade-D.-t, melynek sulya 420 grain, finomsága pedig szintén 9/10. A D. név a német Thaler-nek elangolosodott formája. Történetére nézve lásd a tallér c. cikkeket is, mert egész a XVII. század végéig a német birodalmi Reichsthaler neveztetett a rix-D. néven. Ez időtől fogva azonban az angol nyelvü népek között egy spanyol érem bitorolta ezt a nevet. Spanyolország pénzrendszerének egysége Kegyetlen Pedro (1369) ideje óta a real v. roual volt s ezt az 1497. ediktum szerint kat. Ferdinánd és Izabella is megtartották. Ezen egységnek többszöröse volt a piece of eight real, melynek törvényes sulya 423,9 troy grain, finomsága pedig 931 ezredrész volt s igy 394,5 grain tiszta ezüstöt tartalmazott. A spanyol-amerikai pénzverőkből nagy mennyiségben özönlött szét ez az érem a spanyol kereskedelmi utvonalak mentén mindenfelé; Mexiko és Peru meghódítása után ide, a gvai és filippini spanyol gyarmatok utján pedig Kelet-Ázsiába, még Khinába is eljutott ezen érem, ugyhogy a XVI. sz. vége előtt már általános éremmé vált. Mivel pedig ez időben a rix-D. és a piece of reight sulyra, finomságra és igy értékre nézve teljesen azonosak voltak s minthogy továbbá a rix-D. (vagy Reichsthaler) nevének földrajzi vonatkozása ugyanez időben már meglehetősen feledésbe ment: lassanként a piece of eight általánosan spanyol D.-nak neveztetett. És midőn az után a rix-D. magában Németországban kezdé jelentőségét elveszíteni, a D. nevet a XVIII. századtól kezdve egészen a maga részére foglalta le a spanyol érem, mely időközben maga is változásokon ment keresztül. 1686 óta ugyanis már nem piece of eight volt, hanem 10 realos uj pénz-érem (new plate) lett. A spanyol Bourbonok alatt (1728) ötvénysulyát 417,6 grainre, finomságát pedig 916,6-re szállították le, sőt IV. Károly alatt 1772-ben finomságát még egyszer csökkentették, 902,7-ben állapítván meg azt. E király érmeit neve után Carolus-D.-oknak, az érmeken levő Herkules-oszlopok után pedig oszlopos D.-nak, pilar-oknak és piaszter-eknek nevezték. Ezen pénzláb Spanyolországban 1848-ig maradt meg, napjainkban pedig annak egyenes leszármazottja, a mexicoi D., 1821 óta van forgalomban.
A spanyol kormányok által veretett D.-ok általában rosszabbak voltak, mint a törvény értelmében lenniök kellett volna; igy pl. az angol pénzverő intézet által azok szinsulya 1728 előtt 394,6 grain törvényes sullyal szemben csak 385 grainnek találtatott; 1728-1772 között 382,8 gr. helyett csak 377 gr.-nek és 1772-1810 között 377 gr. helyett csak 371 gr.-nek. Az 1821-ből való mexicoi D. ellenben erősen javult s a londoni pénzverő intézet 1891-iki vizsgálatai szerint napjainban az érmeknek törvényes sulyuk és finomságuk teljesen megvan. Ennek dacára azt látjuk, hogy a rossz minőségü spanyol D. egyre forgalomban van, sőt jóllehet a spanyol-Amerika függetlenségi harca (1810) óta már nem is verik ezt az érmet, mégis a nálánál jobb minőségü mexicoi D.-t kiszorítja a Malay-államok forgalmából, ahol egykor a mexicoi D. uralkodó érem volt. A spanyol D.-nak ezen jelentékeny forgalmánál azonban még sokkal fontosabbak a származékai. Ilyenek a filippini D., a mexicoi D., a sokszorosan hamisított török piaszter, az észak-amerikai Egyesült-államok ezüst- és arany D.-ja. Egy másik arany származéka ugyancsak ezen éremnek a new-foundlandi két D. Nem közvetetlenül a spanyoltól, hanem a mexicoitól származtak a hongkongi pénzverő D.-ja, a japáni yen és a cautoni uj D. A dél-amerikai államok legtöbb D.-ja azonban most már csak névleg D., valóságban azok 5 frankos darabok, melyeknek sulya csak 25 gr., a helyett hogy valamivel 27 gr.-nál több volna. Magának a latin szövetségbe tartozó Spanyolországban uj 5 peseta (5 frank) nevü érmét szintén hibásan nevezik D.-nak.
l. Kossuth.