(hollandul: Dollard), mintegy 8 km. széles és 30-35 km. hosszu tengeröble az Északi-tengernek Hannover porosz és Gröningen németalföldi tartományok közt. Az Ems és Aa torkollik belé. 1277. keletkezett, midőn a tenger hullámai Torum városát és 50 helységet nyeltek el. A XVI. század óta az iszaplerakodások következtében kisebbedik és különösen Gröningen partja növekszenek.
-család, a világhirü mülhauseni szövőgyárak birtokosa (Elzászban) A gyár felvirágoztatója 1. D. Ausset János volt (1800-87). Párisban tanulta a szövőipar teknikáját és azután három testvérével a legnagyobb tökély fokára emelte ezt az iparágat. 1870. mint maire oly bátran szegült ellene a poroszoknak, hogy csak aggkorára való tekintetből nem lőtték főbe. 1877. a német birodalmi gyülésbe választották de ő mint az annexió ellen tiltakozó párt tagja nem foglalta el helyét. A D. család a mai napig a németellenes elszászi pártnak egyik főtámasza. 2. D. Dániel (Dollfus Ausset), született Mülhausenben 1797., meghalt u. o. 1870 julius 21-én. Glecser-kutatásai által lett ismertté. Munkái: Matériaux pour l’étude des glaciers (13 kötet, atlasszal, Páris 1864-73); Matériaux pour la coloration des étoffes (u. o. 1862); Passetemps équestres (Straszb. 1865). 3. D. Károly, francia iró, szül. Mülhausenben (Elzász) 1827 jul. 27. Szerkesztette a Revue Moderne-t. Munkái: Méditations philosophiques (Páris 1865); Étude sur l'Allemagne (u. o. 1864); La revanche de Sadowa (1872).
Gyula, dr., az ortopédia tanára a budapesti egyetemen, szül. Budapesten 1849. Orvosi tanulmányait a budapesti, bécsi és berlini egyetemeken végezte. Orvosdoktorrá szülőhelyén promoveálták. Mint fiatal orvos előszöt Scheuthauer Gusztáv, majd Kovács József tanárok mellett működött mint tanársegéd. 1877-ben műtői oklevelet nyert. 1878. mint katonaorvos résztvett a boszniai hadjáratban s a hadisebészetben szerzett bő tapasztalatokat. 1882. külföldön képezte magát tovább a sebészet terén. Visszatérve a budapesti egyetemen az ortopédia magántanára lett, 1891. pedig ugyanazon szak rendkivüli tanárává lépett elő. 1889-től fogva a budapesti irgalmasrend kórházának műtősebészeül hivatott meg. D. a modern tudományos ortopédiának nemcsak jeles művelője hazánkban, hanem megalapítója is. Számos szakdolgozatai közül megemlítendők: A veleszületett csipőizületi ficam. Orv. Hetilap 1876; A hydrorrhachis osteoplasticus műtéte, Orv. Hetilap 1886; A massage gyakorló orvosok számára (2 kiadás) 1887. Franklin-Társ.; Adatok a gümőkór öröklési kérdéséhez. Orvosi hetilap 1889; A hüdött izületek műtéti rögzítése gyermekhüdésnél. Magy.. Orv. Archivum 1891.
György, német építész, szül. Ausbachban 1830 okt. 21. 1864-66. Baden-Badenben a görög-orosz kápolnát, 1866-67-ig I. Lajos bajor király megbizásából a müncheni Giesing külváros templomát csucsivre építette, sok ideig udvari építésze volt II. Lajos királynak s ennek három kastélyt épített: a linderhofit XV. Lajos stiljében, a herrenchiemseeit XIV. Lajos stiljében és a neuschwansteinit középkori várstilben (ez utóbbi kettő befejezetlen maradt), 1881 óta D. építészeti főigazgató volt. 1885 óta nem szolgál.
János, angol optikus, az akromatikus távcső feltalálója, született Spitalfieldsben, London egyik városrészében, 1706 jul. 10., megh. Londonban 1761 nov. 30. 1752-ig selyemszövő volt, de a mellett matematikával, optikával és asztronomiával foglalkozott. 1752. szövetkezett fiával Péterrel, ki optikai intézetet alapított. Nemsokára javítást talált föl a dioptrikai távcsövek okulárjainak összeállításában. Később javítást tett Savery mikrometerén. D. fölfedezte a szines fénysugarak egyenlőtlen szórását különböző fénytörő közegekben és abból azt következtette, hogy lehetséges olyan dioptrikai távcsövet szerkeszteni, mely zavaró szines szélek nélkül képet alkosson. Sikerült is neki flint- és crown-üvegből összetett tárgylencséket készíteni, melyek a fénysugarak fényszórását majdnem teljesen megszüntették és melyeket ezért akromatikus lencséknek neveztek. D. Péter, az előbbinek fia, szül. 1730 február 24., megh. Kensingtonban 1820 jul. 2. Account of discovery made by John Dollond which led to the improvement of the refracting telescopes (London 1779) c. művéről ismeretes. D. György, az előbbinek unokaöccse, szül. 1774 jan. 25. megh. 1852 máj. 13., szintén kitünő optikus és kronometerkészítő volt. Több értekezést irt a Philosophical Transactions és Memoirs astr. Soc. c. tud. folyóiratokban.
(török) a. m. töltelék, mindenféle töltött étel. Igy p. kábák dolmaszi, töltött tököt jelent, szószerint: tök töltelékje; lahara dolmaszi, töltött káposzta, hoha ez utóbbi kifejezésre a szárma szó használatos, mely a magyar nyelvben is meg van.
(török, a. m. feltöltött kert), Konstantinápoly egyik része Kabatas és Besiktas közt, amelyben a Boszporusz partján a D.-i palota, a szultán tulajdona áll. E palotát 1853. Abd. ul Medsid egy düledező kastély helyén építtette. A Boszporus felőli homlokzata 650 méter hosszu; márvány-rakodó huzódik el a part mentén, amelyről bizonyos távolságokban széles lépcsők vezetnek a tengerhez. Ágak és virágokból alakított láncokhoz hasonló gazdag rostély zárja el a palota tenger felőli részét. Az épület nyugati és keleti építészeti stilusok keveréke; a homlokzatain tulságosan sok a diszítés. Mindazonáltal messziről kellemes hatást tesznek a szemlélőre. A diszítések gazdagsága különösen feltünő ama két portálén, amelyek a szárazról a palota kertjeibe vezetnek. Belseje rendkivüli, igazi kábító fénnyel van berendezve. Különösen impozáns a trónterem, amely a palotának egész középső részét foglalja magában; ez egyike Európa legszebb és legnagyobb termeinek; csak rendkivüli alkalmakkor használják. Emítésre méltó még a fürdőterem márványpadozatával és alabastrom falaival. A D.-i palotában laktak Abd ul Medsid és Abd ul Aziz szultánok. Az utóbbit 1876 máj. 18. itt detronizálták.
a csak e sz.-ban keletkezett «attilla» viselése előtt a magyar nemzeti öltönynek a felső testre való része, amely a mostani attillához hasonlított, de rövidebb volt és alsó szélével csak a csipőig ért, különben ugy volt zsinórozva, mint az attilla; közönségesen mentekötője is volt, melynél fogva nyáron a vállra vetve (panyókán) viselték. Eredetileg a D. is hosszabb volt s hozzánk valószinüleg az ozmán-törököktől került. L. Attilla.
A D.-ek a megalitikus (l. o.) emlékek egy csoportját képezik. Szerkezetükre nézve rendesen egy (ritkábban több) hatalmas sziklalapból állanak, mely vizszintesen van két, három (néha négy, egész hét) függélyesen felállított sziklatömbre rátéve olyanformán, hogy a szabadon állók kezdetleges asztalformájuak (l. az 1. ábrát).
[ÁBRA] 1. ábra. Korzikai dolmen.
Innen származik a név is, mely e két állítólagos breton szóból ered: daul a. m. tábla, asztal és moen a. m. kő. E kőlapok ily módon egy, vagy a későbbieknél több szobát alkotnak, melyekhez aztán sokszor egy előcsarnok, vagy folyosó járult, mely bejáratul szolgált. E szobáknak és folyosóknak oldalfalait képező kőlapokat pillér, vagy támköveknek (piliers. supports) a menyezetül szolgálókat pedig borító lapoknak (tables) hivják a szaktudományban. A támkövek belső lapja rendesen simára van faragva, a többi lapjai ellenben teljesen faragatlanok. Néha a belső lapon bevésett diszítéseket (l. a 2. ábrát ) is alkalmaztak, u. m. párhuzamos vonaldiszt, (kőbalták körvonalait stb.) mint p. o. a morbihani D.-en Franciaországban.
[ÁBRA] 2. ábra. Dolmen belső falának vésett diszítményei.
A fedőlap szélei nem mindig feküsznek pontosan a támkövek szélein, hanem gyakran kintebb állanak; viszont a támkövek sem állnak mindig egészen függélyesen, hanem gyakran fölül összehajlanak. Sokszor csak két kőből áll a D., melyek háztető módjára egymásnak támasztvák s ezeket fél D.-eknek hivják. Körülbelül ez utóbbi a D.-ek legrégibb formája, jóllehet a szaktudomány azon D.-eket tartja legrégiebbeknek, melyek csak egy s oly kis szobácskát alkotnak, hogy egy ember is alig fér meg benne s melyek legfeljebb öt támkőre helyezett egyetlen fedőlapból állanak. Ez a forma aztán kifejlik s a szobához egyenes vagy görbe folyosó járul s ugy a szobának mint a folyosónak nemcsak oldalfalai vannak több egymás mellé helyezett támkőből, hanem a mennyezet is több fedőlapból készül. Maga a szoba legtöbbször négyzet, de sokszor hossznégyszög vagy tojásdad formáju, de igen sokszor egészen szabálytalan az alakja. Legérdekesebbek a keresztalaprajzot mutatók. A folyosók rendesen igen keskenyek és alacsonyak, hosszuságuk nagyon változó. A szoba sokszor több helyiségre van felosztva és néha mellékhelyiségekkel van ellátva. A legtöbb ezen építzmények közül világosan mutatja, hogy építőik ugy tervezték, hogy többször is hozzáférhetők legyenek. A folyosók nyilására u. i., v. egy sziklatömbbe, v. két tömb közé ajtónyilást (l. a 3. ábrát) alkalmaztak, mely egy kőlappal, vagy valóságos ajtóval volt elzárható.
[ÁBRA] 3. ábra. Dolmen kamarájának bejárata.
A D.-ek sirok. Emberi csontvázakat találnak bennük kinyujtóztatott, vagy guggoló helyzetben, ritkábban égetett csontmaradványokat hamu és szén társaságában. A sirok mellékleteit kő, borostyán és kagyló-ékszer-töredékek, egyszerü formáju és benyomkodott geometrikus diszítésü agyagedények és pattingatott vagy csiszolt kőfegyver és szerszámok, továbbá különösen Közép-Franciaországban bronzékszerek, sőt Algériában vastárgyak is képezik. Ezek szerint legnagyobb részök a későbbi kőkorba tartozik, de egy részük átnyulik a bronzkorba is és a vassal ismerős népek is építik őket, sőt némely népek még ma is építenek D.-et. A D.-ek néha szabadon állanak vagy pedig hatalmas halmokat hánytak föléjök, amikor is tumulus a nevök. Előfordulnak Európában és pedig Angolországban, hol különösen Skóciában sok a tumulussal fedett; sok van az Anglia és Island közti szigeteken, legsürübben vannak Wallis és Cornwallban; a keleti tenger körül fekvő országokban, u. m. Schleswig-Holsteinban, Jütlandban és Dánia összes szigetein, a dán félsziget belsejét és nyugoti partvidékeit kivéve; Svédországban a tengerpartokon, valamint az ország nagy belső tavainak partján és a folyamok mentében s csak egyetlen esetben Westergotlandban, nem messze Falköpingtől egy igen nagy és termékeny síkság közepén. Németországban az Elbe és Odera közt szórványosan, az Elbén túl már sürübben, különösen Hannover sikjain, de nem lejebb Európa közepénél, Pomerániában és a Porosz-hercegségben egy laposabb s jobban a föld alá rejtett fajtájuk fordul elő. Hollandiában és Belgiumban ritkák, Németalföldön különösen Drentheben fordulnak elő nagy számban, mely most az egész országban legritkább népességü s itt ki is javíttatta és restauráltatta azokat a kormány.
Franciaországban a nyugati partvidékeken ezer és ezer számra, szórványosan a Rhône balpartján és a francia alpesekben a svájci határon, mig északi részében teljesen hiányzanak. Korzika szigetén igen sok van; Olaszországból is ismeretes egy-kettő, de igen gazdag Spanyolország különösen Algarve és Andalusiában, valamint az Atlanti tenger partvidékein, ugyszintén Portugália fensíkjai. Ausztriában és hazánkban semmi nyomuk, valamint a Balkán félszigeten sem, de vannak ismét a Fekete-tenger partjain a Krimben és Odessza tájékán. Afrikában ismét Marokkótól Kairnanig mindenütt a tengerpartokon, különösen sok van Tunisban. Vannak Ázsiában is (sőt ott több helyütt ma is építik őket) mint Madagaskaron, Dekhanban, a Brahmaputra partjain, Sziriában és a Kaukázusban. A különböző országokban különböző nevek alatt ismerik a D.-et. Az angolok néha Cromlech-nek (l. o.) nevezik, ami helytelen s ma már csak a kőkörök neve; Portugáliában Anta, a németeknél Hünengraben (óriások sirja), Steinkammer, Grabkammer, Riesenkammer, Riesenkeller, Riesenstuben, Steinkirchen, Teufelskammer, Teufelsküche, Opfertisch, Altarstein, Druidenstein (l. Druidakövek) Franciaországban, hol gyakoriak a fedett folyosók, allées couvertes, Bretagneban önkényesen a barlang név alatt foglalják őket össze, Korzikában starzona, Herault és Gard-ban oustat a nevük, départementok szerint hivják őket tündérek farkasok stb. házainak, pierres levées-nek (állított kövek), pierres couverclées v. soclées (fedős kövek). A skandináv félszigeten Jättestue, ganggrifter. Ezen elnevezések néhol egy-egy helyhez füződnek, ahol ily emlék ma már nincs is, de maga az elnevezés őrzi egykori ottlétezését. Azon körülményt, hogy a D.-ek egész Európában és pedig mindenütt a partvidékeken vannak elterjedve s hogy legalább Európában valamennyi egy azon kulturkorszakhoz tartozik, sokfélekép magyarázták. Bonstetten egy egységes nép vándorlásának tulajdonította létrejöttöket, melyet D.-népnek nevezett. Lane Fox egy D.-kulturáról beszél, mely mindenütt előljárt a kőkori civilizációban a tengerpartokon, mig a beljebb eső népek kulturában hátramaradtak. Bertrand és Nilson az élők lakásainak utánzását látják bennök s igy a halhatatlanság ideájával kapcsolják őket össze. Mortillet a barlangsirok szükségszerü tovább fejleményeinek, illetőleg azok helyettesítőinek tartja őket, ott, ahol (t. i. a sikon) barlang nem volt; Cartaillhac pedig azt tartja, hogy a Dolmen-probléma megfejtése egybeesik a neolitkultura problemájának megfejtésével; mások utalnak arra a körülményre, hogy a kezdetleges népek bármily távol laknak is egymástól s bármennyire nincsenek is egymással semmiféle rokonságban, hasonló kulturfejlődési fokon és hasonló körülmények között hasonló műveket alkotnak és szokásokat mutatnak anélkül, hogy egymásra bármi hatást gyakorolhattak volna. Annyi bizonyos, hogy a D.-ekben talált csontvázak koponyái még egyugyanazon országban is ép oly számban mutatnak dolichokefal, mint brachikefal koponyákat, hogy tehát a nép, melytől származnak, épen nem mondható egy egységes népnek.
az ugyanily nevü boszniai kerületnek (8991 km2 terület és 1885 313746 lak.) székhelye a Sprecaba torkoló Jala partján, kies, szép vidéken (1885) 7189 nagyobbára mohammedánus lak., mindinkább fejlődő gabona-, marha-, ló és sertéskereskedéssel és iparral. Az utóbbi években a város csaknem egészen ujra épült; széles, rendes utcáival egész modern város képét nyujtja. Székhelye a kerületi hatóságoknak, a kerületi törvényszéknek, a pénzügyi felügyelőségnek, egy görög keleti metropolitának és egy mohammedánus muftinak. Több fiu-népiskolán kivül van egy leányiskolája, egy kereskedelmi iskolája és egy magasabb mohammedánus medressze. Nagyobb nyilvános épületei: az uj iskolája, a városi kórház, a kaszárnya az Erzsébet-parkkal, a félig bizanci stilusban épült görögkeleti temploma, a legujabb időből való, arab stilusban épült Behrambeg-mecset és ezzel szemben a medressz 50 ifju számára. Az 1740. épült kastély helyén 8000 m2 tér, az Appel-tér van, amelyet egy obeliszk ékesít és amelyen arab stilusban készült vizvezetéki kut áll. A városon kivül van a sófőző, amelyben évenkint 60000 mmázsa sót főzhetnek. 1878. aug. 9. az osztrák-magyar csapatok itt makacs küzdelem után a török fölkelőket legyőzték.